Tükör
Bécsi utazás

(Budapesti tudósítónktól)

Lázár János bécsi videója parázs vitát okozott, magyar oldalról – minthogy kampány van, politikai oldalnak megfelelően – dicsérték és bírálták, még a méltóságos Facebook is odafordította fénylő orcáját a Miniszterelnökséget vezető miniszter videója felé, levette, majd visszatette. Az Index elsietett Bécsbe, hogy bebizonyítsa, igaz-e Lázár János megállapítása a 10. kerület átalakulásáról. Ne csodálkozzunk, szerintük semmi különös nincs a császárváros kültelkén, ilyen a multikulturális nagyváros, ezen csak az akad ki, aki nem járt még Nyugat-Európában. Jöttek a kritikák, hogy Lázár János csak szeretne ilyen színvonalú fővárost, mint Bécs, de Budapest soha nem fogja elérni ezt a szintet, többek között azért, mert ilyen politikusai vannak a magyaroknak. Akit érdekel a vita, olvassa, mert szórakoztató és tanulságos.

Amire rámutat, az inkább csak utóbbi. Bécs és Budapest azóta verseng egymással, hogy megépítették, de az osztrákok a történelem során mindig gazdagabbak, erősebbek és jelentősebbek voltak nálunk. Szulejmán se elégedett meg Budával, csak egy megálló volt számára a bécsi – sikertelen – ostrom előtt. A sok hasonlóság ellenére a két várost nem érdemes összehasonlítani. Ez nem verseny közöttünk. Annyiban mégis van értelme a vizsgálódásnak, hogy Ausztria az első a nyugat-európai országok közül, ahol a migránsok megálltak, és kihasználták a rendszer adta lehetőségeket. Megtelepedtek rengetegen, még a kilencvenes években, elkezdték azokat a munkákat elvégezni, amelyet az osztrákok már nemigen akartak, így megkerülhetetlenné váltak. Gyermekeik születtek, azok is családot alapítottak, s eljött 2015, a migránsáradat éve, amikor az osztrák kormányzat Magyarországot szapulta, s Németország felé hajbókolt, hátha továbbvonul az áradat. De Bécs már soha nem lesz olyan, mint régen volt. Bécs egy multikulturális város, rengeteg etnikummal, néhányan látványosan jelen vannak, másokról meg nem mondaná az ember. De ilyen Berlin, Madrid, Brüsszel és London is. Az új Európa erőközpontjai mind ilyenek. Ezt pedig lehet szeretni vagy nem szeretni, de ilyenkor szokott arrafelé bekapcsolni a politikai érzékenység, hogy a sokszínűség gazdagítja a kultúrát, és mennyivel jobb, hogy annyian alkotják a Münchent vagy Párizst jelentő olvasztótégelyt. Új városok születtek a régiek helyén, ősi épületek, műemlékek alatt pedig ugyanaz a nép él. Egy teljesen jellegtelen, európai uniósított massza, ezer nyelvvel és egy rakás joggal, kötelességek nélkül. Bécs nem rosszabb senkinél, de tipikus nyugati város, ahol az utcán járók többsége valahonnan érkezett, messzi földről, és csak a lehetőségek miatt választotta ezt a várost, de ha úgy esik, minden szívfájdalom nélkül átruccan Frankfurtba, s ott él néhány évig, amíg New York be nem köszön, mert akkor aztán meg sem áll odáig. Mindenhol jó és sehol se jó. Ez is amolyan nagyon modern, nagyon európai viselkedésforma.

Azt nem érdemes sokáig ragozni, romlott-e Bécs közbiztonsága. Romlott. Nem is érdemes ezen meglepődni, hiszen Nyugat-Európa lakói – tisztelet a kivételnek – általában teljesen értetlenül állnak, ha kiderül, hogy valaki Szíriából érkezett. Nem az, hogy megjelenik a határon, hanem az a megdöbbentő számukra, hogy ott élnek emberek. A szíriai emberről pedig azonnal az ugrik be nekik, hogy egy háború miatt kénytelen idejönni, a többi része már ismerős. Pedig ez nem ilyen roppant egyszerű. Szíriában tömegek élnek úgy, hogy szeretik a hazájukat, és nem akarják otthagyni. A biztonsági helyzet ugyan nem rózsás, de a fegyverek Damaszkusz keleti külvárosán kívül hallgatnak. Latakija tengerparti városa a háborút szinte csak a tévéből ismeri. Az a szíriai fiatalember, aki megjelenik Bécsben, az lehet háborús menekült, de ugyanúgy lehet olyan fickó, akire otthonában mindenki legyintett, mert csirkefogó volt, lusta, tolvaj. Most pedig ezek a fiúk Szíria arcai.

Az új, modern Bécs ugyanolyan szerethető és dinamikus lehet, mint az új Nyugat-Európa. Vannak gyönyörű részei és vannak veszélyes körzetei. Az ottani tan szerint ez megakadályozhatatlan fejlődés, ez a jövő, így néz ki a világ, és jobb, ha mi is felkészülünk az új Budapestre, mert mi se különbözünk tőlük. Pedig de, mi különbözünk. Valahogy egész Közép- és Kelet-Európa különbözik. Varsó, Pozsony, Belgrád vagy Szófia nem olyanok, mint a nyugati városok. Nem is az az egyenmassza hömpölyög a történelmi épületek környékén. Ha a jövőt tekintjük, még az is lehet, hogy a „szerencsésebb történelmi fejlődésű” kifejezés nem a Lajtán túli világot fogja illetni, hanem minket.

Sitkei Levente

Az Ön hozzászólása

500 leütés maradt még
Eddigi hozzászólások

Nincs hozzászólás. Legyen az első!

Az utolsó napok - illusztráció
2018. JÚNIUS 20.
[ 13:29 ]
(Budapesti tudósítónktól)Későn kapott észbe Nyugat-Európa, meglepő módon jelenleg a kontinens fejlettebb része van kóros ütemtévesztésben a bevándorlási krízis kapcsán. Több millió bevándorló, rengeteg halott a Földközi-tengeren, terrortámadások sora és a mindennapi élet alapvető átalakulása kellett ahhoz, hogy...
2018. JÚNIUS 15.
[ 18:15 ]
A szerb környezetvédelmi és egészségügyi minisztérium megállapodásának aláírásával ma kezdődött meg az 1999-es szerbiai NATO-bombázások következményeinek kivizsgálása, amelyre 15 millió dinárt fordítanak.A vizsgálatban részt vesz a védelmi, az oktatási, valamint a tudományos és technológiai fejlődéssel foglalkozó...
2018. JÚNIUS 12.
[ 19:00 ]
Az amerikai sajtóban megjelent első elemzések óvatosan ítélik meg a Donald Trump amerikai elnök és Kim Dzsong Un észak-koreai vezető között kedden Szingapúrban megtartott csúcstalálkozót. A The Wall Street Journal című napilap szerint "új szakasz" kezdődik az amerikai-észak-koreai diplomáciában, ám a lap úgy...
2018. JÚNIUS 12.
[ 16:47 ]
Beolvasás folyamatban