Tükör
Hatalmi gőg

(Budapesti tudósítónktól)

Két hete másról sem szól az európai sajtó, mint arról, vajon tagja marad-e a Fidesz az Európai Néppártnak (EPP). Mert vannak közös értékeink, amelyeket soha nem határozott meg egyértelműen senki, ezt talán érezni kell, legalábbis érzik ott, nyugaton, mi, keletiek pedig ezt valami történelmi torzulás miatt esetleg nem érezzük. Manfred Weber, az Európai Néppárt csúcsjelöltje, akinek van bizonyos esélye arra, hogy az EPP jelöltjeként az Európai Bizottság elnöke legyen, de azért nagyon komoly összegeket egyelőre nem érdemes erre tenni, meg is fogalmazott három követelést, hogy a magyar nagyobbik kormánypárt érezze az említett értékeket. Le kell állítania azt a plakátkampányt, amely az Európai Bizottság – néppárti – elnökét, Jean-Claude Junckert is rossz színben tünteti fel. Bocsánatot kell kérnie a néppárti tagságtól. Emellett engedélyeznie kell, hogy a Közép-Európai Egyetem szabadon végezhesse a munkáját Budapesten.

A teljesíthetetlen feltételek nem véletlenek. Weber esetleges megbízatása épp azért esetleges, mert nála kicsit fajsúlyosabb jelöltre vár több fontos néppárti politikus, a bajor sokkal inkább adminisztrátor, mint vezető, emellett nincs semmiféle ilyen irányú tapasztalata. Emellett arról híres, hogy kerüli a konfliktusokat, amely diplomataként nem rossz ugyan, de jónak se tekinthető. Weber így a Fidesznek célzott dörgedelemmel azt tudja megmutatni magáról, milyen kemény tud lenni, ha kell. De a végeredmény mégsem tűnik egyértelműen sikernek. A Fidesz ugyanis túlságosan is stabil tényező Európa politikai térképén ahhoz, hogy könnyen le lehessen söpörni a tábláról a bábuit, nagyon határozott elképzelése van a jövő Európájáról, és túlságosan sok tagpárt érzi úgy, hogy a régi Európa vezetői leginkább saját érdeküket nézik, s nem a közösségét. Ez pedig óhatatlanul befolyásvesztéssel jár, míg Orbán Viktornak talán igaza van.

Míg Manfred Weber Budapesten tárgyal a magyar kormányfővel, egy határral arrébb szocialista ellenlábasa, Frans Timmermans jár el ugyanígy Liviu Dragneával. A szocialista ernyőszervezet, a PES egy fokkal gyengébb, mint a néppárt, de hasonlóan épül fel, hasonló gondokkal küzd. A nyugat-európai kereszténydemokrata pártok többsége ugyanúgy legitimitási és személyügyi problémákkal találta magát szemben, mint az egykori munkáspártok, röviden fogalmazva sokkal kevesebben szavaznak rájuk, mint tíz évvel ezelőtt. Frans Timmermans a holland Munkáspárt tagja. A párt 2012-2017 között a második legerősebb frakciót alkotta a holland törvényhozásban. A két évvel ezelőtti választáson hatalmasat buktak, s kilenc képviselőt küldtek a 150 tagú alsóházba, ezzel a kilencedik legerősebb frakcióval szégyenkeznek, igaz, az Állatok Pártját megelőzik. Ha most tartanák az EP-választásokat, Timmermansék három mandátumot vinnének el a 751 tagú összeurópai parlamentből. Ezzel együtt kis adalék, Hollandia 150 fős alsóházában a négypárti kormánykoalíció mellett kilenc párt ül ellenzékben.

Az Európai Bizottság alelnöke ezzel a politikai hátországgal ült le beszélni Liviu Dragneával, akivel múlt hónapban közölte, ha továbbra is a PES tagja akar maradni a román kormánypárt, a PSD, akkor „tiszteletben kell tartaniuk a közös értékeket”. A PSD ugyan volt már jobb formában is, de a maga nagyjából 11 fős frakciójával egyáltalán nem lebecsülendő csapat a PES soraiban. A román politikus jelezte is, az ügyükről nem volt valódi vita, egyszerűen előre meghatározták Brüsszelben, mire fogják felfűzni az érvelésüket, s „úgy mondtak ítéletet, hogy előtte nem vizsgálták meg a bizonyítékokat”.

Ez a hatalmi arrogancia úgy tűnik, nem értékfüggő, hiszen lám, a két „nagypárt” vezető tisztviselője ugyanazon gondolati síkon halad. Ehhez érdemes hozzávenni, hogy a nagypártok tagjai között sokszor egyre kisebb a különbség, példaként megemlíthető a német Kereszténydemokrata Unió (CDU) és Szociáldemokrata Párt (SPD) közötti nagykoalíció, amely azt eredményezte, hogy az utóbbi párt szinte teljesen elveszítette jellegét, megkülönböztethetetlenné vált Angela Merkel pártjától, a szavazók el is fordultak tőle, ugyanakkor a CDU magáévá tette az SPD nagyon simulékony, értékeket szabadon értelmező álláspontját. Mint egy régi házasság, ahol a férj és a feleség hasonlítani kezd egymáshoz, annyira egymáshoz csiszolódnak, hogy minden gondolatuk megegyezik. A svéd Mérsékeltek hiába tagjai az EPP-nek, bármikor csatlakozhatnának a szocialistákhoz vagy a liberálisokhoz, ez számos más pártról is elmondható az európai politikai porondon. Ahol pedig van határozott karaktere a pártnak, ott szavazók is vannak. Mégis a kicsik akarják megmondani a nagyoknak, hogyan kell élni.

Sitkei Levente
Az Ön hozzászólása

500 leütés maradt még
Eddigi hozzászólások

Nincs hozzászólás. Legyen az első!

Minisziget - illusztráció
2019. MÁJUS 23.
[ 15:55 ]
A 2019-es európai parlamenti választásoknak két okból is nagy a tétje: egyfelől azért, mert eddig nem is volt neki, másfelől, mert most valóban meghatározható egy jól látható törésvonal, melynek mentén az ellentétes erők felsorakoznak. A két tábor között nincs középút – aki ott tartózkodik, idővel szükségszerűen...
2019. MÁJUS 21.
[ 10:01 ]
Húsz évvel ezelőtt, 1999. március 24-én a NATO bombázni kezdte Szerbiát. A háborús hangulat fellobbantása érdekében a nyugati kormányok hamis hírekkel manipulálták a közvéleményt. A szerbek „levágott fejekkel futballoznak, hullákat darabolnak fel, kivágják halott anyjukból a meg nem született csecsemőket, és...
2019. MÁJUS 20.
[ 14:39 ]
A politika manapság sokkal inkább érzelmeket gerjeszt, mintsem, hogy gondolatoknak adna teret. A Külkapcsolatok Európai Tanácsa (ECFR) felmérésében megpróbált a végére járni annak, mit is éreznek valójában az európaiak a választások előtt néhány héttel. Az eredmény legalább annyira lelkesítő, mint lehangoló. A...
2019. MÁJUS 17.
[ 19:32 ]
Beolvasás folyamatban