Bármennyire is anyaországi politikai ügynek és kampánytémának hat ez Magyar Péter-Varga Judit házaspárról felkapott információhalmaz, igazában arról is szól, milyen méreteket képes ölteni a hatalom- és birtoklásvágy nemcsak a politikában, hanem a magánéletben is.

Még ha akartunk volna, akkor sem tudtunk volna elmenni a hírek mellett, hogy miután az államfői kegyelemosztásban elkövetett (józan ésszel valóban fel nem fogható) igen nagy hiba miatt lemondott a magyar köztársasági elnök asszony és távozott közéletből a kormányzó Fidesz egyik fontos kádere, Varga Judit volt igazságügyi miniszter is, Magyar Péter, a miniszter asszony volt férje - aki maga is a Fidesz elitjéhez tartozott - elérkezettnek látta az időt, hogy Orbán Viktor kormányának egyes tagjai ellen forduljon. Gyorsan felkeltette a politikában új arcokra és új lendületre, újfajta kommunikációra és ígéretekre kiéhezett emberek érdeklődését. Ennek hatására, amint maga körül érezte a figyelem növekvő erejét, március 26-án - miután meghallgatták a budapesti nyomozó főügyészségen - olyan rögtönzött demonstrációt szervezett, amelyen már egyenesen a kormány távozását követelte. Idő kérdése, s kiderül, milyen sikerrel.

Ez lenne a politika. Benne lenni nem könnyű sem magas, sem alacsonyabb szinteken, hiszen a résztvevők pozíciót akarnak nyerni, a pozíción levők pedig nem akarnak veszíteni. Ezzel szinte együtt jár a magánéleti szféra védőhálójának a szétszaggatása, nem egyszer ironikus dőzsölések, pornográfiát súroló jelenetek kiteregetése.

De ez most egészen más. Magyar Péter egy volt miniszter asszony férje, s mint ilyen, egy olyan hangfelvételt vitt be az ügyészségre a nevezett napon, amit még házasságuk alatt titokban készített a feleségéről, s jól kiérződik, hogy felhasználási célzattal tette, olyan kérdésekkel provokálva Varga Juditot, hogy az - belenyugodva a sorsába és mintegy lovat adva a férje alá - olyasmit mondjon, amit az vélhetően hallani akart. Most aztán a volt feleség március 28-án mehetett is vallomást tenni az ügyészségre, feltehetően arról, hogy milyen bennfentes információkat mondott el a férjének.

Hogy a hangfelvétel készítése alatt milyen lelkiállapotban volt, Varga Judit immáron a nagy nyilvánosság előtt beszél egy nagyinterjúban. Ha valami módon ehhez közöm lehetett volna, lebeszéltem volna. Hogy megfélemlítették és manipuláltak vele, már a hangjából is érezhető a hangfelvételen. Miért ad tálcán mondatokat egy interjúban, amelyekkel vissza is lehet élni? A bántalmazottak terápiás beszélgetéseken való részvétele teljesen más, ott a kitárulkozás, a sérelmek pontos megfogalmazása és megnevezése gyógyító erejű. Az erőszak elleni küzdelemben a konkrét történetek megismerése is erőt adó az áldozati helyzetből még kilépni nem tudók számára. De a nagy nyilvánosság tükre egészen más, különösen, ha gyerekek is érintettek, márpedig ebben az esetben hárman is...

Varga Judit most azt mondja, úgy érezte: tartozik a magyar embereknek az ő történetével is. Tisztelem ezt az érzését és bátorságát, mégsem tudok szabadulni a gondolattól, hogy ezzel újabb női politikus sikertelenségének története szövődik össze női mivoltával. Annak sugallatával, hogy egy szeretni és a másikban hinni tudó nő manipulálható, és hogy a mások iránti női szolidaritás ő maga ellen is kihasználható, figyelmeztetésként hat, hogy egy női politikusnak a sebezhetőbbségével vissza lehet élni. Nem a dolgok folyamatában - hiszen, mint láttuk, évekre visszamenően a bajok valahol a háttérben maradtak - hanem amikor úgy egyszerre szakad a nyakába minden: hogy anyaként hogyan védje meg gyerekeit a közélet packázásaitól, önmaga méltóságát amiatt, hogy megaláztatásokat is eltűrt és úgy általában milyen választ adjon a hogyan tovább kérdésére...

Nagycsütörtökön budapesti belvárosi ferences templomban jártam reggeli zsolozsmán, a Jeremiás siralmait megidéző liturgikus lamentáción, amelynek fókuszában a próféta Jeruzsálemnek az Ószövetség szerinti, Krisztus előtt 607-ben történt pusztulását siratja, amit a magyarázat szerint az egyház napjainkban a bűnbeesett emberiség siralmaként és a Krisztus halálát gyászoló egyház szavaként hallgatunk. Megnéztem a Bibliában a szöveget, s a nép siralmai között - hogy mi minden esett meg rajtuk - ott találtam a következő mondatot: „Az asszonyokat meggyalázták Sionban, a szüzeket Júda városaiban” (Jeremiás siralmai 4.5., 5. rész, 11. - Károli Gáspár fordítása).

Nos ilyen hangulatban írtam a fentieket. A női mivolt hatalomszerzés és megalázás eszköztára évezredek óta. Nem kellene, hogy így legyen, s szomorú, hogy így van.