Tükör
Ukrajna után robbanhat a Balkán?
A Nyugat és Oroszország egymásnak feszülése a Balkánon is konfliktust generálhat, ha a külső szereplők negligálják Moszkva érdekeit

Sebastian Kurznál aligha ápol jobb kapcsolatokat Belgráddal, Pristinával, Szarajevóval és Szkopjéval bárki is az európai politikusok közül. Ám az Európai Unió soros elnöki tisztét 2018 második félévében betöltő Ausztria kancellárjának sem sikerült közelítenie a Nyugat-Balkánt Brüsszelhez. Közben egyre több konfliktus erősödött fel, és nagyobb fokozatra kapcsolt a különböző térségen kívüli hatalmak befolyásért folyó versenye is. Különösen Oroszország és a Nyugat szembenállása kezd vészesen kiéleződni. A helyzet a szakértők egyöntetű véleménye szerint továbbra rendkívül bonyolult a Nyugat-Balkánon.

„A régió országait kilátástalan helyzetbe sodorhatja, ha az EU széles körű pénzügyi támogatása nélkül maradnak. Enélkül mind gazdasági, mind pedig politikai értelemben destabilizálódnak. S akkor még nem beszéltünk arról, hogy kiéleződött a szembenállás Szerbia és Koszovó között, Pristinában és Tiranában Nagy-Albániáról álmodoznak, Bosznia-Hercegovina törékeny stabilitását a három népcsoport közötti feszültség mellett a korrupció elhatalmasodása veszélyezteti, míg a szomszédaival vitázó Macedóniát a szlávok és az albánok közötti ellentét feszíti. A Balkán újra puskaporos hordó lehet” – érzékelteti a helyzet komolyságát Dušan Reljić a német Tudomány és Politika nevű alapítvány szakértője.

„Az elemző több kollégájával egyetemben úgy látja, tovább bonyolítja a helyzetet, hogy ezekbe a konfliktusokba aktívan belefolyik Oroszország, amely történelmi okoknál fogva Szerbia pártfogója, stratégiai érdekei pedig azt kívánják, hogy megakadályozza a térség országainak európai integrációját. Tegyük hozzá, e téren a Kreml azért megengedőbb, ám azt már kategorikusan elutasítja, hogy a térség országai csatlakozzanak a NATO-hoz”

A nyugati megközelítés megint csak abból indul ki, hogy a Kreml destabilizál, a Nyugat-Balkánon is csak az Európai Unió gyengítése jár az eszében, pedig csak az érdekeit próbálja érvényesíteni. Éppen úgy, mint az EU, Amerika, Törökország vagy Kína. Moszkva a Koszovóval szembeni vitában történelmi kapcsolatoktól és érdekeitől vezérelve nyíltan fellép Belgrád mellett. Az ENSZ Biztonsági Tanácsában is határozottan követelte, hogy változtassák meg a koszovói hadsereg létrehozásáról szóló törvényt. Bosznia-Hercegovinában is szoros kapcsolatot ápol a szerb oldallal, s azt sem nézi tétlenül, hogy Macedónia öles léptekkel közeledik a NATO-hoz. Egy a térségről szóló elemzésében a The New York Times mindezt úgy értelmezi, hogy az Oroszországgal kiéleződött verseny csak tovább fokozza a Balkánon a bizonytalanságot. A prágai Nemzetközi Kapcsolatok Intézetének tudományos főmunkatársa Mark Galeotti ezt még azzal fejeli meg, hogy a Balkánt Moszkva szemében az őt sújtó szankciók is felértékelik. S nem azért, mint az elemző gondolja, hogy bosszút álljon. Hanem azért, mert mindent megtesz annak érdekében, hogy ne kerítsék be, így Európában is maradjanak bástyái.

E ponton jegyezzük azért meg, hogy a ’90-es évek háborúi után magára találó Balkán stabilitására nem Oroszország jelenti a legnagyobb veszélyt. A belső ellentétei mellett az, hogy Oroszország mellett Törökország, Kína, az Európai Unió és közvetetten az Egyesült Államok is verseng befolyása megtartásáért illetve erősítésért. A játszmában egyre több a szereplő, ami természetesen bonyolítja a helyzetet. Vegyük például a koszovói konfliktust. A független állam megteremtésén eleve Amerika és az európai nagyok fáradoztak, de már erősíti jelenlétét Pristinában Törökország is. Szerbia mögött pedig ott áll Oroszország, amely láthatóan zavarja a nyugati érdekek érvényesülését. Ezért aztán folyamatosan csak azt hallhatjuk, hogy az orosz aktivitás élezi ki a régióban a feszültséget. Kínát például hidegen hagyják a térség konfliktusai. Peking nem ezeken keresztül, hanem befektetésekkel, a gazdaságon át érvényesíti érdekeit. Ez mintha nem aggasztaná annyira a nyugati elemzőket. Pedig jó lenne, ha ez esetben is bekapcsolna a vészjelző. S akkor az iszlám radikalizmus megjelenéséről még nem is beszéltünk.

„A helyzet a ’90-es évekhez képest tényleg megváltozott, többszereplőssé vált”

A Nyugat akkor viszonylag könnyű helyzetben volt – szembesíti a vészharangot kongatókat a realitásokra Andreas Baumer a Business Insider Deutschland hasábjain -, mert a Szovjetunió szétesése után Moszkva meggyengült, és az Egyesült Államok maradt a globális porondon az egyetlen szuperhatalom. A gazdasága szárnyalt és úgy tűnt, hogy a jövő a Nyugaté. Így látták ezt a Balkánon is. Vlagyimir Putyin azonban visszahozta Oroszországot a globális játékba, és ez a balkáni erőviszonyokban is tükröződik. Amerika most Ázsiával, mindenek előtt Kínával van elfoglalva, az Európai Uniót saját belső gondjai nyomasztják, Törökország és Kína pedig máshol is ügyel arra, hogy szövetségesével, Oroszországgal ne konfrontálódjon.

Jelenleg nem fenyeget annak közvetlen veszélye, hogy a Balkán lángba borul. A térségben belülről és a külső szereplők között is növekszik azonban a feszültség, ezért a Balkán történelmét ismerve jobb óvatosnak lenni.

„Érdemes lenne például tanulni az ukrán példából, ahol a geopolitikai versengés az ország szuverenitásának megroggyanásával járó súlyos konfliktusba torkollott. Nem utolsó sorban azért, mert az egyik geopolitikai főszereplő, Oroszország érdekeit látványosan negligálták”

S mint az ismert bolgár elemző Ivan Krasztev figyelmeztet, ráadásul itt messze nemcsak Moszkva és a Nyugat versenyfutásáról van szó. Tavaly Kína fektetett be a legtöbb tőkét Szerbiába, Törökország újra ráérzett e régió ízére és a muszlim közösségeken keresztül komoly befolyásolásra képes, Oroszország pedig különösebb rizikó nélkül védheti történelmi pozícióit. „Jó lenne hát – fogalmaz Krasztev -, ha az Európai Unió sem aludna el, és tényleg felgyorsítaná a Balkán integrációját.” Tegyük hozzá, addig, amíg e régió számára vonzó az Európai Unió. S egyik külső hatalom sem hagyhatja figyelmen kívül azt sem, hogy nem egyedül van a terepen, így a többiek érdekeit is tiszteletben kell tartani. Enélkül tényleg borulhat a térség viszonylagos stabilitása. Kinek kell ez?! A Balkán országai enélkül is szenvedtek már az elmúlt évtizedekben eleget. De Európát is csak gyengítené, ha ismét konfliktusok borítanák el a térséget.

Stier Gábor (moszkvater.com)

Az Ön hozzászólása

500 leütés maradt még
Eddigi hozzászólások
Monk
2019. JANUÁR 14. [ 13:15 ]

A nagyhatalmak nyomulnak ha valahol zsákmányt remélnek. Közismert a szerbség Orosz imádata, és az is, hogy közben a pénzt a nyugattól várja. Kérdés, hogy ezt a kettősséget a nyugat meddig tolerálja. Az EU tagság a meg- oldás. Jobb életet csak is tőlük remélhetünk.


Árulkodó szó - illusztráció
2019. JÚNIUS 14.
[ 18:52 ]
A szakszervezetekből negatív reakciót váltott ki az a kezdeményezés, amely a munkaügyi törvény módosításával lehetővé tenné, hogy a polgárok 70 éves korukban vonuljanak nyugdíjba, ezzel ugyanis csökkenne a fiatalok foglalkoztatásának lehetősége, míg a munkaadók úgy vélik, hogy egy liberálisabb hozzáállásra van...
2019. JÚNIUS 12.
[ 10:32 ]
A kivándorló szerbiai polgárok többsége Ausztriába megy dolgozni és élni, a leghosszabb időt pedig Franciaországban, Svájcban és Németországban töltik, derült ki a Köztársasági Statisztikai Hivatal (RZS) és a Duna Transznacionális Program (DTP) közleményéből. Szerbia már hagyományosan kibocsátó országnak számít,...
2019. JÚNIUS 11.
[ 12:52 ]
Az állami nyugdíjrendszer hosszabb távon Franciaországban is fenntarthatatlan, és a 2010-ben bevezetett nyugdíjkorhatár-emelés csak időlegesen orvosolja a helyzetet. Az orvosképzés egyik irányítója szerint társadalmi rétegenként eltérő nyugdíjkorhatárt kellene megállapítani. „Nem mindegy, kinek mekkora nyugdíjban...
2019. JÚNIUS 10.
[ 10:57 ]
Beolvasás folyamatban