Tükör
Hosszú hajrá

(Budapesti tudósítónktól)

Bár ennél korábbra tervezték, január hetedikén kezdődik el Magyarországon a baloldali pártok nagy, közös előválasztása. Ennek a nálunk ismeretlen politikai aktusnak a segítségével akarják eldönteni, ki legyen az az egyetlen jelölt, aki reményeik szerint eséllyel tud kiállni Tarlós István jelenlegi budapesti főpolgármester kihívójaként az őszi voksoláson.

Maga az elmélet, hogy egy előzetes rostán kiszórják az önjelölt megmentőket és az opportunistákat, egyáltalán nem új és nem is példa nélküli külföldön. Azokban az országokban szoktak ilyen belső voksolást tartani, ahol a pártokon belül fontos platformok működnek, amelyek egymással versengenek, s a valódi, nagy választás előtt egyesítik az erőiket. Legjobb példa erre a maratoni hosszúságú amerikai elnökválasztás, amely igazi showműsort jelent hónapokon keresztül egymásra kígyót-békát kiabáló jelöltekkel, akik visszalépésük, bukásuk vagy pénzük elfogyása esetén beállnak riválisuk mögé, s egy csapásra megváltozik a kampányhangulat. Magyarországon azonban nem ilyen a helyzet. A baloldal nem egy párt, hanem egy apró és közepes méretű, szebb napokat is látott pártokat is felmutató közösség, ahol abban bízik mindenki, hogy az összefogás segíteni fog saját problémáikon, s a többiek szavazatai segítségével az ő jelöltjük révbe érhet. Egyedül indulva gyakorlatilag nincs esélye senkinek, mivel Tarlós alapvetően népszerű, keveset támadott politikus, Budapest pedig látványos fejlődésen megy keresztül. Ebben a helyzetben az MSZP pontosan azt a politikust állította ki ellenfelének, akit talán még a kisgyerekek is megtippelnek: Horváth Csabát.

Ismert jelenség a sport világából, hogy lehet valaki fantasztikus játékos, de „be van oltva a győzelem ellen”. Ennek ezernyi oka lehet, Horváth Csaba is ilyen politikus. Soha nem tudott nyerni, minden esetben súlyos vereséget szenvedett, ám még ma is ő az egyetlen, akit az MSZP-ben Budapesthez kötnek. Horváth Csaba nem különösebben népszerű, nincsenek se kiváló retorikai képességei, se új ötletei, de nincs nála jobb, ez pedig sokat elmond a szocialisták káderhelyzetéről. Elindulhat az előválasztáson az örökös liberó, Karácsony Gergely, aki ebben a közösségben a leginkább alkalmas a színeváltoztatásra, épp olyan pólót vesz fel a választásokra, amilyet kiharcol magának, valójában nem kompromittálta magát, ám az is igaz, nem olyan fajsúlyos politikus, mint amilyennek beállítja magát. Nem lehet kizárni, hogy a magyar közélet leghíresebb mikropártja, a Liberálisok is indítanak jelöltet Sermer Ádám személyében, a párt mérhetetlen népszerűsége fényében kevés esélyt érdemes adni neki. No és ott van a kampány üde színfoltja, a politikát most kezdő, de karizmával egyértelműen rendelkező Puzsér Róbert, aki ugyan program helyett egy ötlettel kampányol, a Sétáló Budapest víziójával, de nem lehet elvitatni tőle, hogy róla legalább hallott az utca népe, akik végül mégis elmennek majd szavazni ősszel.

Az előválasztáson a felsoroltak akár mindegyike elindulhat, de nem zárható ki, hogy a pártok nem bíznak majd a szocialistákban, mert azt képzelik, az MSZP megpróbálja Horváth Csaba köré gyűjteni azokat a szavazókat, akik régen kiábrándultak a szocialistákból. Tegyük hozzá, van benne ráció. Mivel ezek a pártok egymással versengenek, a közös nagy álom, Tarlós leváltása talán nem is annyira közös, mivel az összes párt azért küzd, hogy az ernyőszervezetben ő tartsa az ernyőt, s a többiek jöjjenek be az alá, ismét csak a közös nagy álom érdekében, félretéve a személyes, pártszintű ambíciókat. Ez azonban valóban csak úgy szokott jól működni, ha a versengés csak a párton belül van, riválisok nem szoktak sikerrel kitárulkozni.

Nem tudni sem a jelölteket, sem azt, ki szavazhat, s hogyan lehet leadni a voksokat. Itt jogi aggályok is felmerülnek, hiszen a szavazólistára való regisztráció egyben azt is jelzi, hogy a polgár egyértelműen ellenzéki gondolkodású, márpedig egy ilyen lista, nevekkel, címmel, elérhetőségekkel konkrétan kincset ér. Nem zárható ki viszont, hogy végül az egész próbálkozás kudarcot vall, hasonlóan a tavalyi parlamenti választás összefogásához. Ott ugyanúgy a teljes bizalmatlanság jellemezte a baloldali pártokat, bármennyire is egységet akartak kifelé mutatni. Az a furcsa helyzet is előállhat, hogy végül egyedül Horváth Csaba indul majd az előválasztáson. Ha így történik, akkor teljesen okafogyottá válik persze a szavazás megtartása, ám hozzá kell tenni, akkor megnyílna a soha vissza nem térő lehetőség, hogy a szocialista politikus nyerjen. Még ha be is van oltva a győzelem ellen.

Sitkei Levente

Az Ön hozzászólása

500 leütés maradt még
Eddigi hozzászólások

Nincs hozzászólás. Legyen az első!

Félni kell-e Kínától? - illusztráció
2019. JÚNIUS 17.
[ 14:46 ]
Árulkodó szó - illusztráció
2019. JÚNIUS 14.
[ 18:52 ]
Egyre divatosabb nézet az elemzők körében, hogy az elmérgesedő amerikai–kínai kereskedelmi háború akár katonai konfliktussá is nőhet. Ám van, aki szerint az ügyesen manőverező európai államok számára új lehetőséget teremt a két nagyhatalom vetélkedése. Feltéve, hogy marad tér a rivalizáló felek közötti...
2019. JÚNIUS 13.
[ 15:49 ]
A szakszervezetekből negatív reakciót váltott ki az a kezdeményezés, amely a munkaügyi törvény módosításával lehetővé tenné, hogy a polgárok 70 éves korukban vonuljanak nyugdíjba, ezzel ugyanis csökkenne a fiatalok foglalkoztatásának lehetősége, míg a munkaadók úgy vélik, hogy egy liberálisabb hozzáállásra van...
2019. JÚNIUS 12.
[ 10:32 ]
A kivándorló szerbiai polgárok többsége Ausztriába megy dolgozni és élni, a leghosszabb időt pedig Franciaországban, Svájcban és Németországban töltik, derült ki a Köztársasági Statisztikai Hivatal (RZS) és a Duna Transznacionális Program (DTP) közleményéből. Szerbia már hagyományosan kibocsátó országnak számít,...
2019. JÚNIUS 11.
[ 12:52 ]
Beolvasás folyamatban