Tükör
A Twitterek évszázada jön

Legyünk realisták, induljunk ki a legrosszabb forgatókönyvből. Ha mégsem ez következne be, szívesen osztozunk a tévedés boldogságában.

A Covid-19 egyidejű, horizontális tapasztalattá sűrítette emberi civilizációnk törékenységét. A vírus egyben metafora is: ijesztő konkrétságában általánosan mutat rá jelenlegi világunk fenntarthatatlanságára. Sokáig sok mindent elvisel az ember, kivéve a huzamosan fejtetőre állított mindennapokat, a megfoghatatlan, mindenütt létező fenyegetést. Mélyebben hat ez a halmozódó ökológiai problémáknál, erősebben, mint a fokozódó szociális igazságtalanságok, ideig-óráig ezeket ugyanis el lehet odázni, netán hozzájuk lehet szokni – a közvetlen hatósugarú járvány(ok)hoz azonban aligha.

A vírus közös „élménye” még a 20. század ideológiai és hatalmi kereteibe szerveződve éri az emberiséget. De most bizonyára valami más következik, igazából most kezdődik el a 21. század, mert a história, jól tudjuk, sohasem naptár-konform.

A sokasodó, megoldatlan – bármikor belobbanó, s egymást fel is erősítő – globális problémák egyre élesebben vetik föl a társadalmak féken tarthatóságának, integrált működőképességének kérdését. Az elitek kontra „populisták” egyre mélyülő ellentéte mögött is ez rejlik: ez a törésvonal látványosan megosztja a nyugati kultúrkört, miközben a vallási, avagy ideológiai fundamentalizmus alapján szervezett nem-nyugati társadalmakat szinte meg sem érinti. A nyugati elitek egyre kevésbé tudják bizonyítani társadalomszervezési kompetenciájukat, a „populisták” ezért mind elkeseredettebben lázadoznak ellenük. A Trump-jelenség Rijadban, Teheránban, Pekingben persze elképzelhetetlen, és amíg Trump – csalással vagy anélkül – választás révén leváltható (mert a napnyugati politikai szisztémák még mindig demokratikusak), az imámok, ajatollahok, illetve a pártfőtitkárok soha. Még akkor sem, ha a nyugati demokrácia exportját Bidenék most – pürrhoszi győzelmük mámorában – a szélrózsa minden irányában tovább erőltetik majd. A pillanatnyi csatát Amerikában a Wall Street megnyerte, de hol van még a globális háború vége?

Nota bene a széthulló világban versengés folyik, hogy a saját társadalmát ki tudja a leginkább ütőképesen integrálni. A Nyugat vészesen leszakadni látszik ebben a küzdelemben, mert neoliberális filozófiája politikailag szétzilálja a demokrácia veleszületett nemzeti kereteit, ideológiája, a nyitott társadalom parttalan eszméje pedig kapitális öngól a 21. század globális arénájában. Hozzá még a Nyugat leghatásosabb demonstrációs fegyvere, a fogyasztói erőfölény lassacskán a múlté. A globalizáció korántsem zéró összegű játszma: a világméretű értékesítési láncok tulajdonlása, haszna ma már nem csak a nyugati érdekköröké, új hatalmi tényezők jelentek meg, amelyek – felettébb bölcsen – saját kulturális hagyományaik kontrollja alatt tartják a nyugati mintákat. Indiában, az iszlám országok többségében, Kínában erőteljesen funkcionálnak a vallási és ideológiai fékek, miközben a Nyugat metafizikai háttere, a kereszténység tagadhatatlanul gyengül: se vallási, se kulturális értelemben nem vethető össze a radikális iszlám és egyéb, kevésbé harsány világvallások társadalomformáló erejével. A Nyugat ezen a téren vesztésre áll.

Neoliberális „stratégiája” – se nemzeti kohézió, se kulturális fékek – maga a tömény rövidlátás. Középosztályai máris vesztesei a globalizációnak, az országaikba beékelődő párhuzamos kultúrák pedig szétfeszítik a társadalmi integrációk kereteit. Kiváltképp kontinensünk az elrettentő példa erre: az unió migrációs politikája, föderális lázálma nemcsak hebehurgya és antidemokratikus, hanem de facto működésképtelen. Arra jó csupán, hogy tovább frusztrálja az európai középosztályt, jottányit se javítson az unió globális geopolitikai kompetenciáján, mi több, roncsolja azt. Jelenlegi állapotában Európa, mint hatalmi játékos, csupán a 21. század lúzere címére pályázhat. De arra nagy eséllyel.

Ugyanakkor a világproblémák súlya, a feltörekvő vetélytársak ereje a féken tartás hathatósabb módjaira sarkalhatja a ma még a demokrácia iskolapéldájaként észt osztó nyugati eliteket. Nincs messze az idő – sőt itt is van már –, amikor Nyugaton a legmodernebb „haladó” eszközökkel, metódusokkal próbálják meg uralni a „populistákat”, vagyis a lázongó társadalmat. Pl. a digitális média (amit nagymoguljai eufemisztikusan „közösségi” médiának becéznek), ha kell, bármikor törölheti az online létezők sorából a „populistákat”. mint pl. a Twitter Trumpot. Voltaire innentől kezdve végleg passzé, mert csak azt lehet, csak azt szabad, ami tetszik. Azt meg, hogy mi tetszik, természetesen mi mondjuk meg…

Nem árt fölöttébb árgus szemekkel figyelnünk tehát, mi is történik majd Nyugaton a Covid-19 után.

Reméljük persze, tévedünk.

Galló Béla politológus (mozgasterblog.hu)
Az Ön hozzászólása

1000 leütés maradt még
Eddigi hozzászólások

Nincs hozzászólás. Legyen az első!

Kilépni Merkel árnyékából - illusztráció
2021. JANUÁR 19.
[ 13:00 ]
Az FBI egy kiszivárgott jelentése szerint már január 5-én – vagyis a Capitolium ostroma előtti napon – tudtak a hatóságok a megnövekedett biztonsági kockázatról, mégsem tettek semmit. Egy nappal a Capitolium január 6-i ostroma előtt a Szövetségi Nyomozó Iroda (Federal Bureau of Investigation – FBI) virginiai...
2021. JANUÁR 13.
[ 15:50 ]
Ez a könnyek kora Amerikában. Politikusaink sírnak, bíróink sírnak, kommentátoraink sírnak, a vesztes elnökjelöltek hívei sírnak, a nyertes elnökjelöltek támogatói sírnak. Az amerikaiak imádják elárasztani a világot túlcsorduló érzelmeikkel, győzelmeikről sírva csipognak a Twitteren, újságcikkeket írnak a...
2021. JANUÁR 11.
[ 14:39 ]
A múlt év folyamán sok részvény és néhány más befektetési eszköz árfolyama féktelen száguldásba kezdett. Néhány esetben valóban jól is teljesített a mögöttes vállalat, de az árfolyam ezzel együtt is a fundamentumok által indokoltnál sokkal magasabbra emelkedett, elszakadt a reálisnak tekinthető szintektől. A...
2021. JANUÁR 11.
[ 7:31 ]
Beolvasás folyamatban