Tükör
Valóság vagy mítosz a vajdasági multikulturalizmus?
Betűméret:             

A tolerancia mellett a multikulturalizmus volt az egyik olyan fogalom, melyet Vajdasággal társítottak. Azonban, sokan állítják, hogy manapság egyre kevésbé lehet erről beszélni.

A Köztársasági Statisztikai Intézet 2016 folyamán 14 olyan bűncselekményt vett nyilvántartásba, amelyet fiatalkorúak követtek el, s nemzeti, faji és vallási gyűlöletre és türelmetlenségre való fejbujtással kapcsolatos. Az adatok szerint a 14 esetből 13-at Vajdaságban követtek el.

2014-ben Újvidéken hat fiatalkorút büntettek meg albán pékségek megrongálásra miatt, a legfrissebb példa nagybecskereki, ahol egy ház kapujára és falára firkáltak nemzeti alapú, sértő feliratokat.

Vajdaság a nemzetiségek széles skálája miatt jobban ki van téve az ilyen incidenseknek, de Aleksandar Popov, a Regionalizmus Központ igazgatója azt mondta a 021-nek, hogy emlékszik még azokra az időkre, amikor Vajdaságban természetes dolog volt, hogy az emberek különféle nyelvekkel, viseletekkel, szokásokkal találkoznak.

„Jöttek a kilencvenes évek, szították a nacionalizmust, amely tartós következményeket hagyott az emberek közötti viszonyokban. Utána elkezdtek beáramlani az emberek a háború sújtotta területekről. Ők kevésbé voltak toleránsak a különbözőségekkel szemben, mert olyan területekről jöttek, ahol ez a kis tolerancia is háborúhoz vezetett” – véli Popov.

A nemzeti közösségek közötti összetűzések ellenére a hivatalos politika a multikulturalizmust propagálja. Rendezvényeket szerveznek a nemzeti kisebbségek számára, a közelmúltban pedig bejelentették, hogy felújítják Josip Jelačić bán szülőházát Péterváradon. Úgy tűnik, hogy ápolják a multikulturalizmus hagyományát Vajdaságban, valamint az itt születettek emlékét, akik nem szükségszerűen a többségi nemzethez tartoztak.

A Vajdasági Horvátok Demokratikus Közösségének elnöke, Tomislav Žigmanov számára a multikulturalizmus a jogintézmények jól kigondolt programját, támogatási politikát és a tartalom megvalósítását feltételezi, amely hozzájárul ahhoz, hogy több népet, amely ugyanazon a területen él, egyenlő módon ismerjenek el.

„Szükség van arra, hogy egyenlő lehetőségeket teremtsenek a fejlődésük számára, s hogy egyenlő mértékben legyenek láthatóak a nyilvánosság számára. A meglévő intézményi rendszerektől függetlenül, nem mondható el, hogy Vajdaságban jelenleg ez a helyzet” – ecsetelte Žigmanov, hozzátéve, a pénzek közösségek közötti elosztásában egyenlőtlenség tapasztalható, ami „semmiképpen sincs összhangban a multikulturalizmus eszméjével, amely szerint minden kultúra egyformán értékes, és egyenlő esélyt kell biztosítani számukra a fejlődésre”.

A dekoratív és a nacionalista multikulturalizmusról

A multikulturalizmust gyakran helyezik a kétnyelvű adminisztráció és az utcanévtáblák szintjére, azonban a kultúrát is érinti. Mind autonóm és egyenrangú, ezért nem beszélhetünk kis és nagy kultúrákról, mert mind különleges a maga módján.

Gyakran róják fel a multikulturalizmus számlájára azt, hogy benne minden kultúra gettósodik. A kritikára adott válasz szerint a kultúrák nem gettósodnak, hacsak az állami vezetés nem idézi elő, hanem hatással vannak egymásra és összefonódnak. Ez azt jelentené, hogy minden nép ápolja a saját kultúráját, de megismeri szomszédaiét is.

A kérdésre, hogy manapság jelen van-e ilyen fajta multikulturalizmus Vajdaságban, Végel László író azt válaszolta, erről egyre kevésbé lehet beszélni. Véleménye szerint ma inkább valamilyen fajta dekoratív multikulturalizmusról beszélhetünk, amely a folklór rendezvényekre, a kisebbségi színházi fesztiválokra és hasonlókra korlátozódik.

„Ez lényegében kirakat. Nagyobb kérdés, hogy hogyan hat ez a multikulturalizmus a közösségben és a társadalomban. Több hagyományról beszélhetünk itt. Az egyik a szocialista, amelyben a multikulturalizmust normaként fentről forszírozták. Azután jöttek a kilencvenes évek, s ezt mind eliminálták. Ma ez a két tradíció között bolyongunk” – magyarázta Végel a 021-nek.

Az úgynevezett hagyományos vajdasági zászló bevezetéséről szóló döntést követően indult nagy vita Vajdaság multikulturalizmusáról és szerbesítéséről. A jobboldali pártok támogatták a döntést, egyes történészek pedig vitatták legitimitását.

A Vajdaságban lévő népek együttéléséről a Dveri mozgalom köztársasági parlamenti képviselője, Marija Janjušević a 021-nek azt mondta, a legfontosabb, hogy egyetlen nemzetre se kényszerítsünk rá semmit. Véleménye szerint az ifjúságnak olyan elemnek kell lennie, mely hordozza a kölcsönös tiszteletet.

„Ki kellene használniuk a multikulturalizmus által nyújtott gazdagságot, tisztelve a sajátjukat és a másét is. Természetesen, amennyiben szeretnék. Fontos, hogy senkire se kényszerítsük rá ezt. Teljes mértékben elegendő, ha követjük az Alkotmányt, amely szabályozza a népek és a nemzeti kisebbségek jogait és kötelezettségeit. Azt, hogy gyakran bezárkóznak a saját közösségükbe, legyen az kávézó vagy kultúrotthon, nem az állam kényszeríti rájuk, se nem a szerb többség Vajdaságban. Feltételezem, hogy saját maguk választják ezt, mert megpróbálják megőrizni saját nemzeti identitásukat. Mindenképpen fel kell kínálni nekik a multikulturalizmus való integratív megközelítését, de nem kényszeríthetjük őket, s az sem korrekt, ha a többségben keressük a bűnöst” – részletezte Janjušević.

Žigmanov rámutat arra, hogy Vajdaságban a nemzeti kisebbségek tekintetében etnokulturális anarchiáról beszélhetünk. Ez bizonyos kódok meglétére vonatkozik, melyek megvannak a nacionalizmusban, de nem teljes politikai kapacitásukban.

Hozzátette, különféle kulturális terek vannak itt, amelyeket, ha megnézünk, bizonyos elmaradottságot látunk. „Ha megnézzük a kulturális programokat és tartalmakat, látjuk, hogy ezeket főleg a többségi nemzetnek szánják, de a nemzeti kisebbségek között is tapasztalhatóak egyenlőtlenségek. Például, a magyar közösségnek négy színháza is van, a horvátnak pedig egy sem” – húzta alá.

Szerbiában több mint száz bejegyzett politikai párt van. Egy részük a nemzeti kisebbségek jogait képviseli. Aleksandar Popov szerint egy olyan modell van jelen, amely a nemzeti vezetőket promotálja, akik azután „a nevünkben tárgyalnak, ami mindenkinek megfelel, s minél több a nemzetek közötti összetűzés, annál több okuk van tárgyalni”. Popov ebben üzletet is lát, mert ezeknek az embereknek az a „munkájuk, hogy a népüket védjék, s az a céljuk, hogy minél tovább foglalkozzanak ezzel, így a viták is jól jönnek”.

Végel László szerint kellenek a nemzeti kisebbségi pártok és a nemzeti tanácsok, de hiányzik a harmadik elem, méghozzá a véleménycseréhez szükséges közös politikai tér. Szerinte a parlamentben ritkán folyik eszmecsere a nemzeti kisebbségekről, s még ritkább, amikor ebben minden nemzeti közösség részt vesz.

Integráló és szegregáló multikulturalizmus

A multikulturalizmus vajdasági jelenlétének felülvizsgálata pillanatában szükségessé válik, hogy a helyzet a szegregáló, vagyis elkülönítő multikulturalizmustól az integráló felé tolódjon.

Tomislav Žigmanov szerint, a kultúra nem kellene, hogy zárt legyen, nyitottnak kell lenni mások felé. „A kisebbségek társadalmi integrációja az egyik legösszetettebb igény, amellyel ma a demokratikus társadalmak szembesülnek, s nincs univerzális megoldás. Amikor a jogintézményről van szó, attól tartok, hogy a szegregáló multikulturalizmus megoldásainak irányába haladunk” – szögezte le.

Aleksandar Popov szerint az egész rendszer a szegregatív multikulturalizmusra helyeződik. A fiatalokat kiskoruktól kezdve elválasztják egymástól, elkülönülnek az óvodában, az iskolában, a kávézókban. Véleménye szerint a multikulturalizmus abban az értelemben van jelen, hogy multikulturális közösség vagyunk, melyben sok nép él egy maghatározott területen, „ami semmit nem mond el ezeknek a viszonyoknak a minőségéről”. Ő is úgy véli, hogy az integráló multikulturalizmus irányába kellene menni, amelyben a kultúrák áthatják egymást, így az emberek jobban megértenék egymást.

Marija Janjušević szerint a többnemzetiségű közösségekben a legkönnyebb összetűzést előidézni. „Véleményem szerint a veszély mindig kívülről jön, s rajtunk áll, hogy időben felismerjük-e. Függetlenül attól, hogy valaki azt mondja, a magyar szomszédnak több mindene van, mert az anyaországtól is kap támogatást, ezek nem a viták valós okai. Attól tartok, hogy azok a személyek, akik incidenst idéznek elő, saját gazdasági helyzetük miatt frusztráltak, mi viszont gyakran keresünk más okokat” – magyarázta.

Végel László rámutatott arra, hogy a közös térben élő kultúráknak hatniuk kell egymásra, jelenleg azonban alig van erre példa, mindegy, hogy a többség vagy a kisebbség felől nézzük. „Mindkét oldalon jelen van az elhatárolódás problémája, ami az öngettósodás tendenciájához vezet. A többségi nemzet nem gondolkodik a kisebbségek problémáiról, s ugyanez a helyzet a másik oldalon is. Amikor az egész társadalmat érintő problémáról van szó, a kisebbségek gyakran kihátrálnak belőle, azzal a kifogással, hogy ez nem az ő, hanem a szerbek problémája. Nem törődünk mások problémáival, s ez a kultúrára is érvényes” – összegezte Végel.

A hivatalos statisztikák szerint a 20. és a 21. század fordulóján jelentősen megnőtt a szerbek száma Vajdaságban, a kisebbségek tagjainak száma pedig csökkent. Egyesek a kilencvenes évek nacionalizmusa miatt mentek el, amikor kizárólag szerb Vajdaságban gondolkodtak. Sok horvát ment el, viszont sok, Horvátországból kiűzött szerb jött.

Vajdaságban ma egyaránt csökken a szerbek és a nemzeti kisebbségek tagjainak száma. A gazdasági migráción kívül a negatív természetes szaporulat is hozzájárul mindehhez. Ha ez a tendencia a jövőben is folytatódik, valószínűleg a multikulturalizmus teljesen eltűnik. (021)

Az Ön hozzászólása

1000 leütés maradt még
Eddigi hozzászólások

Nincs hozzászólás. Legyen az első!

A húsvéti szent három nap - illusztráció
2024. MÁRCIUS 28.
[ 11:18 ]
A világ leggazdagabb emberei - illusztráció
2024. MÁRCIUS 27.
[ 13:44 ]
Eladták a Jugoszláviát - illusztráció
2024. MÁRCIUS 22.
[ 18:21 ]
Az oroszellenes szankciók kudarcot vallottak, és a nyugati pénzügyi elit Ukrajna vereségére számítva szívesen újítják fel a kereskedelmi kapcsolatokat Oroszországgal - írta Gabor Steingart újságíró a Focus magazinban megjelent cikkében. "Minden jel arra utal, hogy a Nyugat elveszettnek látja a konfliktust, és...
2024. MÁRCIUS 14.
[ 12:22 ]
Vasárnap este kezdődik, és 2024. április 8-án estig tart az iszlám hívők éves böjti időszaka, a ramadán. A ramadán a muszlim holdnaptár kilencedik hónapja, amely a hold járásától függően 29 vagy 30 napos. Az iszlám a mintegy 1,8 milliárd követőjével a kereszténység után a világ második legnagyobb vallása, és ma...
2024. MÁRCIUS 10.
[ 7:56 ]
Szerbiában is, ahogy a világ jó néhány országában, a nemzetközi nőnapot ünneplik. Vagy megemlékeznek róla. Mert van, aki azt állítja, nincs azon mit ünnepelni, hogy a nők még mindig sok tekintetben egyenlőtlen helyzetben vannak a férfiakhoz viszonyítva. Mások szerint ebben a formában, globálisan egyetlen napon megünnepelni...
2024. MÁRCIUS 8.
[ 12:49 ]
Beolvasás folyamatban