Péntek délután a német kormánykoalíció legnagyobb pártja, a Kereszténydemokrata Unió (CDU) megválaszthatja a új elnökét a Hamburgban péntek-szombaton tartott kongresszusán a posztról távozó Angela Merkel kancellár helyére. A tét nagy, hiszen akár a CDU új elnöke lehet 2021-ben a párt következő kancellárjelöltje, és Merkel utóda.
Fontos poszt, temérdek feladat
Merkel korábban elválaszthatatlannak nevezte a pártelnöki és a kancellári posztot. A hesseni tartományi választás rossz eredményei után azonban felül kellett bírálnia ezt az axiómát, és a CDU elnökségének ülésén bejelentette: nem indul újra a pártelnöki posztért. A párt élén 18 éve álló Merkel előrelátó volt, hiszen a CDU mostani tisztújító kongresszusán kemény támadásoknak tette volna ki magát. Nem várta meg, hogy a kongresszuson megkérdőjelezhessék pozícióját.
Merkel ugyanis a kancellári mandátumát ki akarja tölteni a 2021-ig tartó ciklus végéig. Szerinte a párt irányításának átadásában sokkal több a lehetőség, mint a veszély, és az a cél, hogy a CDU kormányon maradva tudjon megújulni. A pártelnöki választást viszont arra is le lehet egyszerűsíteni, hogy Merkelnek olyan valakivel kell-e együtt dolgoznia utolsó ciklusa hátralévő felében, akivel előkészítheti eddigi politikája folytatását, vagy olyannal, aki számos kérdésben nyíltan szembemegy vele, és az ő kikezdésével próbálja megerősíteni saját későbbi befolyását.
Ha a CDU új elnöke meg tudja tartani, sőt növelni lesz képes a párt támogatottságát, akár ő lehet Németország új kancellárja. Kulcsfontosságú szerepe lehet így Európa legnagyobb gazdaságának irányításában, a brexit utáni években pedig különösen fontos lesz az EU jövője szempontjából, hogy ki veszi át Merkel helyét. Bármilyen vonzó is azonban ez a poszt, az új pártelnök előtt kemény feladatok állnak. Egyben kell tartania a Német Kereszténydemokrata Pártot. Meg kell tartania néppárti jellegét és növelni vészesen fogyatkozó támogatottságát. Ehhez vissza kellene csábítania azt a 2 millió egykori választóját, akik részben a bevándorlásellenes, jobboldali-populista AfD-hez, részben pedig a Zöldekhez és a liberális FDP-hez vándoroltak.
Hárman szálltak versenybe
A posztra három komolyan vehető jelölt van, közülük választja meg a CDU 1001 pártdelegáltja a hamburgi kongresszuson az új elnököt. Fontos, hogy nem a teljes tagság, és nem is a párt választói szavaznak.
Annegret Kramp-Karrenbauer, Merkel favoritja
A CDU 56 éves főtitkára egyértelműen Merkel embere. A kancellár feltehetően saját utódlását is szem előtt tartotta, amikor 2017-ben az addig elsősorban tartományi politikában sikeres politikusnőt a CDU főtitkárává emelte. Annegret Kramp-Karrenbauer mögött komoly politikai és kormányzati tapasztalat áll. A Saar-vidéken volt tartományi miniszter, majd tartományi kormányfő. Jól oldotta meg a helyi politikai válságokat, így 2012-2017 között is a poszton maradt. Országos ismertségre tett szert annak ellenére, hogy egy kis, periférikus tartományt vezetett. Miközben 2017-ben a CDU komoly veszteségeket szenvedett a tartományi választásokon, a Saar-vidéken ő még növelni is tudta a kormánypárt támogatottságát.
A párt február 26-i rendkívüli kongresszusán a csak AKK-nak rövidített politikusnőt 98,9 százalékos támogatottsággal szavazták meg a posztra. Ilyen magas támogatottsággal még senki nem lett főtitkár a CDU-ban, mióta 1962-ben létrehozták ezt a posztot. Kramp-Karrenbauer mérsékelt, kompromisszumkész és jól be van csatornázva a párton belül. Azt mondják róla, hogy nem ideológiák mentén cselekszik, ért a hatalmi stratégiához és képes végigvinni akaratát. Ideológiailag azért is nehéz besorolni, mert míg a menekültügyben inkább a Merkel-féle centrista álláspontot képviselte, addig társadalompolitikai kérdésekben kifejezetten konzervatív. Kramp-Karrenbauer az elmúlt időszakban próbálta távol tartani magát a kancellár néhány döntésétől, hogy mutassa, nem csak Merkel bábja. „Egyszer s mindenkorra tisztáznunk kell, hogyan ítéljük meg 2015 őszét" – mondta a menekültválságról. Szerinte tudatosítani kell, mit tanulhatnak belőle, hogy ne történhessen meg újra ugyanaz.
Friedrich Merz, a nagy visszatérő
A most 63 éves Friedrich Merz a 2000-es évek elején az akkor még ellenzékben lévő CDU frakcióvezetője volt. Komoly karrier állt előtte, de a CDU élére akkor megválasztott, feltörekvő Merkel 2002-ben a frakcióvezetői posztot is magának akarta, és helyettessé fokozta le. Merz fokozatosan háttérbe szorult, majd 2009-ben otthagyta a politikát. Milliomos ügyvéd és nagyvállalati lobbista lett. 2018-as visszatérését a politikába egykori mentora, Wolfgang Schäuble, a német Bundestag jelenlegi elnöke egyengeti. Előnyére szolgál, hogy az elmúlt közel 10 évben teljesen kimaradt Merkel kormányainak vitatott döntéseiből. Visszatérése óta gyakran emlegeti is, hogy a politikán kívülről jobban látta, milyen hibákat követett el Merkel, és az elitizálódó német politika hogyan távolodott el a széles tömegektől. Többen ugyanakkor épp azt vetik a szemére, hogy megnyilatkozásain látszik, mennyire kiesett a politikusi rutinból.
Merz gazdasági értelemben liberális, politikailag azonban meglehetősen konzervatív. A párton belül sokan úgy látják, Merz tudja legjobban megszólítani a CDU-tól a populista AfD-hez elpártolt szavazókat. Merz korábban sokszor beszélt arról, hogy a muszlim bevándorlóknak is tiszteletben kell tartaniuk a német hagyományokat, szokásokat, erkölcsiséget. Újra elővették a médiában azt a 2000-es évek elején tett kijelentését is, amikor a homoszexualitását nyíltan vállaló berlini polgármesterről azt mondta: „Amíg nem kerül hozzám túl közel, nem érdekel.” Visszatérése óta nagy vitákat kiváltva azt is felvetette: vegyék ki a német alkotmányból azt a passzust, amely a rászoruló menedékkérőknek automatikusan garantálja a menekültstátuszt. Szerinte a CDU-nak világos profilt kell adni. Ehhez választ kell találnia a migráció, a globalizáció, a klímaváltozás és a digitalizáció kihívásaira, de szükség van a német nemzeti identitás és a hagyományokhoz való viszony egyértelmű definiálására is.
Jens Spahn, a konzervatívok ifjú reménysége
Merkel 38 éves egészségügyi minisztere mögött már most komoly politikai karrier áll. 22 évesen nyert egyéni mandátumot a Bundestagba, 29 éves korától a CDU-frakció egészségpolitikai szóvivője, 34 évesen bekerült a CDU elnökségébe, 35 évesen a pénzügyminisztérium parlamenti államtitkára lett, 38 évesen pedig egészségügyi miniszter. Spahn a párt konzervatív szárnyához tartozik. Régóta bírálja Merkel nyitott menekültpolitikáját.
Már 2015-ben kiadott egy könyvet, amelyben az állam kudarcát járta körül a migrációval kapcsolatban. Októberben közzé tett nyílt levélben élesen bírálta a kancellár elhibázott menekültpolitikáját, és nyílt, tabumentes vitát követelt a kérdésről. Spahn rendszeres szereplője a politikai talkshow-knak, élvezi a szereplést. Németországban már rég nem téma, hogy ő is meleg. Nyilvános eseményeken rendszeresen jelenik meg újságíró barátjával, akivel tavaly decemberben össze is házasodtak.
A választás felrázta a pártot
A CDU-nak 1973 óta mindössze három elnöke volt: Helmut Kohl, majd 15 hónapig Wolfgang Schäuble, aztán 18 évig Merkel, akik közül egyikük sem nézett szembe valódi kihívóval. Ugyanezen időszak alatt a szociáldemokratáknál 15 elnök váltotta egymást, közülük hárman átmenetiek voltak. Ez is mutatja, miért annyira lelkesek attól sokan a párton belül, hogy ezúttal három, egymástól viszonylag jól elkülöníthető jelölt közül választhatnak.
A CDU a három jelöltet az amerikai előválasztási kampányt részben lemásolva regionális konferenciákon mutatta be és versenyeztette a párt tagjai előtt. A CDU saját adatai alapján több mint 20 ezren vettek részt a nyolc tartományban megtartott „konferenciákon”, a párt portálján pedig további százezrek követték az élő közvetítéseket. Több városban akkora volt az érdeklődés, hogy az eredetihez képest nagyobb és új helyszínt kellett keresni, távolabbról pedig buszokkal érkeztek résztvevők.
A rendezvényeken a jelöltek kaptak 10-12 percet saját beszédekre, majd pedig közel két órán át kérdéseket tehettek fel nekik a jelenlévők. Az elég hamar látszott, hogy nem vérre menő vitákról van szó: a jelöltek alig mondtak ellent egymásnak, és arra is nagyon vigyáztak, hogy Merkelt se nagyon bírálják.
Kramp-Karrenbauer és Merz felszólalásait általában hasonlóképpen tapsolták meg, míg Spahn érezhetően kevésbé tudta lelkesíteni a résztvevőket. A mostani erőviszonyok alapján a CDU elnöki posztjáért folyó versengés Kramp-Kannenbauer és Merz között dől el.
A felmérések azt mutatják, hogy a három jelölt közül Annegret Kramp-Karrenbauer a legnépszerűbb. Az ARD múlt pénteki polljában 39 százalékra mérték a teljes lakosság, és 48 százalékra a CDU-szavazók között. Friedrich Merz a teljes lakosságon belül 26, a párt szavazói között 35 százalékon állt, Jens Spahnt 2 és 9 százalékra mérték. Csakhogy a felméréseknek könnyen lehet, hogy semmilyen jelentőségük nem lesz, hiszen a leendő elnökről még csak nem is a teljes tagság, hanem az 1001 delegált fog dönteni.
Kramp-Karrenbauer és Merz között azért is nehezen lehet jósolni, mert egészen más erősségeik és gyengéik vannak, miközben a delegáltak döntése is bizonytalan. Például a 296 fős észak-rajna-vesztfáliai delegáció lesz a legnépesebb, ami kedvezhet a tartományból származó Merz-nek (és egyébként Spahnnak is, ha nem lenne teljesen esélytelen), viszont Kramp-Karrenbauer a CDU főtikáraként sokkal beágyazottabb a párt egészén belül. A Merkelt támogató szárny egyértelműen a főtitkár mögött áll majd, míg a kancellár politikájával egyet nem értők Merz mögött zárhatnak össze.
Vitákkal akarják egyben tartani a tábort
Az elnökválasztás energizálta a pártot, hiszen először kezdődött el komoly és nyílt gondolkodás az Angela Merkel utáni időkről. Az egyik legfontosabb kérdés, hogy a párt marad-e az eddigi, főként centrista vonalon vagy az eddigieknél jobban jobbra tolódik majd. A kampánygyűléseken az derült ki, hogy noha a párt tudja, hogy megújulásra van szükség, a teljes politikai újraépítéshez senkinek sincs kedve. Az Economist szerint azért sem lángolt fel teljesen a vita, mert a jelöltek közül mindenki úgy próbált újszerűnek hatni, hogy közben nem utasította el a párt sikeres múltját sem. Egymást ugyan bírálták, de alapvetően csak lapinterjúkban, a színpadon egymás mellett állva nem.
A Politico szerint sok kérdésben konkrétan egyetértettek, például az adócsökkentésben, a német hadsereg rendbetételében, és abban, hogy valamilyen módon kezelni kell a migráció körüli problémákat. Mindhárman azt ígérték, hogy egyesítik a pártot, amit megosztott a Merkel menekültpolitikája körüli vita. Kramp-Karrenbauer szerint konstruktív vitára van szükség, Merz ugyanakkor a Deutsche Welle szerint az egyik gyűlésen nagy tapsot kapott azzal a kijelentésével, hogy „késznek kell lennünk megosztó vitákat folytatni". Úgy tűnik, a párttagság egy része megelégelte a sok, kínosan konszenzusos döntést.
A jelöltek óvatossága érthető. A túl erős üzenetek, a tagság feltüzelése, a radikális irányváltás lebegtetése akár odáig is elvezethetne, hogy a párttagság egy része kiválik a CDU-ból, ha nem az ő jelöltje lesz a befutó. Ezt senki se akarja. A párt így is eléggé megosztott a 2015-16-os migránsválság és a migrációs politika miatt. A bajor testvérpárttal, a Keresztényszociális Unióval (CSU) kezdődött huzavona, a nehézkes 2017-es kormányalakítás mind rányomták a bélyegüket a népszerűségükre. Miközben számos szavazót veszítettek a szélsőjobboldali AfD, és a liberális FDP felé is, abban sincs egyetértés, hogyan viszonyuljanak a mostani nagykoalíciós partner szocdemekhez, vagy éppen az országosan is egyre népszerűbb Zöldekhez.
A Merkel utáni időkre készülnek
A mai döntést akár arra is le lehet egyszerűsíteni, hogy a CDU tovább akar-e haladni a Merkel-féle úton, vagy pedig konzervatívabb irányvonalat választanak Merz vagy Spahn alatt. Mindhárom jelölt sietett kijelenteni, hogy boldogan együtt dolgozna Merkellel. Még Merz is hangsúlyozta, hogy nem akarja jobbra tolni a pártot, de azért kevesen gondolják, hogy hosszú távon ne térne el az eddig Merkel által képviselt liberális iránytól.
Az biztos, hogy amint megvan az új vezető, a hangsúly megint Merkel jövőjére helyeződik majd. Nagyon nem mindegy ugyanis, hogy a kancellár a fontos döntések megszavazásához milyen támogatást kap a párttól és a frakciótól (fontos jelzés volt Merkelnek, hogy szeptember végén a Bundestag CDU-CSU frakciója nem szavazta meg a kancellár bizalmasának számító Volker Kaudert). Habár Merkel azt mondta, nem fog beleszólni utódja kiválasztásába, elég egyértelmű, hogy ha Kramp-Karrenbauer győz, akkor a kancellár nyugodtabban tekinthet a jövőbe, Merz-cel vagy Spahnnal sokkal húzósabb együttélésre kell felkészülnie.
Az sem zárható ki, hogy ha az elnökválasztáson Merkel riválisa győz, valahogy megpróbálnák kierőszakolni a kancellár lemondását. Ez a kormánykoalíció felbomlását és előrehozott választást is hozhatna. Ha ebből vagy más okból, például a támogatottságukból jelentősen veszítő szocdemek miatt az ingatag kormánykoalíció valamiért felbomlana, és előrehozott választásokat kellene kiírni, akkor már akár előbb is napirendre kerülhetne az a kérdés, hogy az új elnök új kancellár is lehetne. A felmérések szerint ugyanakkor a németek többsége azt szeretné, ha Merkel kitöltené a ciklusát. De a dolog fordítva is elsülhet: egyáltalán nem biztos, hogy aki most pártelnök lesz, az lesz a CDU Merkel utáni kancellárjelöltje. Minden a következő időszak játszmáitól függ majd. (index.hu)
Nincs hozzászólás. Legyen az első!