(Belgrádi tudósítónktól)
Az idei év kezdetétől 19 nő lett halálos áldozata a partnerkapcsolatokon belül elkövetett erőszaknak, és ez az adat csak megerősíti a többéves tendenciát, amely szerint az áldozatok száma nem csökken. Csak az utóbbi egy hétben két feleséggyilkosság történt a fővárosban, szinte azonos módon, azonos környezetben. A múlt héten a háromgyermekes anya az újbelgrádi Szociális Védemi Központba vitte gyermekeit felügyelt találkozóra édesapjukkal, ám az más szándékkal jelent meg a helyszínen: a központ előcsarnokában a három gyerek szeme láttára kővel mért halálos ütést a volt felesége fejére, majd elmenekült. A gyilkos a szörnyű tett után vonat alá vetette magát, holttestére másnap találtak rá. A tegnapi tragédia még vérfagyasztóbb: a férfi megkéselte feleségét, majd megfojtotta négyéves gyermeküket a rakovicai szociális központ előtt. Pedig csak azért kellett találkoznia a feleségével, hogy felügyelt feltételek mellett átadja neki a gyereket. A váratlan eseményben a központ három dolgozója is megsérült. A gyilkost azonnal letartóztatták.
A szakemberek, a szociális intézmények egyelőre némák a megrázó esetekre és a kérdésre, hogyan történhettek ilyen mulasztások a részükről. Miképp eshetett meg, hogy az illetékesek nem tartották szigorú ellenőrzés alatt a házastársak találkozását, az egyik apa ugyanis nemrég szabadult a börtönből, ahol két alkalommal is ült éppen felesége és a legidősebb fia bántalmazása miatt? Miért nem cselekedtek azzal a ténnyel összhangban, hogy volt felesége életét féltve házőrző kutyákat tartott a lakásán?
A felsoroltak mellett ezek az esetek annál is inkább aggodalmat keltők, mert már a harmadik, illetve a negyedik partnergyilkosságnak számítanak június elseje óta, amikor a családon belüli erőszak megakadályozására vonatkozó törvény életbe lépett. A törvényhozók szavai szerint a jogszabály szigorúbb és hatékonyabb előírásokat tartalmaz a nőkön és a gyerekeken elkövetett erőszak megakadályozására vonatkozóan, ugyanakkor a korábbi előírásoknál nagyobb szerepet és felelősséget irányoz elő a törvényt alkalmazók számára. Kötelezővé teszi a rendszeren belüli információcserét, valamint a rendőrség, az ügyészség és a szociális központok közötti szorosabb együttműködést az eljárás során. Az új törvény lényeges újdonságot is előír: ezentúl az erőszakos partnert távolítják el a háztartásból, nem pedig az áldozat keres menedéket.
Igaz, a törvény csak másfél hónapja lépett hatályba és eredményt még nem mutat(hat)ott fel. Az azóta elkövetett négy partnergyilkosság továbbra is a korábbi rendszerbeli mulasztások miatt történhetett meg. A tapasztalatok hazánkban azt mutatják, hogy az illetékesek gyakran nem ismerik fel a családon belüli erőszakot és a vele járó veszélyt, nem cselekednek a felhatalmazásukkal összhangban, nincs hatékony információcsere és végül semmit sem tanulnak a hibákból. Továbbá, eljárásukat nem a szakma vezérli elsősorban, hanem a partnerek közötti viszony személyes megélése és azon előítélet, hogy az áldozat váltja ki partnerében az erőszakot. A pszichikai, a verbális erőszakot például családon belüli konfliktusnak minősítik, amit a férj féltékenysége, túlzott szeretete vált ki, ami, ugye, normális. És ettől az évekig tartó normális családi viszonytól jutunk el nemegyszer a gyilkosságig.
Az állam mindaddig nem tudja sikeresen felvenni a harcot a családon belüli erőszakkal, amíg téves üzenetet küld az erőszakoskodónak és az áldozatnak egyaránt: azt, hogy a feljelentett erőszak esetében eljáró tisztségviselők nem ismerik fel a családon belüli erőszak súlyát, az áldozat alárendelt, legtöbb esetben tehetetlen helyzetét, nem bátorítják az áldozatot arra, hogy merje feljelenteni az erőszakot, és amikor azt végül mégis megteszi, nem nyújtanak kellő támogatást és biztonságot a számára. A zaklató ugyanakkor a legtöbb esetben minimális büntetésben részesül, és hamarosan ott folytatja erőszakos cselekményeit, ahol rövid időre megszakították. Egyszóval azt az üzenetet, hogy társadalmunk tolerálja az erőszakot. Nemcsak a családon belül, hanem az idősebbeken, a mozgássérülteken, a sporteseményeken, az iskolatársakon elkövetett erőszakot is. És ez utóbbi kell okozzon legnagyobb fejfájást, mert a gyerekkori erőszakból fejlődik majd ki a többi.
Tóth Elvira
Nincs hozzászólás. Legyen az első!