Tükör
Hatalmi gőg

(Budapesti tudósítónktól)

Két hete másról sem szól az európai sajtó, mint arról, vajon tagja marad-e a Fidesz az Európai Néppártnak (EPP). Mert vannak közös értékeink, amelyeket soha nem határozott meg egyértelműen senki, ezt talán érezni kell, legalábbis érzik ott, nyugaton, mi, keletiek pedig ezt valami történelmi torzulás miatt esetleg nem érezzük. Manfred Weber, az Európai Néppárt csúcsjelöltje, akinek van bizonyos esélye arra, hogy az EPP jelöltjeként az Európai Bizottság elnöke legyen, de azért nagyon komoly összegeket egyelőre nem érdemes erre tenni, meg is fogalmazott három követelést, hogy a magyar nagyobbik kormánypárt érezze az említett értékeket. Le kell állítania azt a plakátkampányt, amely az Európai Bizottság – néppárti – elnökét, Jean-Claude Junckert is rossz színben tünteti fel. Bocsánatot kell kérnie a néppárti tagságtól. Emellett engedélyeznie kell, hogy a Közép-Európai Egyetem szabadon végezhesse a munkáját Budapesten.

A teljesíthetetlen feltételek nem véletlenek. Weber esetleges megbízatása épp azért esetleges, mert nála kicsit fajsúlyosabb jelöltre vár több fontos néppárti politikus, a bajor sokkal inkább adminisztrátor, mint vezető, emellett nincs semmiféle ilyen irányú tapasztalata. Emellett arról híres, hogy kerüli a konfliktusokat, amely diplomataként nem rossz ugyan, de jónak se tekinthető. Weber így a Fidesznek célzott dörgedelemmel azt tudja megmutatni magáról, milyen kemény tud lenni, ha kell. De a végeredmény mégsem tűnik egyértelműen sikernek. A Fidesz ugyanis túlságosan is stabil tényező Európa politikai térképén ahhoz, hogy könnyen le lehessen söpörni a tábláról a bábuit, nagyon határozott elképzelése van a jövő Európájáról, és túlságosan sok tagpárt érzi úgy, hogy a régi Európa vezetői leginkább saját érdeküket nézik, s nem a közösségét. Ez pedig óhatatlanul befolyásvesztéssel jár, míg Orbán Viktornak talán igaza van.

Míg Manfred Weber Budapesten tárgyal a magyar kormányfővel, egy határral arrébb szocialista ellenlábasa, Frans Timmermans jár el ugyanígy Liviu Dragneával. A szocialista ernyőszervezet, a PES egy fokkal gyengébb, mint a néppárt, de hasonlóan épül fel, hasonló gondokkal küzd. A nyugat-európai kereszténydemokrata pártok többsége ugyanúgy legitimitási és személyügyi problémákkal találta magát szemben, mint az egykori munkáspártok, röviden fogalmazva sokkal kevesebben szavaznak rájuk, mint tíz évvel ezelőtt. Frans Timmermans a holland Munkáspárt tagja. A párt 2012-2017 között a második legerősebb frakciót alkotta a holland törvényhozásban. A két évvel ezelőtti választáson hatalmasat buktak, s kilenc képviselőt küldtek a 150 tagú alsóházba, ezzel a kilencedik legerősebb frakcióval szégyenkeznek, igaz, az Állatok Pártját megelőzik. Ha most tartanák az EP-választásokat, Timmermansék három mandátumot vinnének el a 751 tagú összeurópai parlamentből. Ezzel együtt kis adalék, Hollandia 150 fős alsóházában a négypárti kormánykoalíció mellett kilenc párt ül ellenzékben.

Az Európai Bizottság alelnöke ezzel a politikai hátországgal ült le beszélni Liviu Dragneával, akivel múlt hónapban közölte, ha továbbra is a PES tagja akar maradni a román kormánypárt, a PSD, akkor „tiszteletben kell tartaniuk a közös értékeket”. A PSD ugyan volt már jobb formában is, de a maga nagyjából 11 fős frakciójával egyáltalán nem lebecsülendő csapat a PES soraiban. A román politikus jelezte is, az ügyükről nem volt valódi vita, egyszerűen előre meghatározták Brüsszelben, mire fogják felfűzni az érvelésüket, s „úgy mondtak ítéletet, hogy előtte nem vizsgálták meg a bizonyítékokat”.

Ez a hatalmi arrogancia úgy tűnik, nem értékfüggő, hiszen lám, a két „nagypárt” vezető tisztviselője ugyanazon gondolati síkon halad. Ehhez érdemes hozzávenni, hogy a nagypártok tagjai között sokszor egyre kisebb a különbség, példaként megemlíthető a német Kereszténydemokrata Unió (CDU) és Szociáldemokrata Párt (SPD) közötti nagykoalíció, amely azt eredményezte, hogy az utóbbi párt szinte teljesen elveszítette jellegét, megkülönböztethetetlenné vált Angela Merkel pártjától, a szavazók el is fordultak tőle, ugyanakkor a CDU magáévá tette az SPD nagyon simulékony, értékeket szabadon értelmező álláspontját. Mint egy régi házasság, ahol a férj és a feleség hasonlítani kezd egymáshoz, annyira egymáshoz csiszolódnak, hogy minden gondolatuk megegyezik. A svéd Mérsékeltek hiába tagjai az EPP-nek, bármikor csatlakozhatnának a szocialistákhoz vagy a liberálisokhoz, ez számos más pártról is elmondható az európai politikai porondon. Ahol pedig van határozott karaktere a pártnak, ott szavazók is vannak. Mégis a kicsik akarják megmondani a nagyoknak, hogyan kell élni.

Sitkei Levente
Az Ön hozzászólása

500 leütés maradt még
Eddigi hozzászólások

Nincs hozzászólás. Legyen az első!

Húsz évvel ezelőtt kezdődtek a NATO-bombázások - illusztráció
2019. MÁRCIUS 24.
[ 8:58 ]
Purim, a zsidó örömünnep - illusztráció
2019. MÁRCIUS 20.
[ 19:37 ]
Karadžić útja a költészettől és a pszichológiától a srebrenicai mészárlásig a belgrádi és a szerb állambiztonsági szolgálati kapcsolatokkal van kikövezve, amelyek akkor sem szakadtak meg, amikor háborús bűncselekményekkel vádolták. Szerdán születik ügyében végleges ítélet. „Ne higgyék, hogy nem fogják...
2019. MÁRCIUS 19.
[ 17:47 ]
Hetvenöt éve, 1944. március 19-én szállta meg Magyarországot a náci Harmadik Birodalom hadereje. A második világháború menetében 1943-ra fordulat következett be. Egyre világosabbá vált, hogy a németek elvesztették a háborút, Olaszország 1943 szeptemberében át is állt az angolszász szövetségesek oldalára. A Kállay...
2019. MÁRCIUS 19.
[ 10:01 ]
(Budapesti tudósítónktól) A Múzeum körút az a hely Budapesten, amely évente egyszer telik meg, március 15-én. Nem egy különösebben nagy tér, valójában nem is igazán tér, csak egy széles utcaszakasz, amely épp az 1848-as emlékek miatt mindig kedves az emberek szívének, függetlenül attól, milyen pártra szavaz. Ezen az...
2019. MÁRCIUS 17.
[ 18:46 ]
Beolvasás folyamatban