Tükör
Kétségbeesés

(Budapesti tudósítónktól)

Szanyi Tibor olyan levelet írt „elvtársainak”, amelyet valószínűleg a történelemkönyvekben is megemlítenek, amelyek az MSZP felemelkedéséről és bukásáról szólnak. Nem lehet azt mondani, hogy egy ilyen könyv unalmas volna, esetleg tanulság nélküli. Szanyi Tibor levele ugyanis nem a vég kezdete, hanem egy olyan látlelet, amely a végső döfést követően született meg.

Szanyi Tibor régi vágású szocialista, az állampárt gyermeke, de a karrierje nem az MSZMP-hez, hanem a modernnek mondott, de igazából saját árnyékát átlépni mindig képtelennek bizonyult MSZP-hez köti. A levelet el tudják olvasni máshol, én csak ismertetem a lényegét. Szanyi Tibor azon háborodott fel, hogy a szocialista vezetők a szégyenteljesen elbukott EP-választást követően továbbra se kívántak aktívan változtatni a politikájukon, mintegy úgy képzelve, hogy az MSZP állócsillag, mozdíthatatlan, megkerülhetetlen tényező, amelynek őstől örökölt joga az emberek képviselete. A látlelet riasztóan pontos, ha valaki szocialista szavazó, igaz, ebből nincs ma már túl sok. Szanyi Tibor levelében rámutat, hogy az EP-kampány utolsó hetében már azért dolgoztak, hogy ne is az ő pártjukra szavazzanak az emberek, hanem másra, aki alkalmasabb a Fidesz legyőzésére. A párt már saját magában se hisz, így nem is meglepő, hogy a szavazópolgárok se érzik úgy, hogy az MSZP lenne a jövő záloga.

A másik, szintúgy riasztónak tűnő eleme ennek a levélnek a nyílt levél forma. Ezt a levelet ugyanis Szanyi azért írta, hogy a hozzám hasonló újságírók elemezzék, így hiába az „elvtársaim” megszólítás, valójában nem nekik szól, hanem mindenkinek. Kiteregeti a szennyest a nagyvilág elé, hadd lássa ne csak az átlagpolgár, hanem a politikai ellenfél is, milyenek az állapotok az önmagát nagynak tartó, de a megszűnés felé rohanó szocialista pártban. A megoldás pedig az lenne Szanyi szerint, ha őt elnökké választanák, s létre is hoz egy furcsa nevű – Holnapelőtt, scifi-komédiáknak vagy kora délutáni szórakoztató beszélgetős showműsoroknak van ilyesmi címe, nem egy komoly pártplatformnak – közösséget, amely a jövő MSZP-jének az irányát határozhatja meg. Ideológiailag, emberi erőforrásokat figyelembe véve. A Szanyi-féle MSZP magja lehet, legalábbis a levél szerint.

Nagyon szerencsés csillagzat alatt kellett a politikusnak születnie, ha ez sikerül neki. Ha a meglátásai pontosak, akkor nincs annyi ideje, amennyire szüksége volna a fordulathoz. Nem véletlen, hogy az EP-mandátumát épp elveszítő kapitány ilyen levelet ír. A fontos pozíciókat nem ő osztja el, hanem Tóth Bertalan, Ujhelyi István, Kunhalmi Ágnes, talán még a minden tehetség híján levő Bangóné Borbély Ildikó is közelebb van a tűzhöz, mint a brüsszelita Szanyi. Itt egy nyílt pártpuccsra tesz javaslatot a kevés ismert szocialista egyike, hozzá kell tenni, joggal. Mert az MSZP-nek jószerivel mindenképp vége van, de kérdés, akar-e valaki harcolni még ezért a pártért. Nincs igazán már olyan réteg, ahol a megöregedett és kiüresedett párt az élen tud járni. Eltűntek a munkástömegek, az a hatalmas, nélkülöző és háttérbe szorított réteg, amelynek világszerte a baloldali pártok köszönhetik a hatalmukat. Van olyan munkáspárt, amely ezt észrevette, és gyorsan elkezdett a klímaváltozással foglalkozni, vagy védelmébe vette a migránsokat. A helyzetbe kényelmesedett pártoknak újabb szerencsétlenekre van szükségük, akiket egy tömbként tudnak kezelni, akik jól reagálnak a régi és elcsépelt hívószavakra. Egy szomáliai migráns Németországban valószínűtlen, hogy a jobboldali pártok oldalára áll, így itt szavazóimportról is szó van a baloldal részéről. De ha a szomáliai migráns kiműveli magát, normális munkahelye van és gondolkodik az ország helyzetén, egyáltalán nem biztos, hogy elfogadja a baloldal káoszelméletét. A nyomorult tömegek jelentik a baloldali pártok sikerének a kulcsát, az MSZP katasztrófája épp az, hogy ilyen homogén tömeg nincs Magyarországon. Ők pedig képtelenek kitalálni, hogyan lehetne megszólítani a Fidesszel nem elégedett embereket. Talán a nemzeti jelleg felvállalása segíthetne, de valószínűleg ma már semmi se lenne elég radikális változás az MSZP számára.

Az MSZP kongresszusain ma is eléneklik az Internacionálét. „Föl, föl, te éhes proletár!” - harsogja egyre kevesebb lelkesedéssel a tagság, elfeledve azt, hogy az a proletár már nem létezik, csak a múltból rázza öklét hevesen. Lassan az MSZP is bezárja a Villányi úti székház kapuját, s talán nem az adófizetőknek kell rendezni a visszamaradt számlákat, mint a dicstelen végű SZDSZ esetén.

Sitkei Levente
Az Ön hozzászólása

500 leütés maradt még
Eddigi hozzászólások
Óbecsei
2019. JÚNIUS 12. [ 21:41 ]

RIP


Index-sirató - illusztráció
2020. JÚLIUS 28.
[ 11:44 ]
Orbán Viktor úgy ment ki Brüsszelbe, az uniós büdzséről tartott tárgyalássorozatra, hogy tudta, ezen a vitán nagyon sok múlik. Ezen dől el, ki mennyi pénzt fog szerezni a közös kasszából, az előttünk álló hét éves költségvetés sarokszámait meghatározzák, később ezeken változtatni nem lehet, hiszen a kompromisszum...
2020. JÚLIUS 23.
[ 12:47 ]
Amióta kötelezővé tették a maszk viselését Szerbiában, a legkelendőbb árucikkek egyikévé vált. Maszkvarró kisüzemek létesültek, ahol a legkülönfélébb mintájú anyagokból varrják a maszkokat. De nem csak az anyagok mintája változó a cicástól a hangjegyesen keresztül a virág- vagy éppen téglamintásig, az árak is...
2020. JÚLIUS 22.
[ 9:06 ]
A pszichológusok szerint már most vannak olyan vészjósló jelek, amelyek arra engednek következtetni, hogy az ősz beköszöntével mély depresszióba esik a Föld lakossága, és szerintük olyannyira a béka feneke alá kerülünk, hogy onnan bizony bajos lesz a kijutás. A magyarázat szerint ugyanis, ha ebben az időszakban nem megyünk...
2020. JÚLIUS 21.
[ 13:11 ]
Beolvasás folyamatban