Tükör
A rossz választás

(Budapesti tudósítónktól)

Van olyan helyzet, amikor minden választás rossz. Ilyen például az, amikor az erkölcsileg teljesen elfogadhatatlan, de nagy hírű rendező ügyében tüntetést szerveznek az érintettek, vagyis az egész színházi szakma, és azt mondják, a kormány által megkövetelt átvilágítás nem más, mint politikai támadás az egész kulturális élet ellen. Nem épp tüntetésbarát a budapesti időjárás, esett is hétfőn este, de azért voltak néhány ezren a Madách téren. Természetesen ott volt Karácsony Gergely főpolgármester is, aki szinte lubickol ezekben a helyzetekben, minden politikai akcióban részt vesz, minden megnyilvánulása arról szól, hogy a végső cél valóban a kormány megbuktatása, s nem a főváros megfelelő vezetése.

A rossz választás azonban nem rá vonatkozik, hanem a színészekre. A metoo-kampányt csak komolyan érdemes venni, ha nem teszik, akkor szóvirágok lesznek belőle, esetleg egy-egy csúnya kikacsintással, mosollyal, miszerint nem is bánja annyira az a nő a zaklatást. Láttunk már ilyet eleget, Amerikában ilyen jellegű ügyekbe bele is lehet bukni, node ez itt Közép-Európa, és nem úgy működik, mint a tengeren túl. Az itteni sztárok nem páncélozott luxusautókkal járnak, mert nem tudnak lépni a rajongók tömegétől. A Nagymező utca nem a Broadway. Ez azonban még véletlenül se értékítélet, aki jár színházba, tudhatja, hogy itt művészetről van szó, azaz teljesen intim, magánjellegű érzés, hogy tetszik-e az előadás vagy sem, adott-e valami pluszt az élethez vagy szimpla időpocsékolás volt. Az első, nagy botrányt kavaró ügy Marton Lászlóé volt a Vígszínházban. Majd jött Gothár Péter ügye, aki a Katona József színházban volt rendező, és amint a pletykákból kiderül – és talán még el is lehet hinni –, évek óta tudott volt, hogy hajlamos a zaklatásra. Marton László ügyénél akkor mégse derült fény mindenre, csak az igazság egy nagyon kicsi szeletére. És akkor a többi társulatról még nem is mondtunk semmit. Nem tudjuk, hol mi történt, mennyire volt ez meghatározó, esetleg ma is az-e, vannak-e különösen rossz hírű teátrumok, olyan rendezők, akiket inkább elkerülnek a fiatal színésznők. Ezek is olyan ügyek, amelyek rejtve maradnak, mert emberi életeket és karriereket tehetnek tönkre, a nők inkább tűrnek, csak utálnak bemenni a színházba.

A kormány azt mondta, változtatni kell, ez nem állapot, ami a színházakban történik, a felelősök igenis vállalják a tetteik súlyát, s kell, hogy legyen következménye a botrányos ügyeknek. A pénzt az állam adja a színházaknak, így legyen beleszólása az államnak abba, ki ül a vezető székben. Erre adott reakcióként szerveztek a színházak egy tüntetést, azt az olvasatot hangoztatva, hogy az egész metoo-kampány ürügy, a kormány meg akarja fojtani a kultúrát, és saját embereit ültetni a színházak élére. Igen, ez az olvasat is létezik. De ezzel azonosulva az erkölcstelen vezetők, a bűnösök és a gátlástalanok hirtelen politikai üldözöttekké válnak. A Katona József színház maga köré gyűjti a többieket, hogy egységben legyen az erő, és azt mondja, boszorkányüldözés történik. Gothár Péter pedig egy kicsiny kör apró-nagy embereként felmagasztosul, teljesen érdemtelenül. Az erkölcstelenséget semmi sem menti. Sem az, hogy más is bűnös, sem az, hogy nem vették észre, de még az sem, hogy az aktuális bűnös milyen politikai álláspontot képvisel.

Nagyon örömteli volna, ha a színházak maguk meg tudnák oldani ezt a tisztulási folyamatot, de sajnos ez nem következett be, és senki se mondhatja azt, hogy jó így, ahogy van. Minden színház természetesen azt tartja, hogy ő a szakma krémjének az otthona, korszakalkotó színészek és koreográfusok dolgoznak náluk, amelyet az irányító személye fémjelez. Ebben a kulturális körben nem osztanak lapot mindenkinek. Vannak olyan színházi emberek, akik korszakos alkotásokat készítettek, de mégis körön kívül kerültek politikai állásfoglalásuk miatt. Kicsit olyan, mintha létezne baloldali és jobboldali művészet, a Fideszre szavazó színész a diktátor kiszolgálója, a párbeszédes pedig érző szívű és kedves, ráadásul nyilván pokoli jó színész. Ha pedig van valamilyen erkölcsi ballépése, azt inkább elfogadjuk neki, a szőnyeg alá söpörjük, hiszen egy brancsba tartozunk, mondjon le Orbán Viktor.

Ha nincs molesztálás, nincs ügy sem. De volt. Ezt pedig nem lehet elfogadni.

Sitkei Levente
Az Ön hozzászólása

500 leütés maradt még
Eddigi hozzászólások

Nincs hozzászólás. Legyen az első!

Európa koronaparadoxonjai - illusztráció
2020. JÚLIUS 4.
[ 17:20 ]
Torz átvétel - illusztráció
2020. JÚLIUS 2.
[ 17:10 ]
Hitlert bármi módon dicsérni nem túl etikus döntés, ha pedig azt valaki politikusként teszi, még ha viccből is, az egyszerűen buta. Mert Hitler feketébb az ördögnél, ott tanyázik a történelem szemétdombján, választott képviselő így nem veheti a szájára a nevét pozitív kontextusban. Ha valaki történész és egy egész...
2020. JÚNIUS 29.
[ 13:28 ]
Amióta 2010 májusában Orbán Viktor Magyarország miniszterelnöke lett, a francia média papjai, tudósítói és kommentátorai egyre intenzívebben köszörülik rajta a nyelvüket. A Libérationtól a Le Figaróig, a Le Monde-tól a Les Echos-ig valóságos fújoló kórus veti rá magát a magyar kormányfőre, s hány a szemére minden...
2020. JÚNIUS 28.
[ 10:46 ]
Néhány hónapja sokan azt gondolták, hogy soha, de soha nem terjed el a maszkviselés, hiszen amellett, hogy biztonságot nyújt (talán) a koronavírussal szemben, megannyi kellemetlenséggel jár még akkor is, ha nem szemüveges az ember és nem párásodik be a szemüvege minden egyes lélegzetvételkor. Ám azóta nagyot fordult a világ,...
2020. JÚNIUS 24.
[ 18:27 ]
Beolvasás folyamatban