Bölcs barátnőm jót nevet azon, hogy megsértődtem az újvidéki fodrásznőmre, és 25 év után ott akarom hagyni. Megsértődni hülyeség, mondja, és egyetértek vele: valóban az. Ám ami legutóbbi hajvágásom alkalmával történt, mégis mélyen érintett.

A fodrásznál természetesen az újvidéki egyetemista- és diáktüntetések eredményeit és értelmét vitatták. Míg várakoztam, fodrásznőm egy fiatalember haját rendezte és lelkesen ismételgette, hogy végre a fiatalok a kezükbe veszik a sorsukat, és majd megmutatják, hogyan kell megtenni azt, amit az előző generáció nem tudott. Ő maga támogatja az immár 30 éves fiát, hogy elmenjen a tüntetésekre és így tevékenyen hozzájáruljon a saját életének alakulásához. Majd most másként lesz, biztosan, mondja a fiatalember, és a lehetséges előrehozott választásokra fordítva a szót azt mondja, szerinte a 65 év felettiektől meg kell vonni a szavazati jogot, amire a nő, akinek évtizedekig szabadon engedtem, hogy ollóval és borotvával a nyakam körül babráljon, most azt mondja, így igaz, ez a helyes, mert az öregek – akik közé én is tartozom – már nem képesek gondolkodni és nem is szabad, hogy szavazzanak.

Eszembe jut, hogy a 2000-es szeptemberi választási eredmény-hamisítás miatti újvidéki tüntetések idején is voltam nála nyiratkozni, és akkor együtt reménykedtünk, hogy majd jön egy politikai fordulat, ami jobb életet hoz mindannyiunknak. Szinte sorstársak voltunk, mindketten a megélhetésért küzdöttünk, plusz munkákat vállaltunk, hogy kicsit jobb legyen a gyerekünknek. Mondtuk is, hogy az ellenzék majd biztos rendbe teszi a gazdaságot, a hatalom nem sarcol bennünket, véget ér a sógor, koma, jóbarát alapú foglalkoztatás és mindannyian jobban élünk, a fiatal nemzedék pedig jobb világban nő fel. Akkor eszünkbe sem jutott, hogy a helyzetért a nyugdíjasokat hibáztassuk, akik annó Miloševićre szavaztak. Az október 5-ei tüntetéseket követő decemberi választásokkal kétharmados többséggel (ennélfogva a nyugdíjasok szavazatával is) megtörtént a fordulat, támogattuk a DOS-t és benne mindenkit, akitől reformokat vártunk.

Hát a továbbiak nemigen alakultak jól, az akkori (fiatalabb kori) szavazataink értékét is elmosták a történések.

Most meg itt a fülem hallatára arról beszélnek, hogy 65 év felett kussoljon mindenki, majd a náluk fiatalabbak határozzák meg a demokratikus szabályok szerint, milyen politikai opció kezébe adják a hatalmat.

Hát ezért neheztelek a fodrásznőmre, mondtam is neki: igazán sértő, hogy ő és a kuncsaft fiatalember kétségbe vonják az idősebbek józan ítélőképességét. A választóvonal a legtöbb esetben nem az életkor, ráadásul ősrégi tapasztalat, hogy a fiatalok lendületének és az idősek bölcsességének az összefonódásával lehet előre lépni.

A fodrászélmény csak egy marginális példa arra, mennyire megosztott a társadalom, és hogy már nem tiszteljük a véleménykülönbségeket, a türelmetlenség egyre nő és ebben a feszült légkörben vannak, akik nagy általánosításokkal egész csoportok kollektív kizárásában látják a megoldást.

Milyen folyamatok zajlanak le a gondolkodás során, amikor károsnak, rosszabb esetben ellenségnek azonosítjuk azokat, akik szerintünk nem mellettünk állnak? Ez már nem az ideológiákon és programokon alapuló politikai megosztottság, ez az ellenségessé válás folyamata, aminek csapdájába én magam is beleestem, amikor azon gondolkodtam, hogy véleménye miatt többé nem járok a fodrásznőmhöz. Korrigálni fogom magam, és szerintem nem sokára ő maga is.