Tükör
Zöld messiások

(Budapesti tudósítónktól)

Az Európai Unió csúcsértekezleteit az EP-választás és az általános politikai válság óta mindig izgatottan várja a kontinens politika iránt érdeklődő része, bár az is lehet, hogy csak az újságírók, akiknek ez a munkája és értelemszerűen a hobbija is. Aztán megérkeznek a kormány- és államfők Brüsszelbe délután, információmorzsákat hintenek el, Angela Merkel pedig elmondja, sietni aztán nagyon nem érdemes, lehet, hogy valójában semmi se fog történni. Nem is történt. Két napig folyt az egyeztetés, és mindenki hazament dolgavégezetlenül. Vagyis talán megtörtént minden, aminek meg kellett történnie, de ezt nem kötik az említett érdeklődők orrára.

A mostani brüsszeli csúcson annyi azért mégis történt, hogy az örökös esküvel megfogadott karbonsemleges gazdaság megteremtése 2050-ig nem kapott egyöntetű támogatást. A híradások utaltak Magyarország, Lengyelország, Csehország és Észtország vétójára. Ezt pedig a jelenlegi politikai környezetben nem is kell magyarázni. Aki nemet mond a közös klímapolitikára, az az emberiség ellensége, patás ördög, aki örömét leli abban, hogy fuldokló kisgyerekeket néz. Pedig egy ilyen döntésnek mindig két oldala van, sosem csak egy. Igen, a környezet megvédése alapvető érdekünk, ahogy az is, hogy enni tudjunk adni az embereknek. Fontos megóvni az erdőket, de az ipari termelés és az energiabiztonság is roppantul lényeges eleme a nemzetgazdaságnak. Nagyon leegyszerűsítve azt lehet mondani, ha a gyárakat bezárják, akkor jóval kevésbé fogjuk szennyezni a környezetet, de akkor az a sok-sok ember, aki a gyárakban dolgozik, az otthon marad, és nem kap fizetést, nem beszélve arról, hogy a gyárban előállított termékek nem készülnek el, azokat nem tudják eladni, így máshonnan kell beszerezni azokat. Ez egy olyan téma, amellyel évtizedeket lehet eltölteni, mondván, mi végre rohanunk annyira előre, nem is kell az a sok gyár, felesleget termelünk, miközben kiszipolyozzuk a világ más részein élőket, s persze, ebben is van igazság. De nem ez az egyetlen igazság. Ahogy nem lesz a világ boldogabb, ha mindenki fákat ültet nyakló nélkül, és az erdőgazdálkodás is egy szakma, ahol időnként szükség van a fölösleges fák kivágására.

A szakmai érveket azonban mindig háttérbe szorítja a militáns propaganda. Ez azt mondja, hogy Magyarországnak – mint mindenki másnak is – bizony elemi érdeke köteleznie magát a karbonsemleges gazdaság elérésére 2050-ig, amely persze porhintés, mert a szándéknyilatkozat aláírása még nem szerződés, azt senki sem fogja tudni betartani és betartatni, ha valódi, konkrét érdeke nem fűződik hozzá. De politikai fegyverként a zöldpropaganda sosem volt élesebb a mostaninál. Kanada hétfőn „klímavészhelyzetet” hirdetett, hogy így is felhívja a figyelmet a növekvő átlaghőmérsékletre és a fagyott észak ökoszisztémájában előforduló, aggasztó változásokra. Másnap a kanadai miniszterelnök áldását adja a tervezett olajvezeték megépítésére, amely ugyan jelentős károkat okoz a környezetben, de élni kell, Kanadában is. És túl kell élni az októberi választásokat, amelyre a liberális ikon, a melegjogok élharcosa, a környezetvédők hőse, Justin Trudeau ezzel készül: olajvezetékkel és „nemzeti vészhelyzettel”. Ha el tudja hitetni magáról, hogy neki valóságban csak a boldog fókák számítanak, nem az olcsó benzin, akkor lehet esélye októberben. A felmérések szerint egyébként nincs, de feladni nyilván nem fogja. Angela Merkel pedig nem véletlenül ült fel ugyanerre a zöld vonatra, évek óta tudja aggódó arccal mondani a „klímaváltozás” kifejezést, és valami miatt azt is elhitték neki, hogy az atomerőművek leállítása környezetvédelmi szempontból előnyös. Pedig az energia kell, azt valahol előállítják, mondjuk szenet elégetve, és az nem tesz környezettudatossá egy politikust sem, ha a másik országtól veszi az áramot, mert kampánytémaként a zöld fordulatot vette elő. Merkel maga is bajban van, ilyen súlyos soha nem volt a hátországa, ebben a helyzetben valóban jó megoldás, ha azt mondjuk, ne foglalkozzon az átlagember a kilátástalan irányítást megvalósító német nagykoalícióval, a folyamatosan bukdácsoló tartományi kormányokkal, a Nyugat-Európában terjedő kormányozhatatlansággal, a mindent átszövő korrupcióval. Az igazi veszély a klímaváltozás. Ennek érdekében odaáll egy befont hajú kislány, és ugyebár ki lesz az a szörnyeteg, aki egy gyerekkel kekeckedik. A zöld messiásnak viszont nincs feltétlenül igaza, viszont észrevétlenül a mainstream a fennálló rend kritikája lett. Aki pedig rendet akar, az legalábbis punk.

Sitkei Levente
Az Ön hozzászólása

500 leütés maradt még
Eddigi hozzászólások
olvasó
2019. JÚNIUS 27. [ 9:38 ]

Eszközként használják a kamaszokat, mint egykor azt a pásztorfiút, aki nemzedéktársainak ezreit fanatizálva indult a Szentföldre, hogy bekapcsolódjon a keresztesháborúba. Végül kalózok adták el őket rabszolgának az emberpiacokon. Most a politikában kezdődött hasonló embergyerek-kereskedelem.


A magyar dráma napja - illusztráció
2019. SZEPTEMBER 21.
[ 11:36 ]
Az örök kvóta - illusztráció
2019. SZEPTEMBER 17.
[ 15:05 ]
Az Amazonas vidékén folyó erdőirtás jelentősen növeli a térség hőmérsékletét, csökkenti páratartalmát és megváltoztatja a víz körforgását - mutatták ki amerikai kutatók az Ecohydrology című folyóiratban megjelent tanulmányukban. A Kansasi Egyetem kutatói azt vizsgálták, milyen hatással van a terület...
2019. SZEPTEMBER 17.
[ 13:34 ]
Nemcsak lehetőség, felelősséggel is jár a kelet-közép-európai térségben zajló integráció – véli Maciej Szyma­nowski lengyel hungarológus. A régiós együttműködés kutatója szerint adott a kulturális háttér az integrációra, ezért azonban a gyakorlatban is tenni kell. Nagy probléma például, hogy a térségünket...
2019. SZEPTEMBER 16.
[ 8:41 ]
David Cameron volt brit miniszterelnök szerint vannak, akik soha nem fogják megbocsájtani neki a brit EU-tagságról szóló népszavazás kiírását. A 2016 júniusában tartott referendumon a résztvevők szűk, 51,89 százalékos többsége arra szavazott, hogy az Egyesült Királyság lépjen ki az Európai Unióból. Cameron, aki a...
2019. SZEPTEMBER 14.
[ 9:03 ]
Beolvasás folyamatban