Még igazából bele sem lendültek a felek a választási előkészületekbe, a sajtó már felkészült. A jelek szerint piszkos, nagyon piszkos kampány elé nézünk. Sárdobálással, csúsztatásokkal, hazugságokkal gazdagon fűszerezve. Úgy, ahogy az elmúlt 30-35 évben minden alkalommal. Miért is lenne most másként? Az, hogy a választóknak ez mennyi pénzébe és az országnak mekkora megosztottságba fog ez kerülni, utólag ki fog derülni.

A Politika napilap tegnap este még azon frissében reagált az N1 televízión sugárzott (amelyet mellesleg a tévéelőfizetők nagy része nem nézhet, mert egyszerűen nincs a csatornakínálatban), a szerb elnök múltját felhánytorgató dokumentumfilmre, mondván, “az N1 ma este egy szégyenletes goebbelsi filmet sugárzott, amelyben a legszörnyűbb módon támadták Aleksandar Vučić szerb elnököt”. A lap szerint az egész lejáratás mögött Dragan Đilas áll. A televízió összeállításában felelevenítette a szerb elnök kilencvenes évekbeli szereplését, a radikális vezér Vojislav Šešeljhez fűződő kapcsolatát, utalást tett a Đinđić- illetve a Ćuruvija-gyilkosságokkal kapcsolatos érintettségére, valamint arra, hogy köze van a szervezett bűnözéshez és védi a bűnözőket.

A Politika szerint az ellenzékinek számító N1 csatorna “túlzott hataloméhséggel és tekintélyelvűséggel” vádolta Vučićot, s azt is felrótta neki, hogy saját magáról nevezte el az általa vezetett választási listát. Azt persze nem magyarázták meg – így a belgrádi napilap –, hogy ha a legrosszabb, akkor miért győz rendre minden választáson. A lap leszögezi: “a kampány nagyon piszkosul indult, és a TV N1, akárcsak az összes többi hozzá tartozó médium ezen a választáson nem azzal van megbízva, hogy objektíven tájékoztassan, hanem hogy a lehető legmocskosabb kampányt folytassa”.

A Politika azzal zárja cikkét, hogy Aleksandar Vučić szerb államfő ellen általános támadás folyik, amelynek az ő és a családja meggyilkolását kell eredményeznie.

Vučić apja nem is az apja, az igazi apa „holmiféle albán”

Előkerült a kétezres évek első évtizedének örökzöld témája is: ki is a jelenlegi szerb elnök apja? A fiatalabb generációk talán nem emlékeznek a legmocskosabb szerbiai bulvársajtó egyik vezéralakjára, Milovan Brkićre (ami alapjában véve nem baj), aki egyebek között jó tíz évvel ezelőtt messzemenő következtetéseket vont le egy akkor Belgrádban élő albán újságíró, Fahri Musliu könyvéből és azt állította, ő lehet a jelenlegi szerb elnök apja, nem pedig Anđelko Vučić, ahogy azt az elnök állítja. A Tabloid, a Brkić által jegyzett bulvártermék, amiről az a hír járta, hogy még tévedésből sem közöl a valósággal köszönőviszonyban lévő információkat, hatalmas példányszámot ért el. Brkićnek számlálhatatlanul sok pere volt tevékenységéből adódóan, legutóbb idén júliusban a belgrádi legfelsőbb bíróságon az alkotmányos rend erőszakos megváltoztatására való felszólítás bűntette miatt 14 havi börtönre ítélték.

A több mint tíz évvel ezelőtt a köztudatba bedobott “feltevés” azonban ismét előkerült és jó ürügynek mutatkozik a hatalom és az ellenzék, a hatalmi és az ellenzéki sajtó leszámolására. És mint tudjuk, egy újszölöttnek minden vicc új.

Kilóg-e a lóláb, avagy a haladók koalícióra lépnek a radikálisokkal

Az egymásnak feszülésre remek alkalmat nyújt Šešelj vajda minapi bejelentése, miszerint köztársasági szinten nem, de önkormányzati szinten a Szerb Radikális Párt együtt indul a Szerb Haladó Párttal, lévén, hogy programjaik ezen a szinten nem különböznek.

A vajda bejelentése meglepetést okozott, de az N1 által megkérdezettek szerint ennek csak az a célja, hogy Belgrádban így jobb eredményeket érjenek el.

Bojan Klačar, a Szabad Választások és Demokrácia Központja (CESID) ügyvezető igazgatója "kis meglepetésnek" tartja a Szerb Haladó Párt és a Szerb Radikális Párt együttes részvételének bejelentését az önkormányzati választásokon.

„Ezt a döntést nem előzte meg semmiféle bejelentés, nem történt megbeszélés, és arra sem lehetett következtetni, hogy az SNS és az SRS intenzív kommunikációt folytat. Ezt a döntést ráadásul még nem erősítették meg a párt illetékesei és hatóságai, így talán türelmesnek és óvatosnak kell lenni a végső következtetések levonásánál. Ha ez az együttműködés megvalósul, az annak a jele, hogy az SNS nem akarja Belgrádban elpazarolni a szavazatokat, hiszen a többi helyi szint nem túlzottan fontos ehhez az együttműködéshez. Ez csak azt jelenti, hogy bizonytalan politikai verseny várható, és abban minden szavazat fontos.”

Dragan Popović, a belgrádi Gyakorlati Politikai Központ munkatársa szerint nincs különösebb misztifikáció a radikálisok és a haladók belgrádi koalíciójával kapcsolatban, lévén, hogy a haladóknak valamivel gyengébb a táboruk a fővárosban, a radikálisoknak pedig nincs is számottevő táboruk Belgrádban, így ez utóbbiak "szinte biztos, hogy a választási küszöb alatt maradnának", Vučićnak viszont az a számítása, hogy “így legalább a szavazatok egy részét megmentik és megszerzik maguknak".

A két megkérdezett szakértő azon nem lepődött meg, hogy ez az “összeborulás” köztársasági szinten nem fog megtörténni. Megítélésük szerint ennek az oka, hogy a Szerb Haladó Pártot ezzel a lépéssel két veszély is fenyegetné: az egyik Vojislav Šešelj személyét szem előtt tartva, reputációs jellegű, vagyis rontaná a párt és vezetője jó hírnevét, a másik pedig az, hogy fennáll a veszélye annak, hogy a radikálisokkal való szövetség következtében a haladók jó néhány, nem szigorúan nemzeti beállítottságú szimpatizánsuk voksa nélkül maradnának.