Tükör
Vajdasági magyar internetes vitadráma színházról és politikáról – több felvonásban
Teljességre nem törekvő összefoglaló a Második nyilvánosság Facebook-oldal által kiváltott művelődési és közéleti hullámverésről

„Sokunknak már régóta elege van az itteni közéletből, de a pohár csak most telt be igazán” – olvasható a Második nyilvánosság elnevezésű, november 25-én létrehozott Facebook-oldal első bejegyzésében, amelyben a közönség nevében szólva az alapítók azt írják, „mélységesen elutasítják az Andrási Attila által vizionált ’polgári színházat’”, ezért – többek között – Andrási eltávolítását követelik a szabadkai Népszínház Magyar Társulatának művészeti vezetői posztjáról. Követelik továbbá azt is, hogy Lovas Ildikó, az előző összetételű Magyar Nemzeti Tanács kulturális ügyekkel megbízott tanácsosa „nyíltan ismerje el a felelősségét azért a méltánytalanságért, amely a vajdasági magyarság kultúrfővárosának legnagyobb múltú színházát érte”.

A mostanra közel 1500 kedvelővel rendelkező oldalon azóta a társulat és a (szakmai) közönség több tagja is kifejezte véleményét Andrási Attila művészeti vezetővé való megválasztása, illetve a rendezésében bemutatott első, Az ügynök halála című darab kapcsán, sőt a témához nagyobb vagy kisebb mértékben kötődő parázs viták is kialakultak. Az internet és a közösségi oldal lehetővé teszi, hogy a témával kapcsolatos diskurzus folyamatos legyen, illetve számos leágazása is lehet ezáltal a vitaindító véleményeknek (ezek egyike az Újvidéki Rádiónak a témához kapcsolódó műsora), az alábbiakban azonban tájékoztató jelleggel megpróbáljuk mégis röviden „felvonásokba" rendezni a leírtakat.

I. felvonás: Ami előtte történt

A Második nyilvánosság Facebook-oldal megalakulása előtt egy nappal az egyik alapító és adminisztrátor, Bózsó István, avagy írói álnevén Stephen Bozhen Vajdasági kupi címmel tett közzé egy írást. Ebben – a többi között – abbeli felháborodásának ad hangot, hogy Andrási Attila, „a Szabadkai Népszínház szinte teljes magyar társulatának tiltakozása ellenére megfellebbezhetetlen politikai hátszéllel a társulatra erőltetett/erőszakolt ’művészeti’ vezetője” le akar venni a repertoárról három olyan darabot (Kupidó, Tapasztalt asszony, Van-e valami bejelentenivalója?), amelyek jellemzői írása szerint: „szinte állandó teltház, jó előre elkelt jegyek”. Bózsó István arra keresi a választ, hogy vajon milyen szándék vezérli az új művészeti vezetőt ennek a döntésnek a meghozatalakor. Majd annak kapcsán, hogy Andrási „a jövőnket meghatározó múlttal kell inkább foglalkozni egy polgáribb színház” modelljét kívánja létrehozni, Bózsó azt írja, szerinte ez a bizonyos múlt „a vajdasági magyar politikai elitet a velejéig átható korrupció”, a polgári színház kifejezésben pedig azt a szándékot véli felfedezni, hogy jó lenne, ha „a VMSZ szavazóbázisát adó, a világ információáramlásáról hermetikusan levágott falusi magyarság szellemi szintjén folytatná tovább a tevékenységét a Népszínház”.

Az írás szerzője ugyanakkor azt is kifogásolja, hogy mivel Az ügynök halála című előadás iránt – szavai szerint – nem volt érdeklődés, a harmadik előadásnál „már csak úgy lehet feltölteni a nézőteret, ha a VMSZ-fellegvárakból szervezett (községek pénzén finanszírozott!) buszokkal szállítják a fanokat (magyar megközelítőleges megfelelője: rajongókat)”.

Az azóta már szinte oldalszlogenné vált kérdés („Ugye, kit néztek ti hülyének?”) feltevése után Bózsó István zárószóként azt írja: „létezik a vajdasági magyar második nyilvánosság, és hányunk tőletek!”

Az oldalon ugyanakkor közzétették azokat a kritikákat is, amelyek még a Második nyilvánosság létrejötte előtt különböző vajdasági magyar médiumokban jelentek meg Az ügynök halála című előadásra reflektálva. Helyet kapott itt Gerold László (Vajdaság Ma) Tévedések színháza, Gyurkovics Virág (Hét Nap) Elidegenített játék, Hernyák Zsóka (Képes Ifjúság) Tükrök és más semmi című írása, valamint Pressburger Csabának az Újvidéki Rádió Szempont című műsorában elhangzott, illetve a szerző honlapján Andrási Attila azt üzente cím alatt közzétett kritikájának linkje is megtalálható az oldalon.

II. felvonás: Függetlenség és unokajelöltség

A követők számának folyamatos növekedését jelző bejegyzések között a korábban megfogalmazott követelések hangsúlyozása, valamint az új művészeti vezető számlájára közzétett – nem ritkán szarkasztikus – montázsok és szövegek is helyet kaptak. Ugyanakkor az adminisztrátorok hangsúlyozzák, kezdeményezésük nem egy párt, egy testület vagy egy személy ellen szól. „Egy rossz döntés ellen tiltakozunk! Elvárjuk, hogy visszavonják és beismerjék nyilvánosan a tévedést” – hangoztatják.

A szóban forgó Facebook-oldal létrejötte után négy nappal jelenik meg a Vajdasági Skaccok elnevezésű oldalon, „Vajdaság első közösségépítő blogján” az első idevágó írás. Az úgymond magát megnevezni nem kívánó szerző, bizonyos Baranta „naplókörös unokajelölteknek” titulálja a Második nyilvánosság alapítóit, illetve Stephen Bozhent és „zümmögő színész barátait”, utalva ezzel a Napló Kör elnevezésű csoportosulásra, ugyanakkor azt állítva, unatkozó, kis kalandra vágyó fiatalok csoportjáról van szó. Szavai szerint „nem az a baj, hogy naplókörösök, hanem az, hogy unokajelöltek”, tehát az, hogy „mindössze egy mintát követnek”, illetve azt kifogásolja, hogy az általa „mozgalmároknak” nevezettek az első bemutató után máris lemondásra szólítják fel Andrásit, miközben az előző művészeti vezető esetleges „melléfogásait” nem tették szóvá.

Stephen Bozhen bemutatkozással kezdi az álnév mögé rejtőző bírálónak szánt viszontválaszát. „Nem tudom, pontosan ki szólt hozzám, de feltételezem, hogy egyetlen konkrét személy írta, ezért a megszólításokban az egyes szám második személyt fogom használni” – írja, majd hangsúlyozza, „nincsenek ún. zümmögő színész barátai”, illetve a szabadkai társulatban nincsenek ismerősei. Megjegyezi, szerinte a Népszínházban kialakult visszásság „éppenséggel még csak a jéghegy csúcsa”, írása nyomán pedig sokan biztosították konkrét tenni akarásról, előtte számára ismeretlen emberek is, s mindez a „magyar társulattól 100%-osan függetlenül” történt. Vitapartnerét megszólítva azt írja, „tulajdonképpen fogalmad sincs arról, hogy nagy gőgödben most nem unatkozó középiskolás gyerekekkel helyezkedtél szembe (csak mered remélni, hogy de)”, ugyanakkor jelzi, nem tud mit kezdeni a „naplókörös” meghatározással, mert „nem vagyunk kapcsolatban a naplókörrel (talán illene őket nagybetűvel írnom), se politikai párttal, se senkivel”.

Stephen Bozhen e viszontválaszában is választ keres az új művészeti vezetővel és annak első népszínházas rendezésével kapcsolatos kérdései(k)re, ugyanakkor megjegyzi, „senki sem óhajtja szentté avatni az előző művészeti vezetőt”, de szerinte Mezei Zoltán „a saját társulatával végig lojális volt, ami Andrásiról már az első előadás kapcsán sem mondható el”. Sok más mellett reagál továbbá a Baranta szövegében a Második nyilvánosságra vonatkoztatva megjelenő „bibsi” szóra is, amely szerinte a „biboldó” cigány eredetű, gúnyosan zsidókra vonatkozó szóra vezethető vissza. A Vajdasági Skaccok erre később hozzászólásban reagált, eszerint a „bibsi” szót a balliberális értelemben használták.

Egy későbbi bejegyzésben Stephen Bozhen nevének megadására szólítja fel Barantát, aki erre azt mondta, ez csak kitérő a vita elől, egyébként pedig nem álnéven, hanem nicknéven ír, ez pedig szerinte nem számít az emberek félrevezetésének, saját oldalukon egyébként is a „saját szabályaik” szerint járhat el.

Szünet (Ekkorra nagyjából 1000-re nőtt a Második nyilvánosság kedvelőinek száma.)

III. felvonás: „Egy társulat - próbaterem nélkül”

Stephen Bozhen december 2-án kelt írásában „a Szabadkai Népszínház Magyar Társulatának új művészeti vezetője megjelenésétől datálható próbatermi kálváriát járta körbe”. Ebben kitér arra, hogy Andrási Attila „november 1-jén mondta le hivatalosan a Mladost csipkegyárban kialakított próbatermet a főigazgatónőnek átnyújtott levelében”, ezért a színészeket „átcitálták” a szabadkai Harambasity utca 4. szám alatt található próbaterembe, amely a szerző szerint fűthetetlen, ezért a társulat – mint írja – kénytelen visszatérni a csipkegyárba. „Szerintem még egy vándorcirkusz is kevesebbet költözik egy ilyen rövid időszakban” – jegyzi meg Stehen Bozhen, aki azt írja, a színészek konokul kitartanak, mert „sejtik, hogy távozásukra és pótlásukra már régen kidolgozott forgatókönyv létezik – nem nyilvános fiókokban”, majd az első rendezésben foglalkoztatott vendégszínészekre utal.

A Második nyilvánosságon ezután olyan montázs kerül közlésre, amelyben a Népszínházban éppen készülő Mindszenty című Pozsgai-darab rendezőasszisztensét azzal vádolják, hogy párthovatartozás alapján került a erre a posztra. Visszaidézik továbbá a társulatvezető-váltás kapcsán közölt tiltakozó hangvételű írásokat, s utalnak Hajnal Jenőnek, a Magyar Nemzeti Tanács jelenlegi elnökének nyilatkozatára is: szerintük a politika az elhallgatásukban reménykedik.

IV. felvonás: Sokasodik a színre lépők száma

Baranta december 6-án szólal meg ismét az ügyben a Vajdasági Skaccok oldalon. A vajdmagyar internetes civilek című szövegében „rebellis punknak” mondja a Második nyilvánosság elindítóját, majd hosszasan fejtegeti azt, hogy miért nem megfelelő e Facebook-oldal ténykedése. Szerinte ott „nincs egy fia párbeszéd sem, pláne civil diskurzus”, illetve a „a mozgalmárok, cenzúrázzák az oldalukat”. Ennek hatására hozzászólások egész sora jelenik meg, többen nem csak a Barata által írt szövegekben foglaltakat, hanem a „nicknév” mögé rejtőzést kifogásolják. Ezen a ponton nehézkessé válik a felek közötti kommunikáció nyomon követése: egyrészt azért, mert a hozzászólás-áradatokban elhangzottak is felmerülnek később argumentumkén, másrészt mert egyre több nicknév alatt jelennek meg a témával kapcsolatos írások a Vajdasági Skaccok oldalon, harmadrészt pedig mert bizonyos sértő minősítések törlésre kerülnek eredeti megjelenésük helyén, hogy azután mégis felszínre kerüljenek lementett adatok segítségével.

A Vajdasági Skaccok nyíltan közli, törölték A színészprostik nagysága című írásukat, ennek ellenére a színészek közül többen is reagálnak rá, legmeghatározóbb talán Csernik Árpádnak, a Népszínház színészének Na, prostituált még nem voltam… című, szintén a Facebookon közöl írása. A Vajdasági Skaccok vádjára, miszerint a Népszínház magyar társulatának egyes tagjai korábban együttműködtek Andrási Attilával, most pedig „hátba döfik”, Csernik Árpád azt válaszolta, hogy színészként a munkájához tartozik, hogy elvállalt már szerepet az Andrási által vezetett Magyar Kanizsai Udvari Kamaraszínháznál. „Szerintem az MKUK továbbra is elfér a világban. De ami a Népszínház Magyar Társulatával történik az utóbbi időben, az gyalázatos. Nem kizárólag az új művészeti vezető munkájára gondolok” – szögezi le. „Ha valaki számára nem világos, miért is lettem ’prostituált’... Nos, azért, mert nyilatkozni merészeltem a társulat nevében az Újvidéki Rádiónak, és a riportban felsoroltam néhány tényt.”

V. felvonás: Címkézés és vádaskodás

„Annyi mindennek ki lettünk kiáltva két hét alatt nagy hirtelenjében a különböző írásokban és kommentárokban, hogy még a V. Skaccok keményvonalas olvasói is csak kapkodták a fejüket, hogy per pillanat miért is kell bennünket utálni – mivel ez kb. fél óránként változott. Vataščin Péter Címkefelhő című kiváló írásában kísérletet tesz ugyan arra, hogy megértse, miért vagyunk mi egyszerre punkok, libsik, Tito pionírja, úri gyerekek és így tovább” – utal Vataščin Péternek a megcímkézéssel is foglalkozó írására a december 13-án közzétett Vajdasági kupi: Újratöltve című írásában Stephen Bozhen. Kitér továbbá arra is, hogy a Vajdasági Skaccokon a témával kapcsolatban megjelent írásokat már nem csak Baranta jegyzi, újabb nicknevek merültek fel, s egy „olvasói levél” is napvilágot látott. „Ebben már tényleg mindenki, aki valaha színházban dolgozott, kapott hideget-meleget, jó nagy vödör szart a nyakába” – fogalmaz Stephen Bozhen, s annyit valóban láthatnak a Vajdasági Skaccok olvasói, hogy Csernik Árpádról egy élesen bíráló „kritika”, a Második nyilvánosság oldalon megszólaló Gyulai Zsoltról pedig egy hasonló hangolású „portré” jelent meg.

Másrészt már Csernik Árpád a fent említett írásában is azt mondja: „Mindenki tudja már, hogy ki vagy te, Baranta, illetve kik vagytok ti, akik ez az álnév alatt ügyködtök.” Stephen Bozhen a Vajdasági kupi: Újratöltve című írásában pedig azt írja: „a ’cég’ piszkos ügyei körüli hercehurcát mostantól egy ifjú titán veszi kézbe. A békítő. A Békítő-man. A párt üdvöskéje. Az ember, aki megváltást és egyetértést hoz. Aki mindenkinek jót akar. Aki egyik kezével úgy ad, hogy a másik arról nem is tud.” Mindezzel Újhelyi Ákosra, a Vajdasági Magyar Szövetség tartományi parlamenti képviselőjére utal, akihez vagy hét meghatározást társít, majd megemlíti: a Népszínház igazgatóbizottságának is tagja. „Bár a rossznyelvek szerint szabadidejében(???) a Vajdasági Skaccok című blogra ír bejegyzéseket Baranta álnéven” – teszi egyértelművé az utalást Stephen Bozhen.

VI. felvonás: Megkeresés – kéznyújtás vagy kettős élű penge

Írásában Stephen Bozhen is közli, Újhelyi Ákos telefonon kereste meg, s végül üzenetben hívta meg a Második nyilvánosság képviselőit az igazgatóbizottság keddi, rendkívüli ülésére. „Ez nem csapda volt, hanem kétélű penge. Ha elmegyünk, a vázolt történet jön le a sajtóban. Ha nem megyünk el, akkor el lehet mondani mindenkinek, hogy kompromisszumokra képtelen csürhe vagyunk, akik elutasítanak minden kommunikációt, nem vagyunk érdekeltek a párbeszédben, csak a botránykeltésben!” – írja Stephen Bozhen utalva arra a korábbi általa vázol forgatókönyvre, amely szerint, ha „kvázi hívatlanul betoppannak” az igazgatóbizottság ülésére, azt állítják majd róluk, „nem csak az új művészeti vezető munkásságát nem tisztelik, de bizony még a törvényt se”.

„Többször hívtam, üzentem, de visszajelzés nem érkezett. Nem lépett velem kapcsolatba. Ez engem furcsa helyzet elé állított, mert a vajdasági magyar emberek általában elfogadják a kinyújtott kezet” – nyilatkozta a Magyar Szó napilapnak ugyanerről a szituációról Újhelyi Ákos. A lap egyébként az egyik érintett színészt is megpróbálta megszólaltatni, ő azonban azt válaszolta, „ragaszkodik a Vajdasági SkaCcoK közösségi blogon megjelent, a társulatot és őt érintő és sértő bejegyzésnek és annak fotójának, valamint a saját Facebook-profilján erre megjelent válaszának teljes terjedelemben való leközléséhez”, ez azonban nem áll módjukban, mert úgymond nincs összhangban a Magyar Szó szellemiségével.

Még a cikk megjelenése előtt Stephen Bozhen Vajdasági kupi: Újratöltve című írásának utóiratában leszögezte, „ha a sajtóban engem támadó, vagy minimum rossz színben feltüntető írás vagy riport jelenik meg, ez a jegyzetem a mérvadó álláspontom az ügyben, ennek a közzétételét fogom követelni, ha meg leszek szólítva”. Írásának fő kérdései között szerepelnek következők is: „Értitek ti, mit jelent a Vajdasági kupi? Hogy ez a kupi valójában mekkora? Hogy mennyire a plafonig ér már a szar? Hogy egy ilyen, politika szempontból jelentéktelen(nek hitt) ügy miatt is úgy ront ránk, kósza választókra a hatalom, mintha a szüleink lakodalmában Arkan tigrisei húzták volna a talpalávalót, miközben csecsemővérrel koccintott a násznép? Mi a franc lehet ez az ügy mögött, ha ennyire vehemensen védik a nyilvánosságtól? Mi csak azt mondtuk, hogy az Andrási nem megfelelő erre a posztra, mert nyilvánvaló a politikai kötődése, a ’sírva mellet döngető’, magyarkodó irányvonala pedig viszolygást kelt bennünk, és a társulatnak még azt a próbatermét is elkockázta, ami volt nekik. Mi a csudába tenyereltünk ennyire bele???”

Függöny

Utóhang: Bózsó István és Újhelyi Ákos ezt követően a Facebookon kezdett vitába a meghívásról, de a Második nyilvánosság oldalán is közzétett kommunikáció nem túl sok eredményre vezetett.

Nem törekedhet teljességre ez az összefoglaló, hiszen a felek vitája meglehetősen szerteágazó, az említett bejegyzések, szövegekből kiragadott részletek sem vázolják teljes egészében megfogalmazóik gondolatait, ugyanakkor nem is tekinthető befejezettnek ez a beszámoló, hiszen maga a történet sem az.

A Második nyilvánosság oldalon írásunk véglegesítése előtt bejelentették, a Népszínház igazgatóbizottságának alelnökétől továbbra sem kaptak meghívást a holnapi, rendkívüli igazgatóbizottsági ülésre, ezért „természetesen nem is lesznek ott”. Újhelyi Ákos meghívására vonatkozóan a következőeket írják: „Semmilyen igazolást nem mutatott fel arra vonatkozólag, hogy őt az igazgató bizottság a velünk való kapcsolatfelvétellel megbízta volna. Tehát ezt az állítást (bizonyíték hiányában) nem tartjuk valósnak, pusztán provokációnak.”

(Vajdaság Ma)

Az Ön hozzászólása

500 leütés maradt még
Eddigi hozzászólások

Nincs hozzászólás. Legyen az első!

Beköszönt a zsidó újév - illusztráció
2020. SZEPTEMBER 17.
[ 9:23 ]
A határról irány a covid-kórház - illusztráció
2020. SZEPTEMBER 16.
[ 9:11 ]
Második hullám: fej vagy gyomor? - illusztráció
2020. SZEPTEMBER 14.
[ 11:44 ]
A világméretű koronavírus-járvány, amely hónapok óta foglalkoztatja a világot, sok negatív következménye mellett arra is felhívta a figyelmünket, hogy milyen fontos az egészségünkre vigyázni és azt gondozni. Erre a nagy igazságra nekem sajnos már a járvány előtt rá kellett jönnöm. Fájdalmas felismerés volt. Tavaly...
2020. SZEPTEMBER 12.
[ 13:02 ]
A nyelvvédelem kérdése a mai felgyorsuló globalizáció korában minden eddiginél jelentősebb aktualitást nyer a sokszínű Európa közösségén belül, de hosszú távon a kontinens egészséges integrációs fejlődése szempontjából is. Ami az alapkérdést illeti: minden olyan, két nyelvet használó kisebbségi kulturális...
2020. SZEPTEMBER 12.
[ 9:03 ]
Szerbiában jelenleg jelentősen kevesebb a koronavírussal fertőzött polgár, mint az európai országok többségében, így Görögországban is. Ez, és a kiváló szerb-görög kapcsolatok hatással lehetnek a görög kormány pozitív döntésére a határátlépéssel kapcsolatban, attól függetlenül, hogy Európa még nem adott...
2020. SZEPTEMBER 10.
[ 10:33 ]
Beolvasás folyamatban