Tükör
Arcjáték

(Budapesti tudósítónktól)

Mivel nyáron mindenki nyaral, a politikusok és a terroristák többsége is, ezért viszonylag nagy esély van arra, hogy egy mindennapos, színes-szagos történet megragadja a világsajtó figyelmét. Ezt az újságíróiskolákban is tanítják, hogyan lesz egy hír nagyobb értékű, hogyan érdemes folytatni, mi teszi hozzánk közelállóvá az egyébként távoli eseményeket.

Ilyen sztori manapság a thai focisták mentőakciója. Az egész világ azzal foglalkozik, ki tudják-e menteni a fiúkat a barlangból. A srácok arcot kaptak, láttuk őket, mosolygós gyerekek a sötétben, jókedvűek, bátrak, szerethetőek. Együtt tudunk velük és a szüleikkel érezni, várjuk, sikerül-e kijutniuk, ámulunk a búvárok hősiességén, szomorkodunk az önkéntes hős halála miatt. Van-e ekkora súlya a történetnek? Aligha. Nem messze Thaiföldtől, Japánban áradások miatt már 132 ember halt meg, az eső továbbra is esik, a hatóságok küzdenek. Ott is vannak hősök, áldozatok, de egyvalami hiányzik: nincs arcuk. Nem tudjuk, kik voltak ők, mit tettek, mert egyszerűen nem úgy mutatja be őket a média. A mindennapok szürke áldozatai ők. Minél többen fulladnak bele az árba, annál nehezebb átérezni a tragédiát, egy bizonyos szám fölött egyszerű statisztikává válik a katasztrófa.

A thai fiúk ügye azonban nagyon izgalmas. Az arcokhoz történetek kötődnek. Megtudtuk, hogy az egyik fiú mianmari, négy nyelven beszél, közte angolul is, így rajta keresztül tudnak kommunikálni a brit mentők. Mianmari, azaz valószínűleg rohingja, akiknek kálváriája gyakorlatilag azóta tart, hogy a nép létezik, senki se akarja őket befogadni, mindenhol utálják őket, bokszzsákként lengenek a határvidéken, minden remény nélkül. Nem szabad naivnak lenni, a korábban soha, senki által meg nem említett rohingják bekerültek a köztudatba, vezető politikusok foglalkoznak velük, ez pedig azt mutatja, hogy valahol, valakik számára fontos az ügyük. Nem arról van szó, hogy a jégszívű tisztviselők aggódnak a sorsuk miatt. Egyszerűen valakiknek most fontossá vált, hogy saját politikai céljaik elérése érdekében felhasználják a rohingjákat, és így a fiú is fontos lehet. Egy kis szilánk a nagy tervben. Amely vagy sikerül, vagy nem. A hatalmas lehetőséget a világ első számú sztárvállalkozója, Elon Musk is meglovagolta. Ő szóban nagyon jó, a megvalósítással vannak általában gondjai. Az általa irányított Tesla autógyár többet ért nemrég a tőzsdén, mint a Ford, a kettő között csak az a nagy különbség, hogy az utóbbi elég sok autót gyárt, Musk cége pedig inkább csak ígérget és küzd. Elon Musk Thaiföldön is forradalmi újítást ajánlott, egy mentőkapszulát, amelybe befér egy kisgyerek. No és rajta lehet a Boring Company logója, Musk pedig ismét mennybe mehet, mint annyiszor. Voltaképp egyáltalán nem számít, hogy működik-e, használják-e a forradalmi újítást. A lényeg, hogy Musk személyesen adja elő soha ki nem próbált ötletét, amelyről előre lehet tudni, hogy a világ egyetlen mentőcsapata se kockáztatná a kisgyerekek életét vele. Mert ez ugyanúgy egy szakma, mégpedig egy nagyon nehéz és felelősségteljes szakma, mint például az autógyártás. A modell bármilyen jól néz is ki, ha nem vetették még be, nem volt tesztelve ezerszer mindenféle körülmények között, nem fogják használni. Elon Musk pedig ügyes üzletember, aki semmit sem kockáztatva tudott lecsípni magának egy kicsi szeletet a médiafelhajtásból.

Aztán mikor kijött mindenki, lassan el fognak csitulni a hullámok, a cikkek elapadnak, a stábok összecsomagolnak, és mennek tovább, újabb sztorit keresni, amíg tart az uborkaszezon, és kreálni kell egy tálalható és fogyasztható valóságot. Ahol nem kerül veszélybe a stáb, nem kerül sokba a szállás, és a strandoló ember szívéhez szólnak a képek. Három éve ilyen volt a migrációs válság, mikor minden képen tündöklően szép, fekete szemű kislányok szerepeltek, akik arcukkal képviselték az „ügyet”. De elmúlt az az időszak is, nincs már semmi romantikus a migrációban, nem csak a politikai elit, de a média is másképp áll a szervezett embercsempészethez. Pedig ma is vannak aranyos kisgyerekek a hajókon, csak ma már egyik tévé vagy újság se veszi meg a képeket. Az időt elütik a brexittel, mert az hálás téma, valamint a foci vébével, főleg, mert az angolszász olvasók örömmel várják, hogy a futball hazatérjen. Aztán már csak az augusztust kell kihúzni valahogy, szeptemberben pedig minden visszatér a régi kerékvágásba, a gyerekek iskolába indulnak, a kormányok megbuknak, a terroristák robbantanak, az arctalan tömegek az Isten háta mögötti területeken pedig meghalnak, statisztikaként.

Mert ez is egy szakma.

Sitkei Levente

Az Ön hozzászólása

500 leütés maradt még
Eddigi hozzászólások

Nincs hozzászólás. Legyen az első!

Lengyelország 100 éve nyerte vissza függetlenségét - illusztráció
2018. NOVEMBER 11.
[ 10:22 ]
A kereszt útja - illusztráció
2018. NOVEMBER 8.
[ 15:19 ]
Komor Marcell, a magyar szecessziós építészet kiemelkedő alakja százötven éve, 1868. november 7-én született. Szamos magyar nagyváros neki köszönheti ikonikus épületét, de a szabadkai városképre is nagy hatással volt.Egy pesti zsidó család hetedik, legkisebb gyermeke volt, asszimilálódott édesapjuk hazafias érzésektől...
2018. NOVEMBER 7.
[ 15:25 ]
Szerbiában növekszik a rendőrségbe vetett hit, ugyanakkor a polgárok egyre korruptabbnak is tartják, és az a benyomásuk, hogy a rendőrség munkáját a politika irányítja, derült ki a Belgrádi Biztonságpolitikai Központ (BCBP) felméréséből.A kutatás eredménye szerint tízből hat polgárnak van bizalma a rendőrségben,...
2018. NOVEMBER 7.
[ 8:57 ]
Szerbia öt hellyel esett vissza a Doing Business legújabb listáján. A pártokrácia megtette hatását, vélik az elemzők. Ez és a bürokratizált közigazgatás láthatatlan ügyviteli költségeket teremt, és megnehezíti a beruházók érkezését.Nehéz megállapítani, hogy igazából hogyan reagál a hatalom erre a kellemetlen hírre,...
2018. NOVEMBER 6.
[ 14:16 ]
Beolvasás folyamatban