Tükör
A szabadság határai

(Budapesti tudósítónktól)

A különleges helyzet különleges erőfeszítéseket követel meg mindenkitől, legyen az kamionsofőr, újságíró vagy parlamenti képviselő. Ilyenkor derül ki, hogy ki veszi komolyan a közösségért való munka fontosságát. Ha a kamionsofőr nem hozza el az árut, akkor nem fog bevásárolni az egyszerű nép, ha az újságíró kirakja a blogjára vagy saját lapjának honlapjára, hogy úgy tudjuk, éheznek a Korányi kórház munkatársai, akkor elkezdenek a jószívűek adakozni, miközben odabenn van étel, s a munkatársaknak kell raktározniuk a felgyülemlett adományokat gyógyítás mellett. Ez konkrétan megtörtént, a Korányi hivatalos nyilatkozatban kérte, hogy ne hozzanak semmit, jól megvannak. Csak épp sokkal fontosabb dolguk van, mint reagálni a terjedő butaságokra.

Na és persze a parlamenti képviselők, akik nem tudnak kibújni a bőrükből. Ismét, most is azt mondják, a kormány át akarja venni a hatalmat mindörökre, és kihasználja a vészhelyzetet. Pedig ez a helyzet valóban nem erről szól, hogy ki gyakorolja a hatalmat. Most közösen kell dolgoznunk, mindenkinek, egytől egyig, hogy ez a vészhelyzet minél előbb elmúljon, és ha ehhez extra jogosítványokat kell adni a kormányrúdnál helyet foglalóknak, akkor igenis meg kell, hogy kapják. Igen, az élet nem áll meg, a parlamenti munka is folytatódni fog, előbb-utóbb véget fog érni a rémálom, és épp az a cél, hogy ne kelljen az eddigieknél is fájdalmasabb beavatkozásokat végrehajtani. Napok óta másról se pusmognak az emberek, mint a közelgő kijárási tilalomról. Naponta cáfolja az operatív törzs, hogy ilyet tervezne, de persze kizárni nem lehet. A cél az, hogy ne kelljen bevezetni ezt a valóban nagyon drasztikus rendelkezést, amely alapjaiban rázná meg a társadalmat. A kijárási tilalom ugyanis valóban az otthonukba zárná az embereket, nem csak kérés lenne, hanem utasítás. Mint azt annyi országban meghozták, ahol sokkal rosszabb a helyzet, mint Magyarországon. Németországban már a két emberből álló gyülekezetet is feloszlatják, szintén különleges rendelkezések eredményeképp. Az egyes országok napról napra távolodnak el egymástól és döntenek úgy, hogy magukban oldják meg a belső gondokat. Az Európai Unió éthosza szinte azonnal elolvadt, csak olyasmi váz maradt belőle, mint mondjuk az ENSZ valamely szakosított szervezete. Tudjuk, hogy létezik, valamire jó is, de nemigen törődünk vele, tagja-e a hazánk, vagy sem.

A magyarországi utcákon is megjelentek a katonák, egyelőre nem tömegével, de azért látható néhány járőr. Franciaországban ez teljesen megszokott látvány, nálunk emberemlékezet óta nem volt példa hasonlóra, még a posztoló rendőrök is csak a terrorfenyegetés idején jelentek meg. Ez azt jelenti, hogy a magyar lakosság alapvetően törvénytisztelő, nem szükséges erővel belekényszeríteni a jogszabályok által neki juttatott szabadság kicsike körébe. De a vészhelyzet kihozhatja az emberből a vadat, mert érzi, ahogy lassanként szétesik a jól megszokott keretrendszer. Boszniában történt a háború során, hogy az emberölés annyira mindennapi lett, hogy az átlagember se lepődött meg egy-egy gyilkosságon, a hatóságok sem. A daytoni szerződés aláírásával pedig nem csak Bosznia-Hercegovina született meg, hanem annak nagyon speciális társadalmi szerződését is aláírták, és azonnal gombamód szaporodni kezdtek az internet-kávézók. Mert a lakosságnak meg kellett tanulnia az új országban élni, és az internetes világ hajnalán a kényelmetlen, nem ismert keretek közül ki akart törni mindenki. Hosszú időbe telt, amíg megtanulták Boszniában a szabadság határait. Mi, anyaországi magyarok rég elszoktunk attól, hogy megtapasztaljuk, merre vannak ezek a határok. Szinte korlátlan a szabadság, bármit is mondjon az ellenzék. Ezt a korlátlanságot kell a vészhelyzet miatt kicsit szűkebbre venni, hogy idővel a szorítás is enyhülhessen. A felmérések azt mutatják, a lakosság hajlandó erre a lépésre, mert bármi is történik, bármilyen viták is vannak, azért a közös gondolkodás és érzés igenis működik Magyarországon. Aggódunk egymásért, az orvosokért, a kamionosokért, a rendőrökért, a gyerekekért, az idősekért. Figyelünk a határon túlról érkező hírekre, ahol most más országok szorítják meg a nadrágszíjat és teszik átjárhatatlanná a határokat. Ugyanakkor a nagy európai bezárkózás idején nagyon előremutató, hogy a diplomácia kifejezetten közép-európai együttműködést szorgalmaz, Orbán Viktor Belgrádban, Aleksandar Vučić pedig Budapesten járt, hogy erről egyeztessenek. Ez lehet a jövő ígérete ebben a havas, nyomasztó, borús, beteg időszakban.

Sitkei Levente
Az Ön hozzászólása

500 leütés maradt még
Eddigi hozzászólások

Nincs hozzászólás. Legyen az első!

A húsvéti szent háromnap - illusztráció
2020. ÁPRILIS 9.
[ 10:10 ]
Minden év áprilisának első keddje a LÁTHATATLAN MUNKA világnapja, és arra - a többnyire nők által végzett fizetés és megbecsülés nélküli tevékenységre hívja fel a figyelmet, melynek értékére csak akkor eszmél rá a család többi tagja, amikor a láthatatlan munka valóban láthatatlan marad: nem zajlik le a háttérben,...
2020. ÁPRILIS 7.
[ 8:32 ]
Valami nagyon furcsa egyensúlytévesztés látható az amerikai liberális sajtóban Magyarországgal kapcsolatban. Miközben az Egyesült Államokban láthatóan nem tudnak jelenleg mit kezdeni a koronavírus-fertőzés terjedésével, a New York Times, a világ legismertebb és legolvasottabb liberális lapja arról cikkezik, hogy szerintük...
2020. ÁPRILIS 6.
[ 13:03 ]
Vasárnap megkezdődik a nagyhét, a húsvétra felkészítő nagyböjt utolsó időszaka. Virágvasárnap Jézus jeruzsálemi bevonulására emlékeznek a keresztények - olvasható a Magyar Katolikus Püspöki Konferenciának az MTI-hez eljuttatott közleményében. Azt írták: hagyományosan a virágvasárnapi szentmise a bevonulásra...
2020. ÁPRILIS 5.
[ 10:56 ]
Beolvasás folyamatban