Tükör
A Nemzet ereje

(Budapesti tudósítónktól)

Az oligarcha és a milliárdos között van egy hatalmas különbség. Az utóbbi egyszerűen egy nagyon gazdag ember, aki megteheti, hogy csillogó sportkocsiban száguldozik a francia Riviérán, és egymillió forintért vásárol magának öltönyt. Ha pedig a politikára terelődik a szó, akkor esetleg elárulja pártállását, de igyekszik távol tartani magát ettől a világtól. Az oligarchának viszont konkrét céljai vannak, irányítani akarja a folyamatokat, ehhez pedig szüksége van infrastruktúrára. Például médiára. Vannak újságok a kezében, tévé, rádió, internetes oldalak, az ott dolgozókat az ő zsebéből fizetik, cserébe pedig azt kéri, hogy a mindennapi eseményekről beszámoló sajtótermék azt az üzenetet sugallja, amit ő szeretne. Simicska Lajos oligarcha volt egészen a választások befejeztéig. Az általa tulajdonolt Magyar Nemzet ennek megfelelően működött, azt sugallta, hogy a Jobbik lesz a jövő pártja, a megfelelő irány Magyarország számára, a jó döntés. Persze kockázatos volt a lépés, hiszen csak pénzzel nem lehet választást nyerni, hitet is kell adni az embereknek, az üzenetet szépen be kell csomagolni, és az se árt, ha igaz, amit elhint a média. A mostani helyzetben különösen nagy volt a rizikó, mivel a Magyar Nemzet és a Lánchíd Rádió fenntartása nem olcsó mulatság, és az iparági pletykák arról szóltak, a támogatás valóban csak addig tart, amíg kiderül, sikerült-e az üzenetet termékeny talajra elhinteni, az kalászt hozott-e, s lehet aratni. Máshogy fogalmazva: A Jobbik győzött-e a választásokon. Nem, a Jobbik nem győzött. Ezért nincs kövér televény, amelyen ért kalászt lenget a szél, aratni se lehet. A vállalkozó pedig így elzárta a pénzcsapot, és egyik napról a másikra bezárta a nyolcvan éves Magyar Nemzetet.

A lap jelenlegi vezetői arról beszélnek, hogy ez a Fidesz műve, és ők a független sajtó képviselői voltak, nyilván egyedül a szörnyű narancsos ellenszélben. Pedig ez nem igaz. A Magyar Nemzet 2015 óta egy bizonyos ember politikai és gazdasági céljait szolgálta ki, amely történetesen ellentétes volt a kormány érdekeivel. Ha pedig most valakire haragudhat az a mintegy másfél száz ember, akinek keddről szerdára megszűnt a munkahelye, az a tulajdonos, aki nem törődött egy cseppet se az emberekkel. Teljesen mindegy, hogy hitből vagy számításból írt valaki a G-nap után a Nemzetben. Az is, hogy jól végezte-e a munkáját, vagy csak összecsapta a cikkeket. Mindenki repül, mert nincs tovább cég, ugyanis ebben az ügyben nincsenek érzelmek. Igen, számos olyan kolléga veszítette el most a munkáját, és áll döbbenten szeretett lapja sírjánál, aki rengeteget dolgozott, becsülettel végezte a feladatát, és nem tudja hová tenni, hogy megszűnt a halhatatlannak tűnő intézmény. Ez értelemszerűen szomorú, főleg annak, aki ott dolgozott a halál pillanatában, esetleg korábban. Ilyen vagyok én magam is, 15 éven át voltam a Magyar Nemzet újságírója.

Arra hivatkozni viszont, hogy a nyolcvan éves múlt miatt nem lehet megszüntetni a lapot, igazságtalan. Meg lehet szüntetni mindent, Konstantinápoly is ezer éves birodalmi múlt után lett Isztambul. De nem azért, mert a törökök erőszakkal betörtek, és átnevezték a lakosság tiltakozása ellenére, hanem mert az ősi templomokat már benőtte a gyom, a város pedig abban bízott, hogy a gigászi falakat úgyse lehet áttörni, hiszen milyen régóta állnak már. A kegyetlen és mindössze 21 éves Mohamed szultán pedig minderre azt mondta, támadás. Konstantinápoly Isztambul lett, a Hagia Szófia pedig mecset. A múlt nem jelent erőt. A hagyományok tisztelete igen, az emberek maguk, akik hisznek az ősi erényben. Simicska Lajos nem hitt benne egy percig sem, a Magyar Nemzetet úgy forgatta, mint egy szablyát, lehetett volna bármi a lap neve. Egyszerűen alkalmas fegyvernek tűnt, és ő valószínűleg egy pillanatig se gondolkodott azon, hogy mi lesz a hagyományokkal. Üzleti döntést hozott, mivel üzletember.

Ezért ezt a fájó eseményt nem érdemes a Fidesz győzelmével magyarázni, ez nem a kormány sara, bármennyire is így állítják be a lapnál. Hiszen ez a választási küzdelmet közvetlenül követő utóvédharc, amikor a nagy hadseregek levonultak a csatamezőről, de néhány küzdő pár még egymást csépeli. Ez nem kisebbíti persze a fájdalmat. Egykor a Népszabadság halála is sok embernek fájt, majd hihetetlen hamar elfogadta mindenki, hogy kimúlt. A Magyar Nemzetnek természetesen lehet jövője, ha ezt sok ember akarja, és értéket tud beletenni, közösen tud megfelelni annak a követelménynek, amelyet a név feltételez. De egyelőre nem tudjuk, hogy ez hogyan lehetséges.

Sitkei Levente

Az Ön hozzászólása

500 leütés maradt még
Eddigi hozzászólások

Nincs hozzászólás. Legyen az első!

Hosszú hajrá - illusztráció
2018. SZEPTEMBER 21.
[ 14:51 ]
A magyar dráma napja - illusztráció
2018. SZEPTEMBER 20.
[ 20:47 ]
A közvélemény-kutatások szerint a macedónok többsége támogatja az ország nevének megváltoztatására vonatkozó javaslatot, és igennel fog szavazni a szeptember 30-i népszavazáson, így a szkopjei kormány most azért küzd, hogy a voksolás érvényes legyen, vagyis a választásra jogosultak legalább 50 százaléka az urnák elé...
2018. SZEPTEMBER 19.
[ 13:13 ]
Idén szeptember 18-án este köszönt be és másnap estig tart a zsidó vallás legfontosabb, legszentebb és legnagyobb ünnepe, a jóm-kipúr, azaz az engesztelés ünnepe, népies nevén a hosszú nap. A bibliai eredetű ünnep a zsidó naptár szerinti hetedik hónap, azaz tisri hónap 10. napján van, így a Gergely-naptár szerint...
2018. SZEPTEMBER 18.
[ 14:50 ]
Jó és rossz folyamatokra egyaránt rámutat az Egészségügyi Világszervezet európai regionális hivatalának jelentése.Emelkedett az európaiak várható élettartama, de az Európa-szerte egyenlőtlenül elért haladást kockázati tényezők veszélyeztetik, így a dohányzás, az alkoholfogyasztás és az elhízás - derült ki az...
2018. SZEPTEMBER 16.
[ 7:42 ]
Beolvasás folyamatban