Levelek a Rózsa utcából
Hit hidakban
Betűméret:             

Első hallásra mellbevágó és rendkívül bizarr hangzású a hír, hogy egy amerikai cég tervezi luxusszállodává alakítani az egykori jugoszláv vezérkar belgrádi lebombázott épületének a helyszínét, ahol üzlethelyiségek és rengeteg lakosztály várná a vendégeket. A hely, mint olvasom, alkalmas lesz kikapcsolódásra, de emlékezésre is, hiszen az 1999-es NATO bombázásban megsemmisített palotára utaló elemeket is beépítenek az új épületegyüttesbe.

Jól számolom, 25 év múlt el azóta, hogy a Madeleine Albright néhai amerikai külügyminiszter vezette Irgalmas angyal fedőnevű NATO-akció során bombák hullottak a fejünk felett, a lakásokba behúzódva pedig a TV egyenes adásában láthattuk Belgrád vagy éppen Újvidék bombázásának célpontjait is, közöttük a katonai vezérkar belgrádi épületének a térdre rogyását.

A vezérkar épülete Belgrád egyik jellegzetessége volt, eleve egyfajta méltóságra utalt. Azt tartották, hogy az 1956 és 1965 között folyt építkezés során Nikola Dobrović építész különlegeset alkotott. Emlékezetem szerint belgrádi tudósítóként csak egyszer jártam ott, akkor is inkább az ott dolgozók előzékenységétől illetődtem meg, mint magától az épülettől. Talán éppen ezért érintett döbbenetesen, amikor az 1999-es NATO-bombázáskor romhalmazzá vált: ott emberek már nem dolgozhatnak. Ezidáig is megmaradt romosan, emlékeztetőnek, hogy egy államvezetésnek szánt büntetésként a 20. század végén egy egész országot bombáztak Európában, aminek több ezer civil áldozata és sebesültje is volt...

Az ötletről, hogy a romos épület helyére Amerika valami pompásat tervez, már 2020-ban cikkeztek az újságok, arra utalva, hogy az akkori amerikai elnökhöz, Donald Trumphoz közeli körök egy ilyen hatalmas beruházással egyfajta barátságot is építenének a szerbekkel, feledtetve az 1999-es bombázáskor elszenvedett fájdalmakat.

Azt mondták, egy ilyen beruházás a barátság hídja is lehetne.

Ha a béke fontosságáról és annak örök értékéről, na és a barátság hídjainak az építéséről beszélünk, akkor kétségtelenül fontos a negatív érzelmek áthidalása, a rossz emlékeknek a történelem fiókjai mélyébe való behelyezése. Több mint két évtized talán elegendő, hogy új lapot indítson az ország, és az emberéletek akkori elvesztése miatti nagy gyász is új szakaszba lépjen.

A történelemben más példák is vannak erre, hogy az ellenségeskedés után a megállapodások következtek. Ezekben a napokban Budapesten és Belgrádban egyaránt hallhattunk erről példákat.

Orbán Viktor magyar kormányfő március 15-ei ünnepi beszédében a magyar történelem sorsforduló eseményeire emlékeztetve mondta, hogy “elfogyott a félhold, elkopott a kétfejű sas karma és elvásott a vörös csillag is”, ami után “Sztambulban, Berlinben, Moszkvában és Bécsben is rájöttek”, hogy mindenki akkor jár jól, ha békén hagyja a magyarokat, akik pedig - például - a Habsburgokkal való kiegyezéssel is megmutatták, hogy szavatartók abban, amiben megállapodtak.

Aleksandar Vučić szerb államfő az Emlékezés Napja, a koszovói és metóhiai szerb lakosság 2004. március 17-ei pogromjának évfordulója alkalmából 17-én Belgrádban megrendezett emlékülésen úgyszintén utalt a megbeszéltek betartásának a fontosságára. Emlékeztetett, hogy 12 éve írták alá a brüsszeli megállapodást, aminek a szerbek számára fontos sarkalatos tétele, a Szerb Községek Közössége azóta sem jött létre, viszont a szerb fél az elmúlt időszakot arra használta, hogy megmutassa: megbízható partner.

Példák, hogy hogyan lehet elindulni a békétlenségek áthidalásának az irányába. Példák, amelyek arról szólnak, hogy jó lenne, ha a megbízhatóság eleme mindig megjelenne, mert az egyben gát a fegyverrántási reflexekre: ki képes bántani azt, akiben megbízik? Tudom, idealisztikus szólamnak tűnik ez, de jelen van sokunkban, mert e nélkül a remény is elveszne, hogy egy harmadik világháborúval az emberiség mégsem semmisíti meg önmagát, a hatalommal és a területekkel kapcsolatos nagy ellenségeskedések lelohadnak a fegyvert fogni nem akaró (és például az ukrajnai kényszer-sorozások ellen menekülő) emberek láttán.

Vasárnap voltam egy felemelő, érzelmeket rengető Zorán koncerten. Örökérvényű dalok, örökérvényú üzenetekkel, amelyeket nehéz lenne szebben megfogalmazni Sztevanovity Dusánnál: “én hiszek a fegyver halálában, én hiszek a folyóban s a hídban”.

Friedrich Anna

A szerző a Vajdaság Ma publicistája, rovata, a Levelek a Rózsa utcából, hetente frissül.

Az Ön hozzászólása

1000 leütés maradt még
Eddigi hozzászólások

Nincs hozzászólás. Legyen az első!

Szomorú - illusztráció
2024. MÁRCIUS 28.
[ 15:27 ]
Szomorú a határ… - illusztráció
2024. MÁRCIUS 6.
[ 15:13 ]
Szinte minden darázsfészeknek tűnt, amihez az ember nyúlt azok után, hogy Magyarországon kiderült a pedofil-ügyben elítélt megkegyelmezésének a ténye. Merthogy gyermekbántalmazásért nincs kegyelem, hibás döntése miatt le is mondott Novák Katalin államfő, és vele együtt a volt igazságügyi miniszter, Varga Judit is, aki...
2024. FEBRUÁR 20.
[ 16:08 ]
Ez gyorsan ment. A magyar köztársasági elnök asszony lemondatásának ügye február 2-án kezdődött és február 10-én véget is ért: Novák Katalin lemondott tisztségéről, elismerve, hogy hibázott, amikor tavaly áprilisban Ferenc pápa budapesti látogatásának alkalmából több elítélt között megkegyelmezett egy olyan...
2024. FEBRUÁR 10.
[ 22:50 ]
Akinek alacsony a vérnyomása, és netán nincs jobb dolga, nézzen bele néhány nyugati hírportál aktuális kínálatába, miután a keresőbe beírta, hogy „Ilaria Salis”. Ha megnézi a nő ironikus mosolyáról készült felvételeket, nem marad közömbös. Ilaria Salis annak az olasz, negyven felé közeledő nőnek a neve, akit...
2024. FEBRUÁR 2.
[ 18:47 ]
Beolvasás folyamatban