Tükör
Lehetőség

(Budapesti tudósítónktól)

Magyarországon nagyon divatos dolog arról beszélni, hogy a stadionok helyett kórházakat kellene építeni, de ugyebár a kormány korrupt, ezért van mindenhol stadion. Ezeken a hasábokon is írtam már a stadionok körül átalakuló világról, de a mostani helyzet nem a virágzó parkok miatt érdekes. A járványügyi problémák nagyon szerteágazóak, egymásba fonódóak, amit megnyerünk a réven, elveszítjük a vámon, az ideiglenes károk végül győzelmeknek tűnhetnek. Nem kérdés, hogy minden ország igyekszik kihasználni a neki adott lehetőségeket, így Magyarország is megpróbálja a futballstadionokat diplomáciára hasznosítani. Ez pedig minden bizonnyal működni is fog. Európa-szerte küzdenek az országok, miként tudják lejátszani a selejtezőket, ha a másik csapat játékosai olyan országból érkeznek, amely az ő szempontjukból „vörös”. A Magyar Labdarúgó Szövetség javaslata az, hogy jöjjenek Magyarországra, és semleges pályán oldják meg nálunk ezeket az ügyeket. Ennél nagyobb gesztus aligha létezik, s jelek szerint kapva kapnak az ajánlaton a csapatok. Az se zárható ki, hogy a szerb csapatok mindegyike a „zöld” Magyarországon fogja lejátszani aktuális selejtezőmérkőzését, sőt a szerb válogatott is ideköltözhet hozzánk, hogy a nemzeti csapat selejtezhessen, ha már Szerbia „vörös”. Hiszen nem tagja az Európai Uniónak, számos problémával küzd, Budapest azonban nem tartja veszélyesnek a helyzetet, megmaradt az átjárás – legalábbis egyelőre –, és a sportszakmai ötlet nagyon hamar kőkemény politikai-üzleti üggyé alakul át.

Azaz a sokat bírált stadionok egy csapásra diplomáciai ütőkártyákká váltak, amelyek igazán jó hírét viszik Magyarországnak, őszinte kalaplengetést kieszközölve a futballszerető közvélemény részéről. Hozzá kell tenni, hogy Magyarország „zöldsége” nem is kérdőjelezhető meg, remélhetőleg ez nem is fog változni, persze nem kérdés, hogy a nyugati sajtó erről nemigen számol be, valami miatt Magyarország nem lehet sikertörténet. Svédországban a napokban volt az első nap, amikor nem halt meg senki a vírusfertőzés következtében, erről igen hosszú cikk született több baloldali újságban, pedig ez egy tízmilliós észak-európai ország, amely látványosan elrontotta a védekezés első szakaszát.

Ebből a nagy bajból kell lehetőséget kovácsolni, a járvány idején az élre törni. A magyarok többsége nagyon józanul úgy döntött, idén nem megy külföldre, idehaza is vannak csodás helyek, ahol pihenni lehet, s nem szükséges úgy felfogni a kvázi-zárlatot, mint börtönt. A színkódok se jelentenek kőfalakat, lesznek és szükséges, hogy legyenek olyanok, akik átlépik a határt, s velünk együtt döbbennek rá, micsoda kincs van itt Európa közepén. Mondjuk azok a szlovén és ír focisták, akik amúgy nem tudtak volna focizni, mert az írek félnek Szlovéniától, de a magyarok egyiküktől se félnek. Az ötlet a maga egyszerűségében pedig zseniális, amelynek nagyon hosszú távú hatásai is lehetnek, persze ha továbbra is aktív marad a magyar futballdiplomácia. A futball pedig az élet maga, a szurkolókkal, akik egyszerű kőművesektől a miniszterelnökökig terjedő közegből érkeznek. Olyan emberek, akik megisznak egy sört, vagy életekről döntenek, befektetésekről és közlekedési folyosók létrehozásáról, háborúról és békéről. A futball nem annyi, hogy a döntő pillanatban jó megoldást kell választani, és akkor megnyerjük a világbajnokságot, hanem őrületes munkával fel kell építeni azt az építményt, amelyben benne vannak a kicsi és nagyobb gesztusok, a tehetség és a jó labdakezelés pedig a hab a tortán.

Magyarországnak ezért az a feladata, hogy ezt a szűk mozgásteret kihasználja a lehetőségek kiaknázásával. Mert a világ nem állt meg, csak kicsit kevésbé mozog. A háborúk továbbra is folynak, választásokat tartanak és a vesztesek tiltakoznak, a hagyományos külföldi nyaralások száma pedig mindenütt jócskán visszaesett. Ez 2020. rendkívüli nyara, amelyről majd mesélünk a gyerekeinknek. Mikor visszatér az élet a régi rohanásba, akkor nem nulláról kell kezdeni a munkát, addigra jócskán pörögnie kell az alternatív, zárlathoz igazított gépezetnek. Ezt pedig jócskán meg tudja olajozni az, hogy a visszatérő üzletember azt mondja, kicsi kora óta a Celjének szurkol, amely a magyar gesztus segítségével tudott játszani. A stadion lehet fehér elefánt, értelmetlen pénzköltés és kivagyiság szimbóluma, de ugyanúgy lehet a világ legelegánsabb üzenethordozója, amelyet sportnak nevezünk. Esetünkben ez utóbbiak a magyar stadionok. Szerencsére felépültek.

Sitkei Levente
Az Ön hozzászólása

500 leütés maradt még
Eddigi hozzászólások

Nincs hozzászólás. Legyen az első!

Beköszönt a zsidó újév - illusztráció
2020. SZEPTEMBER 17.
[ 9:23 ]
A határról irány a covid-kórház - illusztráció
2020. SZEPTEMBER 16.
[ 9:11 ]
Második hullám: fej vagy gyomor? - illusztráció
2020. SZEPTEMBER 14.
[ 11:44 ]
A világméretű koronavírus-járvány, amely hónapok óta foglalkoztatja a világot, sok negatív következménye mellett arra is felhívta a figyelmünket, hogy milyen fontos az egészségünkre vigyázni és azt gondozni. Erre a nagy igazságra nekem sajnos már a járvány előtt rá kellett jönnöm. Fájdalmas felismerés volt. Tavaly...
2020. SZEPTEMBER 12.
[ 13:02 ]
A nyelvvédelem kérdése a mai felgyorsuló globalizáció korában minden eddiginél jelentősebb aktualitást nyer a sokszínű Európa közösségén belül, de hosszú távon a kontinens egészséges integrációs fejlődése szempontjából is. Ami az alapkérdést illeti: minden olyan, két nyelvet használó kisebbségi kulturális...
2020. SZEPTEMBER 12.
[ 9:03 ]
Szerbiában jelenleg jelentősen kevesebb a koronavírussal fertőzött polgár, mint az európai országok többségében, így Görögországban is. Ez, és a kiváló szerb-görög kapcsolatok hatással lehetnek a görög kormány pozitív döntésére a határátlépéssel kapcsolatban, attól függetlenül, hogy Európa még nem adott...
2020. SZEPTEMBER 10.
[ 10:33 ]
Beolvasás folyamatban