Íme egy kis összefoglaló az elmúlt hét történéseiről. A magyar hvg.hu április 7-én reggel adta hírül, hogy zuhanórepülésben a világ, esnek a tőzsdék, padlón a forint. A pillanatnyi folyamat eredete az amerikai elnök április 2-ai hibás döntésen alapuló vámbejelentése, minek folytán a tőzsdéken milliárdokat veszítettek a milliárdosok. Trump öngólja egy kicsit a magyarországi rokonságomat is érintette, akik bank helyett egy magyar nagyvállalat részvényeiben takarékoskodnak a nyaralásra, s hétfőn reggel 10 százalékot buktak, ám délre a veszteségük 4 százalékra mérséklődött. Ugyanakkor az újvidéki piacon magyar áruval kereskedő ismerősünk azt mondja, gyorsan indulnia kell Szegedre, mert az euró árfolyama még mindig 117 dinár, a forinté meg a múlt hétfői 402-ről gyengült 408-ra, érdemes hát gyorsan bevásárolnia a provízióval együtt 118-as áron vett euró átváltásával kapott forinttal. Mert ki tudja, mi lesz a dinárral is, és valamiből élni kell, és valamit enni kell akkor is, amikor tömegek az utcán vannak, és a világ eseményei sem átláthatóak.

Zuhanórepülésben a világ, s a dinár-árfolyam esetleges romlásának gondolata rossz érzelmeket kelt. Szerbiában nagy a bizonytalanság, a november óta tartó folyamatos tüntetések függvényében jelent meg több adat is a gazdaság megtorpanásáról, az államkassza csappanása miatti estleges nyugdíjproblémákról és a turizmus majdnem 40 százalékos stagnálásáról is. Magam is tapasztaltam, hogy a buszvállalat, amelynek szolgáltatását gyakran használom Budapest és Újvidék között, bizonyos napokon rég nem látott áron, 20 euró alatt kínálja a jegyet, hogy ne menjen üresen Belgrád felé. De nem ezek a pillanatnyi mozgások keltik igazán a rossz érzéseket, hanem a múlt század 80-as éveinek a végéről és a 90-es jugoszláv háborús évekből való emlékek, amikor a devizatakarékok bent rekedtek a bankokban, a fizetések és nyugdíjak totál lenullázódtak, és minden tiltakozás és demonstráció ellenére addig épített világunk háborúban omlott össze, nem kímélve az emberéleteket.

Zuhanórepülésben a világ, mint nem egyszer. Hogy magamat idézzem még 2022 februárjából, „a németek fegyverkeznek, az EU fegyvert küld az ukránoknak, az oroszok már nukleáris fegyverekkel fenyegetőznek, miközben arra hivatkoznak, hogy amerikaiak hadi technikájukkal már korábban stratégiai pontokon közelítették meg országukat... Közöttük, amerikaiak és oroszok között, pedig mi vagyunk. Rohadt háború“ - ami azóta sem múlik. S ennek árnyékában kell építeni a jobb világot. A most tüntető szerbiai fiatalok, az egyetemi épületeket, iskolákat blokád alatt tartó egyetemisták azt mondják, a lázadásuk a felelőtlenség és a problémák eltussolása miatt van, ami kihat az ő életükre és biztonságukra. A Strasbourgba kerékpározó képviselőik ezt akarják elmondani ott is, az európai intézmények illetékeseinek. A már említett portál szólaltatta meg Budapesten, a Hősök terére kerékpárral érkező tüntetők némelyikét, akik azt is mondták, hogy a szerb államfő ellen tüntetnek, de nem magával Aleksandar Vučićtyal van a bajuk, hanem azzal, hogy nem működnek a szerbiai intézmények.

(Ki tudja ezek után lerajzolni a rövid távra szóló szerbiai jövőt?)

Miközben a biciklisek április 3-án elindultak Újvidékről, a ragadós száj- és körömfájás okozta bajokkal is küzdő magyar gazdák is protest jellegű utazást tettek, igaz, nem kerékpáron, és nem Strasbourgba: a gazdaszövetség és az agrárkamara képviselői 250 ezer termelő és az őket támogató magyarok aláírásával április 4-én az európai mezőgazdasági támogatási politikát bíráló petíciót adtak át Brüsszelben az Európai Bizottságnak, így tiltakozva Ukrajna felvételének erőltetése miatt is. Közben tart az iskolasztrájk Horvátországban az elégedetlen tanárok részéről. Amerikában több városban Trump ellen tüntetnek, Franciaországban pedig Marine le Pen, a Nemzeti Tömörülés volt vezetője mellett (és hasonló méretű tömeg ellene). Akik Budapesten Pride-t akarnak, hidakat zárnak le önkényesen, akik pedig nem, eme akciózás folytán órákat ülnek a dugóban. Hát hol a rend mostanában?

Írják, hogy zuhanórepülésben a világ. Mintha sehol sem lenne rend és jó. Az elmúlt napok eseményeiből leszűrhető tanulság szerint bár úgy általában „mindenkinek megvan a maga baja”, ma már ezzel a hárító bölcsességgel is óvatosnak kell lennünk, mert globalizálódott világunkban minden mindennel összefügg, és ami távoli bajnak tűnik, az bennünket is utolérhet oly módon, ahogy nem is gondolnánk.