Tükör
Kutyaszalonna

(Budapesti tudósítónktól)

Kulcsár Gergely fiatal, ennek megfelelően rendkívül forróvérű politikus, annyira, hogy az szinte alkalmatlanná is teszi a stratégiai gondolkodásra. De ennél sokkal súlyosabb, hogy egykor, 2011-ben még kérkedett azzal, hogy beleköpött a budapesti Duna-parton felállított holokauszt-emlékműbe, a sok bronzcipő egyikébe. Igen, ez még az a Jobbik volt, amely szavazatokat tudott szerezni az ilyen akciókkal, legalábbis a fiatal képviselő úgy érezte, ezen az úton lehet eljutni a Parlamentbe. Aztán történt, ami történt, Mirkóczki Ádám szerint a belső folyamatok során jutottak el oda, hogy hátat fordítsanak nem olyan nagyon régmúltjuknak, és fiatal emberként elismerjék, hogy a 2010 előtti retorika volt a hazugság, nem ez a mostani, liberális és baloldali jellegű gondolkodásmód. Persze nem is kérdés, hogy egy politikus azt hangsúlyozza, hogy most mond igazat, és nem régen. Kilenc év ugyan nagyon hosszú idő a politikában, de valóban kellemetlen azzal szembesülni, hogy valaki arcpirító szégyentelenséggel magyarázza a magyarázhatatlant.

Kulcsár Gergely ugyanis nem bukott bele otrombaságába, egy nappal a köpés kiderülése után visszament, és virágot vitt a cipőkbe, amely nagyjából annyira őszinte gesztus, mint Zuschlag János megtört hangulatú főhajtása szintén a vészkorszakban meggyilkoltak emléktáblája előtt, közvetlenül az idétlen röhögés után. Kulcsár követte az említett organikus fejlődést a gondolkodásmódban, átértékelte politikai credóját, s lett más ember, hasonlóan a pártjához. Debrecenben pedig most önkormányzati képviselőjelölt akart lenni a Jobbik színeiben, ám ezúttal már nem egyedül állt volna ott, lélekben fogta volna a kezét a Momentum és az LMP is. Az összefogás minél nagyobb sikere érdekében ugyanis a hasonló elveket valló pártok bizonyos helyeken nem támadják egymást, s abban bíznak, a pártok boszorkánykonyhájában kisütött receptet követve maximalizálni tudják a rájuk adott szavazatokat, ezek pedig rengeteg mandátummal, befolyásnövekedéssel és pénzzel járnak a választások után.

Ez a pokolban köttetett, elvtelen megállapodás mégsem valósul meg, ugyanis a fiatal képviselőjelölt üzent, az ellene indult sajtótámadások fényében visszalép, nehogy rontsa a hármas szövetség esélyét. Ennek hátteréről nem sokat lehet tudni, vagy ő maga érezte tarthatatlannak a helyzetét, vagy valamelyik párt, esetleg a Jobbik határozott úgy, Kulcsár inkább gátja a sikernek, mint győztes eleme. Pedig látványos, hogy Kulcsár önmagának megbocsátott, nagyon hamar, egy nap alatt túllépett a köpésen, és a tiszta szívű liberálisok is könnyű szívvel befogadták a jobbikos politikust, mondván biztosak benne, hogy Kulcsár megváltozott azóta. Nem mondták, hogy igen, az összefogás fontos, de csak úgy van esély a valódi sikerre, ha a jelöltnek nem olyan sáros a múltja, mint ennek a lapon szereplő embernek. A botrányos-szégyenteljes történet érdekes eleme, hogy a Momentum azt állítja, ők kérték a Jobbikot Kulcsár mellőzésére, a politikus maga szerint személyes döntése volt a visszalépés.

Egy ilyen helyzet pontosan azt sugallja a választóknak, hogy nem a megfelelő jelöltet keresték a kampány előtt, hanem bárkit, aki hajlandó elindulni. Az egyszeri szavazó pedig joggal mondhatja, hogy ő még a budapesti előválasztásra is elment, ingyen dolgozott, hogy mozgósítsa az apátiába süllyedt ellenzéki ismerőseit, és erre tessék, a pártok vezetői egy tökéletesen vállalhatatlan képletet tudtak csak felrajzolni.

Karácsony Gergely tavaly március 15-én, a parlamenti választások előtt hangsúlyozta, hogy az ördöggel is szövetkezni lehet, ha mi nem válunk ördögökké. Akkor ezzel nyitott kaput a Jobbik irányába a Párbeszéd elnöke, amely ugye már az MSZP-t is jelentette, s ha a szövevényes hálózatot nézzük, a Demokratikus Koalíció is egy platformon van jelenleg a Jobbikkal, pedig valaha fiatal DK-aktivisták mentek cipőt mosni a Duna-partra. Karácsony Gergelynek pedig nincs igaza. Nem, az ördöggel nem szabad szövetkezni. Ennek az egész képviseleti demokráciának ez a lényege, hogy nem a hatalom akarása és a siker, amely végül beárazza a kampányt és a pártot. Lehet vitázni, lehet szövetséget kötni. Lehet ideiglenesen partnerként kezelni valakit, s az is megtörténhet, hogy kompromisszumot köt valaki egy távolabbi, nem teljesen látható cél érdekében. De az ördöggel szövetkezni nem szabad. Ő a gonosz maga, akinek a legyőzése a feladat. Kampányban erről beszélni pedig nem túl jó ómen.

Sitkei Levente
Az Ön hozzászólása

500 leütés maradt még
Eddigi hozzászólások

Nincs hozzászólás. Legyen az első!

A magyar kultúra napja - illusztráció
2020. JANUÁR 22.
[ 0:09 ]
Gy. Németh Erzsébet, Budapest főpolgármester-helyettese kijelentette, Budapest nem fog pénzt áldozni a Giro d´Italia kerékpáros körverseny megrendezésére. Fontosnak tartjuk, hogy legyenek nemzetközi versenyek a fővárosban, de ezek nem kerülhetnek egy fillérébe sem az itt élő polgároknak. Sem közvetett, sem közvetlen módon...
2020. JANUÁR 15.
[ 14:49 ]
Magyarázkodásra kényszerült a Vatikán XVI. Benedeknek a papi nőtlenség (cölibátus) kérdését érintő írása miatt, amelyet a nyugalmazott pápa tudomása nélkül hoztak nyilvánosságra az olaszországi sajtó keddi jelentései szerint. XVI. Benedekhez közeli forrásoktól a vatikáni tudósítók úgy értesültek, hogy a...
2020. JANUÁR 15.
[ 0:36 ]
Szanyi Tibor neve teljesen összeforrt a Magyar Szocialista Párttal. Amolyan örök bútordarab, akit az se tud megingatni, hogy megszűnik a Szovjetunió vagy esetleg a párt maga. Ezért aztán súlyos tünet, hogy az örökké MSZP-s Kapitány elhagyja a hajót, visszaadja a párttagkönyvet, s olyan politikai alakulatot akar építeni, amely...
2020. JANUÁR 14.
[ 16:01 ]
Beolvasás folyamatban