Tükör
Nándorfehérvár kötelez

(Budapesti tudósítónktól)

A Balkán-félsziget, különösen annak nyugati fele Brüsszelben hagyományosan hidegrázást okoz felelős politikusoknak és felelőtlen járókelőnek egyaránt. Ennek történelmi és egyszerű nemtörődömségi okai is vannak. Utóbbiak miatt kerülik el a nyugati turisták a térséget, mert félnek a háborútól (?), a korrupciótól, a gyilkos hordáktól, a betegségektől, a vizezett benzintől, a rossz utaktól, az inflációtól, meg úgy általában, az élettől. A másik része a történelmi, Hollandia például máig nem tud szabadulni attól a kollektív bánattól, amelyet a katasztrofálisan végződött srebrenicai békefenntartás okoz, mint belgáknak a kongói beavatkozás. De nem csak Németalföld van a világon, vannak még igen sokan az Európai Unióban, akik meghatározhatták volna, mit szeretne tenni a közösség déli határa mentén, ám erre soha nem került sor. Bulgária az Európai Unió soros elnökeként fogadta két napos informális találkozón a huszonnyolcak külügyminisztereit, valamint többek között Orbán Viktor magyar kormányfőt is, a téma pedig – egyebek mellett – az uniós Balkán-stratégia. Szijjártó Péter magyar külgazdasági és külügyminiszter pedig arról beszélt, hogy ez az a téma, amellyel minden érintett világpolitikai szereplő foglalkozik, csak mi nem. Oroszország tudja, hogy mit szeretne az aprócska kiskirályságokra szabdalt régiótól, főleg Belgrádtól, valamint Podgoricától. Törökország tudja, mit szeretne leginkább Szarajevótól, kis mértékben Tiranától, még kisebb mértékben Pristinától. Az Egyesült Államok leginkább elméleti szinten, de mégis voltaképp tudja, mit akar Szkopjétől, ha már közel akkora nagykövetséget épített oda, mint a Pentagon. Kína is tudja, mit akar mindenkitől, aki Pireusz kínai kikötője és a Balti-tenger közötti vasútvonal mentén él. Csak mi nem tudjuk, mi, a nyugati világ, a demokrácia fáklyája, a tudás őre, a béke zászlóvivője.

Pedig az egyes országok rendkívül kiterjedt kapcsolatokat ápolnak rengeteg balkáni országgal. Magyarország számára minden nap veszteség, már évtizedek óta stabilizálni kellett volna a terveket, amelyek elmaradása miatt a magyar kormányokat is súlyos felelősség terheli. Persze volt olyan időszak, amikor a magyar diplomácia úgy működött, hogy megvárjuk az Európai Unió közös állásfoglalását, és ahhoz csatlakozunk. Csakhogy az EU-nak mára már soha nincs közös álláspontja, valójában soha nem volt, csak játék a szavakkal. A Balkán-stratégia pedig elmaradt, főként érdeklődés és törekvés hiányában. Kicsit megbicsaklik a példa, de voltaképp igaz: Nándorfehérvárnál is tudta Törökország, mit akar, és Hunyadi soha nem győzi le Hódító Mohamed szultánt, ha nem kész tervekkel állja a terjeszkedés útját. De tudta, mit akar, így pedig hiába foglalta el Konstantinápolyt a török uralkodó, a Balkánon megállították előretörését, Hunyadi János, majd Hunyadi Mátyás is. Tegyük hozzá, Konstantinápoly urai nem tudták, mit akarnak, mikor a török hadak felsorakoztak a város falainál, és abban bíztak, hogy egy ezer éves birodalom úgyse tud összeomlani. Pedig össze tud, főleg, ha genovai zsoldosok védik az ezeréves falakat, akik ígéretet kapnak pénz helyett.

Magyarországnak ma elemi érdeke, hogy legyen valamilyen körvonalazott, egyértelmű, tartalmas célja az Európai Uniónak a Balkánon. Nem csak azért, mert biztonsági szempontból stratégiai cél a térség integrációja, s mert a Balkán igenis megér egy misét, mondjuk gazdasági okokból, de mert a riválisok a stratégiai terveiket már régóta szövögetik és meg is valósítják. Európa nincs olyan helyzetben, hogy várhatna a Balkánon. Már régóta nem olyan vonzó az Európai Unió, mert pontosan annyit ad, mint Konstantinápoly a genovai zsoldosoknak: ígéretet. Elméleti jövőképet. Szépen hangzó ideákat. Megannyi megfoghatatlan álom. A konkrét tevékenység egy-egy országhoz kötődik, egy-egy céghez, amelyeknek esetleg vannak stratégiai elképzeléseik, de méreteikben ezek nem mérhetőek ahhoz, amit az Európai Unió tudna produkálni. Ha akarna. Macedónia és Görögország közé az előbbi függetlensége óta éket tud verni az ország megnevezése, ez természetesen nem egyszerű probléma, de mégis, 27 év alatt se sikerült megoldani. Koszovót ki lehetett szakítani Szerbiából, de még arról sincs konszenzus az EU-ban, hogy akkor az aprócska államkezdeményt elismerjük-e vagy sem, s arról végképp nem, hogy mit kezdjünk a helyzettel. Bosznia pedig szépen halad a demokratikus jövő felé tetszhalott állapotában, 22 évvel a daytoni békekötés után. Valóban ideje lenne tudni, mit is akarunk a Balkántól, mielőtt késő lesz.

Sitkei Levente

Az Ön hozzászólása

500 leütés maradt még
Eddigi hozzászólások

Nincs hozzászólás. Legyen az első!

Az utolsó napok - illusztráció
2018. JÚNIUS 20.
[ 13:29 ]
(Budapesti tudósítónktól)Későn kapott észbe Nyugat-Európa, meglepő módon jelenleg a kontinens fejlettebb része van kóros ütemtévesztésben a bevándorlási krízis kapcsán. Több millió bevándorló, rengeteg halott a Földközi-tengeren, terrortámadások sora és a mindennapi élet alapvető átalakulása kellett ahhoz, hogy...
2018. JÚNIUS 15.
[ 18:15 ]
A szerb környezetvédelmi és egészségügyi minisztérium megállapodásának aláírásával ma kezdődött meg az 1999-es szerbiai NATO-bombázások következményeinek kivizsgálása, amelyre 15 millió dinárt fordítanak.A vizsgálatban részt vesz a védelmi, az oktatási, valamint a tudományos és technológiai fejlődéssel foglalkozó...
2018. JÚNIUS 12.
[ 19:00 ]
Az amerikai sajtóban megjelent első elemzések óvatosan ítélik meg a Donald Trump amerikai elnök és Kim Dzsong Un észak-koreai vezető között kedden Szingapúrban megtartott csúcstalálkozót. A The Wall Street Journal című napilap szerint "új szakasz" kezdődik az amerikai-észak-koreai diplomáciában, ám a lap úgy...
2018. JÚNIUS 12.
[ 16:47 ]
Beolvasás folyamatban