Tükör
Világhír

(Budapesti tudósítónktól)

Napok alatt több külföldi lap is foglalkozott Magyarországgal, keresve a „titkot”, azt, hogy élnek itt az emberek. Magyarországnak egyértelműen van egy bizonyos imázsa, nem feltétlenül jó, de nagyon körülhatárolt. Alapvetően bűbájosnak tartják az országot, ahol nagyon jókat lehet enni, biztonságban élnek az emberek, remek a klíma, emellett olcsó minden. No, és politikailag egynemű, vagyis jószerivel az. Ez a cikkekből nem derül ki ilyen nyilvánvalóan.

A Jerusalem Post és a Háárec izraeli lapok egyszerre közölték a JTA hírügynökség cikkét, amely arról szól, a magyar zsidóság hogyan viszonyul a Jobbikhoz, amely néhány éve még a nácizmus szinonimája volt. Az összefoglalóból szinte egyáltalán nem derül ki, milyen őrületes hajtűkanyarokat vett be kisebb-nagyobb sérülésekkel ez a párt, miként csapódott jobbról balra, hogyan veszítette el szavazóinak derékhadát. Ezt pedig kicsit meg kell érteni, még ha fájdalmas is. Mert a külföldi újságolvasónak, sok esetben az újságírónak sincs semmiféle tapasztalata azzal kapcsolatban, ki Vona Gábor, mi is a Jobbik, s hogy él Magyarországon a zsidóság. Számukra egy számsor a választási eredmény, ismeretlen pártokkal, furcsa logókkal, kiejthetetlen nevű emberekkel. Persze Orbán Viktort ismerik. Vagyis azt hiszik, hogy igen. Emiatt aztán újra meg újra olvasható az a vád, hogy lábbal tiporja a „szélsőjobboldali” miniszterelnök a demokráciát, a sajtószabadságot, sőt, az izraeli lapokban az is előkerült, hogy a jelenlegi magyar kormány valójában virulens antiszemita, így kérdéses, miért működik együtt valamely zsidó szervezet a kabinettel.

Nem szabad igazságtalannak lenni, hiszen ugyanezek a témák felmerülnek a lengyelekkel szemben is, meg az összes közép-európai állam kapcsán. A soha meg nem oldott problémát az jelenti, hogy az ezerszer elátkozott Orbán Viktor pártjára tömegek szavaznak, az annyira előremutató Momentumra és LMP-re pedig maroknyi aktivista. Főleg ez utóbbi okoz fejtörést a Lajtán túl élő kollégáknak, akik őszintén nem értik, miért nem tud szárba szökkenni a zöldgondolat Magyarországon, s miként lehetséges, hogy Németországban vagy Ausztriában rekordokat döntögetnek az ökopártok, a 75 fős liberális EP-frakcióban hárman jöttek Közép-Európából, a legsikeresebb térségbeli zöldpárt pedig az LMP. Mert az le van írva a cikkben, hogy a sokat változott alakulat három egymást követő parlamenti választáson is bejutott a nemzeti parlamentbe, az viszont valahogy kimaradt, hogy ezeken a választásokon mindig a Fidesz nyert, mégpedig utcahosszal. Az LMP imázsa remek Nyugat-Európában, ahogy a Momentum is nagyon progresszívnek számít, olyan politikai erőknek, amelyekre igaztalanul nem szavaznak a magyarok.

Az igaz, hogy a felsorolt liberális pártok – ideértve a Jobbikot is – sokkal jobban hasonlítanak a teljesen kilátástalan iszapbirkózással foglalkozó nyugati tesvéreikre, mint mondjuk a Fidesz. A posztmodern korszak kormányozhatatlan, kilúgozott és céltalan demokráciákat szült Nyugat-Európában, ahol nem a választás megnyerése a nehéz, hanem a kormányalakítás, s a demokrácia csúcsának tartják, ha nevenincs törpepártok küzdenek egy-egy mandátumért, bizottsági helyért, miniszterhelyettesi pozícióért. No, és permanens politikai válságban van mindenki, olyan súlyos helyzetben, hogy egy előrehozott voksolás se oldana meg semmit, csak maszatolná az ezerszereplős, de valójában senki által nem irányított szomorújátékot.

A Guardian brit napilap – baloldali, brexit-ellenes, egyik fő témájuk a női egyenjogúság és a transzneműek jogai – hosszú cikkben ecsetelte, milyen a budapesti élet. A dörgedelmes szavak mellé egy olyan fotót választottak, amely a Nádor utca egy részletét mutatja, háttérben a Bazilikával, előtérben egy kiülős étteremmel. Budapest persze nem ilyen, de ilyen is. Márpedig nehéz a képet nézve arra gondolni, milyen pokoli rossz lehet Magyarországon élni. A Bloomberg amerikai gazdasági portál pedig ismét rácsodálkozik a lassuló nyugati gazdasági fejlődés kapcsán a visegrádi országok és a térség eredményeire, amelyekre mindig azt mondják, hogy mindjárt kifullad minden, meg biztos nem is igaz, és óvatosan az optimizmussal, de mégis kitart a lendület. „El fog jönni a lassulás, nagyon valószínűtlen, hogy a jelenlegi fejlődési ütemet fenn lehet tartani” - nyilatkozta Zoltan Arokszallasi az Erste Bank bécsi kirendeltségéből. Az átlagholland olvasó számára ez a név semmit se jelent. Hiába, Ausztria az Ausztria. Mindent tudnak a gazdaságról.

Ősszel pedig jön az újabb előrehozott választás.

Sitkei Levente
Az Ön hozzászólása

500 leütés maradt még
Eddigi hozzászólások

Nincs hozzászólás. Legyen az első!

Testvérek - illusztráció
2020. JÚLIUS 10.
[ 16:23 ]
A Polgári Magyarországért Alapítvány online nemzetközi konferenciát tartott „Európa cenzúrázatlanul” címmel. Az eseményen részt vett Orbán Viktor miniszterelnök, Aleksandar Vučić szerb államfő, Janez Janša szlovén miniszterelnök és François-Xavier Bellamy, a francia Republikánusok európai parlamenti...
2020. JÚLIUS 8.
[ 11:57 ]
Azt már valamennyien sejtjük, hogy a koronavírus után (ha lesz ilyen) már nem lesz olyan az életünk, mint eddig volt. A tekintélyes bolgár politológus szerint a koronavírus fordulópont lehet a globalizáció történetében, különösen Európáéban. Azt azonban nem meri megjósolni, hogy nagyobb bezárkózáshoz, avagy még...
2020. JÚLIUS 4.
[ 17:20 ]
A koronavírus nem enged, az új védőintézkedések tovább sújthatják a megingott gazdaságot, a fő kérdés tehát – mi lesz a fizetésekkel? Az év második felében nem változnak a bérek a közszférában, míg a magánszektorban enyhe csökkenés várható, ezt vetíti előre az az elemzés, amely a Kvartalni monitor című...
2020. JÚLIUS 3.
[ 16:19 ]
Beolvasás folyamatban