Tükör
Határok nélkül

(Budapesti tudósítónktól)

Valami furcsa történt az ellenzéki politikusokkal azóta, hogy megszerezték néhány fontos város, közte Budapest irányítását. Olyan témákkal kezdtek foglalkozni, amelyeket eddig bottal se piszkáltak meg, mert teljesen idegen volt tőlük. Ezek egyike a sport, ez annyiban érthető, hogy a létesítményeken keresztül van bizonyos politikai tőke a témakörben, no és pénz is, meg zsarolási potenciál, ha mondjuk az atlétikai világbajnokságot vagy a kézilabda vébét tekintjük. Ennél azonban sokkal mélyebb, súlyosabb probléma Trianon.

Emlékezetes, ahogy Fekete-Győr András Momentum-elnök, valamint Donáth Anna, ugyanazon párt EP-képviselője is külföldön (Romániában, illetve Szlovákiában) kampányolt nem magyar politikusok mellett. Utóbbi kijelentette, lehet valaki büszke magyar úgy, hogy közben büszke szlovák is. Ez az ő szemszögéből nem fából vaskarika, ugyanis az identitás, a nemzeti öntudat, az elköteleződés, a nyelvi és mindennapi kultúra számára nem ugyanazt jelenti, mint az emberek többsége számára. Mindezt fejelte meg Kocsis-Cake Olivio, a Párbeszéd képviselője. Szerinte a trianoni megemlékezésbe be kellene vonni valahogy a szomszéd népeket, amely elismeri, nehéz feladat, hiszen a mi gyásznapunk az ő ünnepnapjuk, de ezt a kihívást kell teljesíteni, és ebben egyébként segítség lehet az Európai Unió, az európai integráció.

Itt lényegi gondolkodásbéli probléma látható. Egy luxemburgi uniós alkalmazottal beszélgettem egy alkalommal Damaszkuszban, nem sokkal a háború előtt, amikor Szíriában mindent kézzel vezéreltek, nem voltak választások, és etnikai alapon dőlt el, ki kap meg valamilyen feladatot a mindenható államtól. Erre a diplomata azt mondta, valóban, „komolyak a kihívások”. Pedig ez nem kihívás, hanem egy hatalmas katasztrófa, amelyet nem lehet szómágiával elhárítani. Aztán jött a háború, a kihívások pedig még az addigiaknál is nagyobbak lettek.

Kocsis-Cake Olivio már most úgy gondolkodik, mint egy brüsszeli EU-diplomata, aki messziről figyeli a keleti végek nemzetiségi ügyeit. Egy darab ember meg még egy darab ember az kettő darab ember. Pedig ennél azért jóval óvatosabbnak kell lenni Közép-Európában, mert az ember sose darab. Neki vannak érzelmei, vágyai és törekvései, és nem tud valaki úgy identitást váltani, mint mondjuk inget. Az emberek többségének ez egyáltalán nem működik, akinek igen, arról általában azt mondjuk, gumigerincű, esetleg azt, sose volt igazi identitása. Az Európai Unió pedig csak bizonyos budapesti irodákban tűnik ilyen varázsszernek, amely az évszázados sérelmeket megoldja. Egy délvidéki magyar nem tud szerbként élni, nem ugyanaz a nyelv, nem ugyanaz a kultúra, mások az ételek és az italok, más a zene, minden más. A szlovák nem tud úgy tekinteni a felvidéki magyarra, mint édestestvérére, hiszen nem az, nem szlovák, hanem magyar. Kocsis-Cake Olivio, Fekete-Győr András, Cseh Katalin és Donáth Anna egyaránt olyan uniós identitást festett le szavaival, amely csak az ő köreikben létezik. Itt nem egy közösség tagjairól van szó, hanem egyénekről, akik így is nézik a világot. A problémáinkat pedig az európai integráció fogja megoldani.

Strasbourgban van egy híd, amely Németország felé vezet. Tavaly karácsony előtt egy iszlamista terrortámadást hajtott végre a belvárosban, a német delegáció pedig három órán át várakozott a hirtelen lezárt hídon, hogy hazaérjen. Nem vettek ki szállást Strasbourgban, hiszen az francia terület, és nagyon rosszul nézett volna ki a választók szemében, ha a német politikusok és népes siserahaduk francia földön alszik egy éjszakát. Ebben segíthet-e az európai integráció? Nem, ahogy semmiben se segített, hiszen embertől elrugaszkodott ötlet azt feltételezni, hogy az európai népek feloldódnak az uniós masszában. Az Európai Unió nem hétszázmillió egyénből áll, hanem országok a tagjai, amelyek féltékenyen őrzik saját függetlenségüket, identitásukat, miközben vannak olyan emberek, akik azért küzdenek, hogy ez ne így legyen. Nem Kocsis-Cake az első, aki egyértelműen átlépne a múlton, Trianon tragédiáját pedig száműzné a történelemkönyvekbe. Őt, mint egyént, magyar állampolgárt és a Párbeszéd politikusát ez az ügy személyesen egyáltalán nem érinti. De sok millió embert igen, akiknek ugyanúgy van érzékenysége, és azt igenis tiszteletben kell tartani.

Ez a nézetkülönbség mindig létezett és létezni is fog. Nem várható el, hogy a Momentum vezetősége a fejéhez kap, és rájön, mégse jó politika kinevetni a határon túl élő magyarokat. Egy populista párttól valójában csak ez várható. A Párbeszéd pedig valójában nem is párt, csak fügefalevél.

Sitkei Levente
Az Ön hozzászólása

500 leütés maradt még
Eddigi hozzászólások
olvasó
2019. NOVEMBER 26. [ 12:49 ]

Dehogy gondolkodik úgy, mint egy diplomata. Sokkal inkább úgy, mint egy provokátor.


A rossz választás - illusztráció
2019. DECEMBER 10.
[ 15:37 ]
Kvízprofesszor - illusztráció
2019. DECEMBER 6.
[ 9:57 ]
A katolikus egyház december 6-án emlékezik meg Szent Miklós püspökről, aki nagylelkű és bőkezű felebaráti szeretetével a karácsony előhírnöke. Ez a nap egyben a gyermekek által annyira várt Mikulás-ünnep is. Szent Miklós (Nikolaosz) a keleti egyházak legtiszteltebb szentje, ünnepét nyugaton a 10. század óta...
2019. DECEMBER 5.
[ 10:22 ]
Elengedhetetlen, hogy az egyes tagjelölt országok érdemeken alapuló értékelése révén fenntartsuk és felgyorsítsuk a fejlődést, és továbbra is hiteles perspektívát kínáljunk a jövőbeli csatlakozásra vonatkozóan a Nyugat-Balkán számára - hangsúlyozta az Európai Bizottság elnöke Várhelyi Olivér magyar uniós biztosnak...
2019. DECEMBER 2.
[ 20:38 ]
Ma van advent első vasárnapja, a vízkereszt utáni első vasárnapig tartó karácsonyi ünnepkör és az egyházi év kezdete. A Szent András ünnepéhez (november 30.) legközelebb eső vasárnaptól Jézus Krisztus születésének napjáig, december 25-ig tartó advent a keresztény kultúrkörben a karácsonyra előkészület ideje. A...
2019. DECEMBER 1.
[ 8:15 ]
Beolvasás folyamatban