Levelek a Rózsa utcából
Áldozatok összemosva
Betűméret:             

Akinek alacsony a vérnyomása, és netán nincs jobb dolga, nézzen bele néhány nyugati hírportál aktuális kínálatába, miután a keresőbe beírta, hogy „Ilaria Salis”. Ha megnézi a nő ironikus mosolyáról készült felvételeket, nem marad közömbös. Ilaria Salis annak az olasz, negyven felé közeledő nőnek a neve, akit Magyarországon terrorizmussal vádolnak, miután az ügyészség kellő bizonyítékokat talált az ártatlan járókelők kegyetlen megverésében való részvételére. Történt ugyanis, hogy múlt év februárjában az Antifa szélsőséges antifasiszta szervezethez tartozó több külföldi érkezett Budapestre azzal a céllal, hogy „fasiszta magyarokat verjenek” egy történelmi dátum okán.

A magyarverés fogalma különösen rossz emlékeket ébreszt. Volt idő, amikor Vajdaságban ez a politikai üzenetek része volt, ártatlan emberek, főként iskolás gyerekek és általuk a szüleik folyamatos rettegésben éltek, mígnem kellő politikai akarattal vége lett.

Amikor tavaly februárban Budapesten külföldről - Németországból és Olaszországból - érkezett, magukat az Antifa tagjának vallók a budapesti utcákon bántalmazták az embereket, szintén jogos volt a kérdés, hol a politikai akarat az ilyen, erőszakra kész csoportokba verődő szélsőségesek következetes felderítésére például Németországban vagy Olaszországban?

A magyarverésre Budapestre érkezők a szándékukat valóra is váltották. Csoportokba verődve - a jelentések szerint egy-egy támadásban hatan-nyolcan vettek részt -, öt budapesti helyszínen találomra, a terepruhás vagy fekete öltözékük alapján kiválasztott embereket támadták meg hátulról és agyba-főbe verték őket . Amikor a média bemutatta a térfigyelő kamerák felvételét, a magyarverés szándékával elkövetett büncselekmények láttán rosszullét kerülgetett. A kommentárokban az emberek együtt éreztek az áldozatokkal, a külföldiekkel is, ugyanis ezek az antifások találomra ütlegeltek, és a szerencsétlenül jártak között lengyelek és németek is voltak.

Most - mások mellett - e budapesti kegyetlenkedés fő szervezőjének tartott olasz nő ellen folyik eljárás Budapesten, s a vele való együttérzést sugározva a fotóival egyszerre tele az olasz sajtó. Sőt, Rómában a magyar nagykövetség közelében falra is felfestették, áldozatként ábrázolva. Mert szegény agresszív, az embereket kalapáccsal verő Antifa-csoportvezető méltóságát mégiscsak megalázta a magyar hatóság azzal, hogy bilincset tett rá. A La Stampa írásában, bár nem tudok olaszul , ilyen-olyan egyértelmű utalásokat is olvashattam, hogy nő a higiéniára panaszkodott, továbbá a „nutrizionale catastrofico”-ra, amit azonnal, mint minden rossz okozóját, a szövegben összefüggésbe hoztak Orbán Viktor „democrazia illiberale”-jával.

S mindez miatt még Meloni olasz kormányfő is kénytelen volt telefonálni, sőt az olasz diplomácia más módon is lépett, merthogy a terrortámadásokat utcán végrehajtó emberek elleni bírósági eljárás nagy politikai téma, különösen, hogy az Európai Tanácsban február 1-jén éppen el akarták fogadtatni az Ukrajnának szánt 50 milliárd eurós uniós segélyt Orbán Viktorral. Jól jött egy kis politikai nyomás az illiberális magyarokra, akik lám, bilincsben vezetik az áldozatait véresre verő nőt. Eközben, aki igazán tájékozódni akart külföldön, csak a magyar sajtó angol kiadásaiban láthatta azokat a szörnyű felvételeket, amelyek alátámasztják az olasz nő fogságban tartásának igazoltságát és az ügyész által kért 11 évi szabadságvesztést, hiszen a csodán múlott, hogy az ütlegelések során nem halt meg az egyik áldozat.

Nem valószínű, hogy az esettel kapcsolatos nyomásgyakorlás túlságosan befolyásolta volna Magyarország beleegyezését Ukrajna elkövetkező négy évben történő segélyezésébe, de jól látszik, hogy milyen is a politikai eszköztár. Pedig az erőszak az erőszak akkor is, ha baloldalról, és akkor is, ha jobboldali irányból jön.

Most az történt, hogy e politikai buzgóságban az agresszor - áldozat - megmentő összekapcsolódását célzatosan jól összekeverték. Az agresszort, a Magyarországon ártatlan áldozatokra támadó nőt Olaszországban áldozatnak, mártírnak mutatták be, miközben elhallgatták, kik is az igazi áldozatok. A megmentők szerepét pedig el is felejtették, pedig immáron az ő szerepük kerül előtérbe, hiszen az a feladatuk, hogy az igazságszolgáltatás során a valós áldozatoknak nyújtsanak elégtételt.

Friedrich Anna

A szerző a Vajdaság Ma publicistája, rovata, a Levelek a Rózsa utcából, hetente frissül.

Az Ön hozzászólása

1000 leütés maradt még
Eddigi hozzászólások

Nincs hozzászólás. Legyen az első!

Választások után - illusztráció
2024. JÚNIUS 11.
[ 22:04 ]
Erőszak - illusztráció
2024. MÁJUS 21.
[ 20:00 ]
Lelki egészség - illusztráció
2024. MÁJUS 7.
[ 20:14 ]
Az Európai Parlament a választások előtt még egy utolsót rúg Magyarországba - olvasom az egyik magyar hírportálon (vg.hu), s aztán szinte rögtön úgy is lett: az EP 399 igen, 117 nem szavazat, és 28 tartózkodás mellett április 24-én elfogadta az állásfoglalást, miszerint Magyarországon nincs igazán demokrácia, valami...
2024. ÁPRILIS 26.
[ 15:52 ]
Szeretem elolvasni a Karikó Katalinról szóló híreket. Vele kapcsolatos képzettársításom nem a Pfizer-vakcina, hanem a biológiai felfedezés, amellyel az eddig gyógyíthatatlan betegségek gyógyítását megalapozta. Na és a fürdőszoba nélküli nádfedeles ház, aminek hangulatáról oly szeretettel beszél, utalva arra, hogy...
2024. ÁPRILIS 19.
[ 13:13 ]
Szemben jön velem egy alcím a Népszava Kultúra rovatában: „Nyersen, igazán, vérre menően rendezte meg Guelmino Sándor a Nem félünk a farkastól című darabot”... Az Újvidéken született színházi rendezőhöz kötődő eseményre elsősorban a neve miatt figyelek fel, majd a téma aktualitása kapcsán újból szomorúan...
2024. ÁPRILIS 9.
[ 17:20 ]
Beolvasás folyamatban