A modern kori társadalom fonákjának akár látlelete is lehet a több ezer újvidékinek az esete a villanyszámlákkal, a végkifejlet pedig válasz lehet a kérdésre, hogy mekkora a média ereje az igazságtétel kiharcolásában. Mert úgy tűnik, a média nyomása nélkül egyhamar nem lesz megoldás.

Történt ugyanis, hogy a nyár elejétől kezdődően napjainkig Újvidéken több címre is nem reális összegekre szóló villanyszámlák érkeztek, a címzettek pedig nem tudták kezelni a helyzetet. A Felszabadulás úti sugárúton az Elektrovojvodina (bocs: az EPS, azaz Szerbiai Villanygazdaság) épülete előtt napokon át hatalmas sorokban álltak az emberek – időt és energiát veszítve -, hogy bebizonyítsák a lehetetlent, azaz, hogy nem fogyasztottak annyi áramot, amennyi a számlán áll. A várakozó tömeg láttán, az egy-két ezer dinár miatt reklamálni akarók sokasága odébbáll, viszont akikre többet róttak ki, az nem lehet ilyen nagylelkű. Hogyan is lehetne, amikor sok esetben a korábban átlag 4-5 ezer dinárnyi áramot használó fogyasztók legutolsó számláján 30-40 ezer, sőt több, mint 100 ezer dináros követelés szerepelt.

Panaszosok mesélik a sajtónak, hogy amikor nagy nehezen bejutottak épületbe panaszt emelni, az ügyintéző azt javasolta, előzzék meg az áram kikapcsolását és fizessék be a követelt összeget (ugyan miből?), és ha igazolt a reklamáció, majd utólag kiegyenlítik a számlát, …

Most fél Újvidék arra figyel, mikor derül ki, hogy mi és ki áll a botrányos ügy hátterében. Annyit már tudunk, hogy a probléma azoktól az ismeretlen – feltehetően bennfentes - magáncégektől is eredhet, amelyekre tíz hónappal ezelőtt rábízták az órák állásának leolvasását, amit addig nyugdíjasok és egyetemisták végeztek tiszteletdíjas becsületes munkaként. Az új megbízottak egy ideig csinálták ugyan a dolgukat, aztán a találgatások szerint ráuntak és fejből beírtak akármilyen számot, s persze, felfelé fogott a ceruzájuk. Némely újság azt sejteti, hogy a probléma a villanyórák cseréjekor keletkezett, és új digitális órákkal lehet a baj, mert azokat ügyes informatikusok akár át is igazíthatják, de felmerült a hackertámadás lehetősége is. A szerbiai áramelosztó vállalat újabban viszont azzal állt elő, hogy Vajdaságban húsz év után új szoftvereket telepítettek, és azok okozták a kalamajkát, azokat kell tehát mielőbb helyreállítani.

A lényeg, hogy sok újvidéki áramfogyasztó hónapok óta bajban van, s egyelőre nem segít rajta az sem, hogy Szerbiában létezik fogyasztóvédelmi törvény is.

Az ügy odáig ment, hogy most már az energiaügyi miniszter, Dubravka Đedović Handanović is kénytelen volt megígérni: hatékonyan meg fogják oldani az újvidékiekre kirótt magas villanyszámlák ügyét.

Így most új feladat vár a médiára: hogy végigkísérje, a minisztérium hogyan teszi helyre a dolgokat mégpedig az elvárt módon úgy, hogy kárpótolja a kálváriát megjárt embereket. Mert az ügy már túlnőtte a villanygazdálkodási vállalatot, hiszen nem egyszerű szolgáltató-vevő viszonyról, hanem arról szól (még ha nem is általános, hanem „csak” újvidéki jelenség), hogy egy létfontosságú szolgáltatás útján miként lehet meglopni a fogyasztókat, és az áram kikapcsolásától való félelmüket kihasználva hogyan lehet őket megalázóan kiszolgáltatottá tenni hónapokon keresztül. Remélem, a minisztérium közbelépésével ténylegesen kárpótolják ezeket az embereket. Ha valakik rosszul olvasták le az órákat, akkor azért. Ha digitális és szoftverprobléma történt, akkor meg azért.

A mobiltelefonomra telepítve lett a mesterséges intelligencia. Megkérdeztem tőle, hogy hogyan lehet megjavítani egy szoftvert. Nagyon részletes választ kaptam. Azzal kezdte, hogy a probléma természetétől függően a javítás többféle megközelítést igényelhet, és azzal fejezte be, lehetséges, hogy a kapcsolódó szolgáltatásokat is felül kell vizsgálni.

S erről jut eszembe, hogy elkészült a Belgrád-Budapest gyorsvasút szerbiai szakasza, és az Újvidék-Szabadka közötti próbajáratok egyikén a minap a szerb államfő is elutazott Szabadkára. Az ottani vasútállomáson ő vette észre a méltatlan mulasztást, hogy a jelzőtáblákról hiányoznak a magyar feliratok. Szerbiában van nyelvhasználati törvény, ami szerint Szabadkán a magyar is (több más mellett) hivatalos használatban van, ám valaki úgy csinálta a dolgát, hogy a törvény eszébe sem jutott, így államfői utasításként jöhet a hiba kijavítása, amivel a logika szerint együtt jár, hogy a mulasztást elkövető „kapcsolódó szolgáltatásokat is felül kell vizsgálni”. Az újvidéki ügyben illetékes energiaügyi minisztériumnak igazán nem kéne várni ilyen felsőbb utasításra. Hiszen erre az esetre is van vonatkozó törvény, mégpedig a fogyasztóvédelmi, ami alapján mi fogyasztók kíváncsian várjuk, hogy minisztériumi segédlettel az EPS újvidéki esetében mire jutnak „a kapcsolódó szolgáltatások felülvizsgálásával”. És persze, a károsultak kártalanításával.