Tükör
Az Európai Parlament története számokban
Betűméret:             

Május 23-26. között európai parlamenti választásokat tartanak az EU 28 országában, az uniós állampolgárok 1979 óta voksolhatnak az egyetlen közvetlenül választott uniós intézmény, az Európai Parlament tagjaira. Az MTVA Sajtóadatbankjának anyaga:

Az európai integráció első lépéseként Franciaország, Németország, Belgium, Luxemburg, Olaszország és Hollandia 1951-ben alakította meg az Európai Szén- és Acélközösséget (Montánunió), amelynek szerződése egy évvel később lépett hatályba. A szervezet parlamenti közgyűlése 1952-ben tartotta első ülését Strasbourgban. A hat ország 1957-ben az 1958. január 1-jén életbe lépett Római Szerződéssel döntött az általános közös piacot célzó Európai Gazdasági Közösség (EGK), valamint az atomenergiai együttműködésről szóló Európai Atomenergia Közösség (Euratom) létrehozásáról, az Európai Parlament születését is erre az időre keltezik.

Az Európai Szén- és Acélközösség Közgyűlése örökébe lépő, 142 tagú Európai Parlamenti Közgyűlés először 1958. március 19-én ült össze Strasbourgban, első elnökének az Európai Unió "atyjaként" emlegetett Robert Schumant választották meg. A nemzeti parlamentek által delegált tagokból álló testület 1965. március 30-án vette fel az Európai Parlament nevet, tagjainak számát Dánia, Nagy-Britannia és Írország az Európai Közösségekhez 1973-ban történt csatlakozása után 198-ra növelték.

Az Európai Közösségek 1974. decemberi csúcstalálkozóján hoztak elvi döntést arról, hogy az Európai Parlamentet közvetlenül válasszák, a helyek elosztásában az állam- és kormányfők az Európai Tanács 1976. júliusi brüsszeli ülésén állapodtak meg. Az erről szóló egyezményt két hónappal később írták alá, a jogszabály a ratifikálást követően 1978. július 1-jén lépett hatályba. Az első közvetlen európai választásokon 1979. július 7-10. között az akkor kilenc tagú EK képviselőtestületébe 410 tagot választottak.

Görögország 1981-es belépése után az EP létszáma 24 fővel 434-re, majd 1986-ban Portugália (24 képviselő) és Spanyolország (60 képviselő) csatlakozásával 518-ra nőtt. Az 1990-es német újraegyesítés nyomán már 567-en ültek a padsorokban, s miután 1995-ben belépett Ausztria (21), Finnország (16) és Svédország (22) is, az EP-képviselők száma 626-ra emelkedett.

A 2001 februárjában aláírt Nizzai Szerződés rendelkezett az EU-bővítésével járó intézményi változásokról, újraosztva az EP-ben az egyes országokra jutó képviselőhelyek számát is. A 2004. júniusi, hatodik európai parlamenti választáson a 2004. május 1-jével tíz új tagállam - Ciprus, Csehország, Észtország, Lengyelország, Lettország, Litvánia, Magyarország, Málta, Szlovákia, Szlovénia - csatlakozásával 25 tagúra bővült EU állampolgárai 732 mandátum sorsáról döntöttek. Magyarország a 2004. június 13-i voksolás után az eredetileg megállapított 20 helyett 24 képviselőt küldhetett a testületbe, a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség 12, a Magyar Szocialista Párt 9, a Szabad Demokraták Szövetsége 2, a Magyar Demokrata Fórum 1 mandátumhoz jutott.

Az EP létszáma Románia és Bulgária 2007-es csatlakozásával a két év múlva esedékes választásokig, átmenetileg 732-ről 785-re nőtt. A 2009. júniusi, hetedik európai parlamenti választásokon az EU 27 országában 736 képviselőt választottak meg. A mandátumok újraosztása nyomán Magyarország a 2009. június 7-én megtartott választásokat követően a korábbi 24 helyett 22 képviselőt küldhetett az EP-be, a Fidesz-KDNP 14, az MSZP 4, a Jobbik 3, az MDF 1 mandátumot szerzett.

Az EU intézményrendszerét megreformáló, az Európai Parlament hatáskörét kibővítő és 2009 decemberében hatályba lépett Lisszaboni Szerződésnek megfelelően az EP 2011. december elején 754 tagúra bővült, 12 országból 18 új képviselő kezdte meg munkáját. Horvátország 2013. július 1-jei csatlakozásával a képviselőtestület létszáma átmenetileg 766 főre nőtt. Mivel a Lisszaboni Szerződés értelmében az EP tagjainak száma nem haladhatja meg a 751-et, a 2014. májusi választásokon több ország - köztük Magyarország is - kevesebb képviselőt küldhetett az EP-be. A Magyarországon 2014. május 25-én tartott voksolás nyomán a Fidesz-KDNP a Magyarországnak jutó 21 EP-mandátum közül 12-t szerzett meg. A Jobbik 3, az MSZP és a Demokratikus Koalíció (DK) 2-2, míg az Együtt-Párbeszéd Magyarországért (Együtt-PM), illetve a Lehet Más a Politika (LMP) 1-1 mandátumhoz jutott.

A Lisszaboni Szerződés mondta ki először konkrétan, hogy a tagállamok kiléphetnek az unióból. Miután Nagy-Britannia 2016. június 23-án az EU-tagságról rendezett népszavazáson igen kis többséggel a kilépésre (Brexit) voksolt, a brit kormány 2017. márciusban hivatalosan elindította a brit EU-tagság megszűnésének feltételeiről szóló tárgyalássorozatot. Erre való tekintettel 2018. június 13-án az Európai Parlament úgy döntött, hogy az EP létszáma a Brexit után 751-ről 705-re csökken. A brit parlament alsóháza azonban háromszor elutasította a Brexit feltételeit tartalmazó, 2018. november 25-én aláírt megállapodást, emiatt Theresa May brit kormányfő kétszer is kezdeményezte a kilépés elhalasztását. Ez viszont azzal járt, hogy a voksolást a távozásra készülő Egyesült Királyságban is meg kell rendezni, s az EU mind a 28 tagállama a 2014. évivel azonos mandátumért száll harcba.

A mandátumok száma országonként: Ausztria: 18, Belgium: 21, Bulgária: 17, Ciprus: 6, Csehország: 21, Dánia: 13, Egyesült Királyság: 73, Észtország: 6, Finnország: 13, Franciaország: 74, Görögország: 21, Hollandia: 26, Horvátország: 11, Írország: 11, Lengyelország: 51, Lettország: 8, Litvánia: 11, Luxemburg: 6, Magyarország: 21, Málta: 6, Olaszország: 73, Németország: 96, Portugália: 21, Románia: 32, Spanyolország: 54, Svédország: 20, Szlovákia: 13, Szlovénia: 8.

Az eddigi európai parlamenti választások

2019. május 23. és 26. között 1979 óta kilencedik alkalommal rendeznek európai parlamenti választásokat, az egyetlen közvetlenül megválasztott uniós intézményben, a 751 tagú Európai Parlamentben Magyarországnak 21 képviselője van. Az MTVA Sajtóadatbankjának összeállítása az eddigi EP-választásokról:

1979. június 7-10. - Az Európai Közösségek kilenc tagországában első alkalommal választották meg közvetlenül az Európai Parlament tagjait. A 410 képviselő országonként az alábbi létszámban kapta megbízatását öt évre: Németország, Olaszország, Franciaország és Nagy-Britannia: 81-81, Hollandia 25, Belgium 24, Dánia 16, Írország 15, Luxemburg 6 képviselő. A mandátumok megoszlása az EP július 17-i alakuló ülésén a következő volt: szocialisták 112, néppártiak (kereszténydemokraták) (EPP) 108, európai demokraták (konzervatívok) (ED) 63, kommunisták 44, liberális és demokrata csoport 40, európai haladó demokraták (DEP) 22, függetlenek technikai csoportja 11, függetlenek 10. (A képviselők az Európai Parlamentben nem állampolgárságuk, hanem politikai nézeteik szerint alkotnak frakciókat.)

1984. június 14-17. - A második közvetlen európai parlamenti választás nyomán a 434 képviselő az alábbi létszámban kapta megbízatását: Franciaország, Németország, Olaszország és Nagy-Britannia: 81-81, Hollandia 25, Belgium és Görögország 24-24 (Görögország 1981-ben csatlakozott az EK-hoz), Dánia 16, Írország 15, Luxemburg 6. Az EP július 24-i alakuló ülésén a mandátumok megoszlása a következő volt: szocialisták (PES) 130, néppártiak (kereszténydemokraták) (EPP) 110, európai demokraták (konzervatívok) (ED) 50, kommunisták 41, liberális és demokrata csoport (LDR) 31, európai demokraták szövetsége (RDE) 29, szivárvány csoport 20, európai emberjogi mozgalom (DR) 16, függetlenek 7 hely.

1989. június 15-18. - A harmadik közvetlen európai parlamenti választásra Portugália és Spanyolország 1986. évi csatlakozásával 518-ra emelkedett a képviselők száma, mely országonként a következőképpen alakult: Franciaország, Németország, Olaszország és Nagy-Britannia: 81-81, Spanyolország 60, Hollandia 25, Belgium, Portugália és Görögország 24-24, Dánia 16, Írország 15, Luxemburg 6. A mandátumok frakciók közötti megoszlása az EP július 25-i alakuló ülésén a következő volt: szocialisták (PES) 180, Európai Néppárt (EPP) (kereszténydemokraták) 121, liberális és demokrata pártok (LDR) 49, európai demokraták (konzervatívok) (ED) 34, zöldek 30, európai egyesült baloldal (GUE) 28, európai demokraták szövetsége (RDE) 20, szivárvány csoport 13, baloldali koalíció (CG) 14, európai jogok mozgalom (DR) 17, függetlenek 12.

1994. június 9-12. - A negyedik közvetlen választás alkalmával a német újraegyesítés nyomán már 567 képviselőt választottak az EP-be, amely országonként a következőképpen oszlott meg: Belgium 25, Franciaország 87, Görögország 25, Dánia 16, Németország 99, Írország 15, Olaszország 87, Luxemburg 6, Spanyolország 64, Hollandia 31, Nagy-Britannia 87, Portugália 25. A választások a jobboldal erősödését hozták, a mandátumok megoszlása a frakciók között a következő volt az EP július 19-i alakuló ülésén: Európai Szocialisták Pártja (PES) 198, Európai Néppárt és Európai Demokraták (EPP-ED) 156, európai liberális, demokrata és reformer csoport (ELDR) 44, európai egyesült baloldal (GUE) 28, Forza Europa 27, európai demokraták szövetsége (RDE) 26, zöldek 23, radikálisok 19, Nemzetek Európája 19, függetlenek 27.

1999. június 10-13. - Ötödik alkalommal választották meg közvetlenül az EP-képviselőket az EU tagállamaiban. Miután 1995-ben az EU-ba belépett Ausztria, Finnország és Svédország, az EP-képviselők száma 626-ra nőtt, az egyes tagországok képviselőinek száma az alábbiak szerint alakult: Németország 99, Franciaország, Olaszország, Nagy-Britannia 87-87, Spanyolország 64, Hollandia 31, Belgium, Görögország, Portugália 25-25, Svédország 22, Ausztria 21, Dánia és Finnország 16-16, Írország 15, Luxemburg 6. A szavazások a konzervatív és a kereszténydemokrata erők megerősödését hozták a szocialista és szociáldemokrata pártokkal szemben. (1979 óta folyamatosan a szocialista volt a legnagyobb frakció.) A július 20-i alakuló plenáris ülésen a képviselői helyek megoszlása a következő volt: Európai Néppárt és Európai Demokraták (EPP-ED) 233, Európai Szocialista Párt (PES) 180, európai liberális, demokrata és reformer csoport (ELDR) 50, Zöldek/Európai Szabad Szövetség (Greens/EFA) 48, Egységes Európai Baloldal/Északi Zöld Baloldal (GUE/NGL) 42, Nemzetek Európájáért Unió (UEN) (euroszkeptikusok) 30, Demokráciák és Különbségek Európája (EDD) (alternatívok) 16, függetlenek technikai csoportja (TGI) 18, függetlenek 9 fő.

2004. június 10-13. - A hatodik, 45,47 százalékos részvétel mellett zajló választásokon a 2004. május 1-jével tíz ország (Ciprus, Csehország, Észtország, Lengyelország, Lettország, Litvánia, Magyarország, Málta, Szlovákia, Szlovénia) csatlakozásával 25 tagúra bővült EU állampolgárai 732 mandátum sorsáról döntöttek, amely a tagországok között így oszlott meg: Ausztria 18, Belgium 24, Ciprus 6, Csehország 24, Dánia 14, Észtország 6, Finnország 14, Franciaország 78, Görögország 24, Hollandia 27, Írország 13, Lengyelország 54, Lettország 9, Litvánia 13, Luxemburg 6, Magyarország 24, Málta 5, Nagy-Britannia 78, Németország 99, Olaszország 78, Portugália 24, Spanyolország 54, Svédország 19, Szlovákia 14, Szlovénia 7. A június 13-i magyarországi választáson a 24 mandátumból a Fidesz-Magyar Polgári Szövetség 12, a Magyar Szocialista Párt (MSZP) 9, a Szabad Demokraták Szövetsége (SZDSZ) 2, a Magyar Demokrata Fórum (MDF) 1-t szerzett. Az EP július 20-i alakuló ülésén a képviselői helyek a parlamenti csoportok között így oszlottak meg: Európai Néppárt és Európai Demokraták (EPP-ED) 268 fő (köztük a Fidesz 12, valamint az MDF 1 képviselője), Európai Szocialista Párt (PES) 200 fő (köztük az MSZP 9 képviselője), Liberálisok és Demokraták Szövetsége Európáért (ALDE) 88 fő (köztük az SZDSZ két képviselője), Zöldek/Európai Szabad Szövetség (Greens/EFA) 42 fő, Egységes Európai Baloldal/Északi Zöld Baloldal (EUL/NGL) 41 fő, Függetlenség és Demokrácia képviselőcsoport (IND/DEM) 37 fő, Nemzetek Európájáért Unió (UEN) 27 fő, függetlenek 29 fő. (Bulgária és Románia 2007. január 1-jei csatlakozásával az uniós képviselőtestület létszáma 785-re nőtt.)

2009. június 4-7. - A hetedik közvetlen európai parlamenti választáson a 27 tagúra bővült EU 736 EP-képviselőjét választották meg, a mandátumok megoszlása a következő volt országonként: Ausztria 17, Belgium 22, Bulgária 17, Ciprus 6, Csehország 22, Dánia 13, Észtország 6, Finnország 13, Franciaország 72, Görögország 22, Hollandia 25, Írország 12, Lengyelország 50, Lettország 8, Litvánia 12, Luxemburg 6, Magyarország 22, Málta 5, Nagy-Britannia 72, Németország 99, Olaszország 72, Portugália 22, Románia 33, Spanyolország 50, Svédország 18, Szlovákia 13, Szlovénia 7. A 42,97 százalékos részvétel mellett zajló voksolás a jobboldali, a szélsőjobboldali és az euroszkeptikus pártok megerősödését, a szociáldemokraták gyengülését hozták. Magyarországon a Fidesz-KDNP 14, az MSZP 4, a Jobbik Magyarországért Mozgalom 3, az MDF egy mandátumot szerzett. Az új összetételű EP július 14-én tartotta alakuló ülését a következő parlamenti csoportok közötti megoszlásban: Európai Néppárt (kereszténydemokraták) (EPP) 265 fő (köztük a Fidesz-KDNP 14 képviselője), Szocialisták és Demokraták Progresszív Szövetsége (S and D) (volt Európai Szocialisták Pártja) 184 fő (tagjai közt az MSZP 4 képviselője), Liberálisok és Demokraták Szövetsége Európáért (ALDE) 84 fő, Zöldek/Európai Szabad Szövetség (Greens/EFA) 55 fő, Európai Konzervatívok és Reformerek (ECR) 55 fő (köztük az MDF 1 képviselője), Egységes Európai Baloldal/Északi Zöld Baloldal (GUE/NGL) 35 fő, Szabadság és Demokrácia Európája (EFD) 30 fő, független 28 fő, utóbbiak közt a Jobbik 3 képviselője. Az EP létszáma 2011 decemberében 754 főre nőtt, amikor 12 országból 18 új képviselő kezdte meg munkáját, majd Horvátország 2013. évi csatlakozásával 766 tagúra bővült.

2014. május 22-25. - Nyolcadik alkalommal tartottak közvetlen választást az Európai Parlamentben, a 28 tagállam 751 képviselőjét választva meg. (A 2009 decemberében hatályba lépett Lisszaboni Szerződés előírásai szerint az EP tagjainak száma nem haladhatja meg a 751-et.) A mandátumok száma a következő volt országonként: Ausztria 18, Belgium 21, Bulgária 17, Ciprus 6, Csehország 21, Dánia 13, Egyesült Királyság 73, Észtország 6, Finnország 13, Franciaország 74, Görögország 21, Hollandia 26, Horvátország 11, Írország 11, Lengyelország 51, Lettország 8, Litvánia 11, Luxemburg 6, Magyarország 21, Málta 6, Olaszország 73, Németország 96, Portugália 21, Románia 32, Spanyolország 54, Svédország 20, Szlovákia 13, Szlovénia 8. A választásra jogosultak 42,61 százaléka ment el szavazni, a részvételi arány Kelet- és Közép-Európában drámaian csökkent, a legalacsonyabb - 13 százalék - Szlovákiában volt. Az EP legerősebb frakciója a jobbközép, kereszténydemokrata pártokat tömörítő Európai Néppárt (EPP) maradt a szocialisták, a konzervatívok és reformerek, a liberálisok, a radikális baloldaliak és a zöldek előtt. Számos országban előretörtek az EU-ellenes, euroszkeptikus erők, köztük az Egyesült Királyság Függetlenségi Pártja (UKIP). A Magyarországon 2014. május 25-én rendezett voksoláson a Fidesz-KDNP a 21 EP-mandátum közül 12-t szerzett meg. A Jobbik 3, az MSZP és a Demokratikus Koalíció (DK) 2-2, az Együtt-Párbeszéd Magyarországért (Együtt-PM), illetve a Lehet Más a Politika (LMP) 1-1 mandátumhoz jutott. Az új összetételű Európai Parlament július 1-jén tartotta alakuló ülését a következő összetételben: Európai Néppárt (Kereszténydemokraták) (EPP) 221 fő (köztük a Fidesz-KDNP 12 képviselője), Szocialisták és Demokraták Progresszív Szövetsége (S and D) 191 fő (tagjai közt az MSZP és a DK 2-2 képviselője), Európai Konzervatívok és Reformerek (ECR) 70 fő, Liberálisok és Demokraták Szövetsége Európáért (ALDE) 67 fő, Egységes Európai Baloldal/Északi Zöld Baloldal (GUE/NGL) 52 fő, Zöldek/Európai Szabad Szövetség (Greens/EFA) 50 fő (köztük az LMP és az Együtt-PM 1-1 képviselője), Szabadság és Közvetlen Demokrácia Európája (EFDD) 48 fő, függetlenek 52 fő, köztük a Jobbik 3 képviselője.

Szavazási menetrend és mandátumok

A jelenleg 28 tagállamból álló Európai Unió állampolgárai 1979 óta választanak közvetlenül, öt évre EP-képviselőket. Az EP jövőbeni összetétele azonban a választások után is változhat az Egyesült Királyság kilépése miatt, ami a képviselők számát 751-ről 705-re csökkentené. A választásokat az unió tagállamaiban az alábbi időpontokban tartják, és országonként az alábbi számú képviselőt választják meg:

2019. május 23.
Hollandia - 26 mandátum
Nagy-Britannia - 73 mandátum

2019. május 24.
Írország - 11 mandátum

2019. május 24-25.
Csehország - 21 mandátum

2019. május 25.
Lettország - 8 mandátum
Málta - 6 mandátum
Szlovákia - 13 mandátum

2019. május 26.
Ausztria - 18 mandátum
Belgium - 21 mandátum
Bulgária - 17 mandátum
Ciprus - 6 mandátum
Dánia - 13 mandátum
Észtország - 6 mandátum
Finnország - 13 mandátum
Franciaország - 74 mandátum
Görögország - 21 mandátum
Horvátország - 11 mandátum
Lengyelország - 51 mandátum
Litvánia - 11 mandátum
Luxemburg - 6 mandátum
Magyarország - 21 mandátum
Németország - 96 mandátum
Olaszország - 73 mandátum
Portugália - 21 mandátum
Románia - 32 mandátum
Spanyolország - 54 mandátum
Svédország - 20 mandátum
Szlovénia - 8 mandátum

Az Egyesült Királyság kilépésével az EP tagjainak száma 46-tal csökkenne, 27 képviselői mandátum pedig 14 másik tagállam között oszlana meg. Franciaország és Spanyolország 5-5, Olaszország és Hollandia 3-3, Írország 2, Lengyelország, Románia, Svédország, Ausztria, Dánia, Finnország, Szlovákia, Horvátország és Észtország 1-1 képviselővel küldhetne többet az EP-be.

Az Ön hozzászólása

1000 leütés maradt még
Eddigi hozzászólások

Nincs hozzászólás. Legyen az első!

A húsvéti szent három nap - illusztráció
2024. MÁRCIUS 28.
[ 11:18 ]
A világ leggazdagabb emberei - illusztráció
2024. MÁRCIUS 27.
[ 13:44 ]
Eladták a Jugoszláviát - illusztráció
2024. MÁRCIUS 22.
[ 18:21 ]
Az oroszellenes szankciók kudarcot vallottak, és a nyugati pénzügyi elit Ukrajna vereségére számítva szívesen újítják fel a kereskedelmi kapcsolatokat Oroszországgal - írta Gabor Steingart újságíró a Focus magazinban megjelent cikkében. "Minden jel arra utal, hogy a Nyugat elveszettnek látja a konfliktust, és...
2024. MÁRCIUS 14.
[ 12:22 ]
Vasárnap este kezdődik, és 2024. április 8-án estig tart az iszlám hívők éves böjti időszaka, a ramadán. A ramadán a muszlim holdnaptár kilencedik hónapja, amely a hold járásától függően 29 vagy 30 napos. Az iszlám a mintegy 1,8 milliárd követőjével a kereszténység után a világ második legnagyobb vallása, és ma...
2024. MÁRCIUS 10.
[ 7:56 ]
Szerbiában is, ahogy a világ jó néhány országában, a nemzetközi nőnapot ünneplik. Vagy megemlékeznek róla. Mert van, aki azt állítja, nincs azon mit ünnepelni, hogy a nők még mindig sok tekintetben egyenlőtlen helyzetben vannak a férfiakhoz viszonyítva. Mások szerint ebben a formában, globálisan egyetlen napon megünnepelni...
2024. MÁRCIUS 8.
[ 12:49 ]
Beolvasás folyamatban