_{(Budapesti tudósítónktól)}

Ennek a cikknek a megértéséhez szükség van egy kis időjárásjelentésre. Budapesten október 22-én azt jelentette a meteorológiai szolgálat, hogy nagy eső várható az ünnep napján, heves széllel, így tényleg csak az elszántak döntsenek úgy, hogy kilátogatnak a helyszínekre. Persze nem arról volt szó, hogy tombolni fog a vihar, de ez október 23-án reggel is látszott. Esett. Amolyan közepes, esernyőt kívánó idő volt.

A meteorológiai jelentés hatására döntött úgy Gulyás Márton, a Közös Ország Mozgalom vezetője, hogy ünnepi rendezvényüket nem tartják meg, mivel a várható nagy vihar veszélyeztette volna a résztvevők testi épségét. Minthogy a szóban forgó ellenzéki politikai mozgalom alapvetően az összefogást helyezi előtérbe, a tervezett akcióra más pártokat is meghívtak, így Gyurcsány Ferenc Demokratikus Koalíciója és az MSZP is elvben oda gyülekezett volna, nekik azonban nem szóltak, hogy lefújják az egészet. Az LMP és a Momentum alapvetően elutasítja a közös fellépéseket, így előre szóltak, hogy külön ünnepelnek. Végül ezt meg is tették, néhány tucatnyi ember el is ment ezekre az eseményekre, de jelzésértékű, hogy a Párbeszéd nevű párt koszorúzását az eső miatt végül nem tartották meg, helyette a rendezvényt áttették a Parlament közelében levő kávézóba, ahol az Együtt is képviseltette magát. Minthogy a kávézók alapvetően nem stadion méretűek, nyilvánvaló, hogy nem voltak komolyabb tömegek a két párt rendezvényén. Ha egy kávézóban elférnek a rendezők és a támogatók egyaránt, azt nem érdemes megemlékezésnek nevezni, elég kávézásnak. Hiszen néhány barát összeül, és beszélget mondjuk politikai ügyekről, esetleg 56-ról. De ennek komoly hatása nem lehet senkire.

Az a fránya eső, amely keresztbe tesz mindenkinek, és lehetetlenné teszi a politikai pártok tevékenységét. Gulyás Márton eredetileg azt mondta, október 23-áig várnak a kormányra, hogy teljesítse a választójogi rendszer megváltoztatását célzó követeléseiket, ha addig nem lép a kabinet, polgári engedetlenségi mozgalmat indítanak, erőszakmentes, de erőt felmutató akcióik lesznek. Mert az emberekben növekszik a feszültség, elégedetlenek az országban zajló eseményekkel, a folyamatok szerintük rossz irányba mutatnak, így tenni akarnak a hazáért. Csakhogy sajnos elered az eső, így az eredetileg tervezett, pusztítóan hatalmas, mindent elsöprő forradalmi akció elmaradt, a feszült tagság otthon ült, és fortyogott magában. Eközben Orbán Viktor miniszterelnök a Terror Háza előtt tartott beszédet, amelyen nagyjából tízezer ember vett részt. Igen, ez is Budapesten van, ott is esett az eső, ugyanaz az eső, amely a Közös Ország Mozgalom forradalmi ifjúságát fotelbe ragasztotta. Mégis tízezren voltak kint. Számukra igazából nem volt tétje az eseménynek, nem forradalmat akartak, csak meghallgatták a miniszterelnök beszédét október 23-án. Ez a tízezer ember pedig nagyon sokat jelent 2017. őszén. Nem számszerűleg, hanem azt mutatva, hogy milyen is a hangulat Budapesten, ezen az estén. Ha a forradalmár otthon teázik az eső miatt, az azt mutatja, hogy valójában ő bizonyos feltételekkel hajlandó forradalmat csinálni, de a szíve mélyén inkább választja a kényelmet, a forró teát, a Barátok köztöt. Elégedetlen a helyzet alakulásával, de semmit se tesz azért, hogy az megváltozzon, csak mérgelődik, és a barátainak azt mondja, vesszen a kormány. Ők ezzel egyetértenek, majd mindenki megy haza, mert elmegy az utolsó metró.

A politikai szempontból igencsak gyenge ellenzéki akciók Budapestről nézve tényleg megmosolyogtatóak voltak, de ha valaki ezt nem saját szemével látja, könnyen megtévedhet. Mondjuk ha a Politico beszámolóját olvassa. Ez az angol nyelvű szaklap a Közös Ország Mozgalomról úgy írt, mintha legalábbis robbanás előtt állna a helyzet Magyarországon, és ennek a robbanásnak az első számú levezénylője Gulyás Márton volna. Mintha tömegek követelnék a változásokat Magyarországon, és egy remegő, rettegő kormánypárt kapaszkodna a hatalomba, félve a jövő tavaszi választások eredményétől. Ezt idegen oldalakon a „fake news” kifejezéssel illetik, hiszen egyszerűen nem igaz, nincsenek tömegek az utcán, amelyek a kormány bukását követelnék, ahogy a régi időkben az sem volt igaz, hogy náci keretlegények vonulnak fel s alá a város utcáin, fenyegetve a járókelőket. Persze lehet erről írni, lehet úgy beállítani a nyugati olvasónak a magyarországi mindennapokat, hogy az eladható, izgalmas, veszélyes, és bizonyos politikai oldalnak megfelelő legyen. De ettől még nem lesz belőle igazság.

Sitkei Levente