Boldoggá avatták Bódi Mária Magdolnát, aki a 20. század legsötétebb éveiben minden erejét és képességét Isten szolgálatába állítva próbált reményt és segítséget nyújtani. A veszprémi szertartást Erdő Péter bíboros, prímás esztergom-budapesti érsek vezette.

A mai nappal új névvel bővült a magyar szentek és boldogok panteonja. Az aranybetűvel írt égi listán eddig 22 szent és 23 boldog neve ragyogott, azoknak a tiszteletre méltó magyaroknak a száma pedig, akiknek folyamatban van a boldoggá avatási eljárásuk, eléri a 26-ot.

Erdő Péter bíboros, prímás esztergom-budapesti érsek ma ezt az égi listát toldotta meg azzal, hogy boldoggá avatta Bódi Mária Magdolnát, tájékoztat a hirado.hu.

Friss keletű kanonizáltunk 1921. augusztus 8-án Szigligeten, rendkívül szegény családban látta meg a napvilágot. Szülei uradalmi cselédek voltak. Ahogy a nevét őrző honlap írja, édesapja hadifogolyként, papírok nélkül érkezett az országba, ezért a szülők nem köthettek sem polgári, sem egyházi házasságot – így a három testvér, Magdi, a két évvel idősebb Gyula és öccsük, János, házasságon kívül született gyermek volt. Idézett életrajzából tudjuk, hogy már gyermekkorától fogva két dolog vezérelte: egyrészt a Jézus iránti elkötelezettség, másrészt a rászorulók iránti odaadás.

Kislány volt még, amikor Köveskálon felfigyelt egy árvára, akit nagyszülei nagy szegénységben neveltek. Magdi végigkoldulta a falut, hogy meleg ruhát vehessen a kisgyermeknek.

Boldoggá avatási ügyének posztulátora (kérelmezője), Cristiana Marinelli mindezt így összegezte egy lapinterjúban: „A vallás távol állt a környezetétől, apja ateistának vallotta magát, erkölcsileg is messze volt a vallásos hozzáállástól. Természetesen voltak segítő tényezők is, az iskolai hittanórák, az édesanyja, aki megtanította őt és két testvérét imádkozni, elvitte őket a templomba. Megdöbbentő Magdi mély odaadása, amely már nagyon kicsi korától kezdve jellemezte, és az, hogy az öccsét is magával ragadta a lelkesedése. Kilométereket tett meg gyalog a templomig, semmilyen időjárás nem tartotta vissza.”

A posztulátor a lapinterjúban arra is kitért, hogy Bódi Mária Magdolna „órákon át imádkozott, még az alvás idejét is feláldozta, hiszen napközben sok volt a dolga, iskolába járt, segített édesanyjának a házimunkákban. Anyja sokszor látta, hogy az ágyában imádkozik, egy éjjel pedig úgy talált rá, hogy az ajtófélfának támaszkodva aludt, mert imádság közben érte az álom. Különleges az is, hogy mindig vidám, örömteli volt, mosolygott, figyelt a többiekre, ezért nagyon szerették. Ma empatikusnak neveznénk. A felnőttek és a gyerekek is szerették, hihetetlen erővel vonzotta magához az embereket, mert nagyon szelíd és alázatos volt, ugyanakkor a hitéből fakadó határozottság és lelkesedés hatotta át az életét.”

Házasságon kívül született gyermekként az akkori rendi szabályok miatt nem lehetett szerzetes, ennek ellenére 1941. október 26-án, Krisztus Király ünnepén visszavonhatatlan szüzességi fogadalmat tett. Egy évvel később avatták a Mária Kongregáció tagjává. A jezsuiták által kezdeményezett katolikus vallásos közösség célja az volt, hogy a tagokat, elsősorban a fiatalokat, a Mária-tisztelet gyakorlása által az önmegszentelés és az apostolkodás magasabb fokára vezesse.

A fűzfőgyártelepi, majd később a litéri, több ezer embert foglalkoztató Nitrokémia Rt. munkásnőjeként szervezte a Katolikus Dolgozó Lányok Szövetségét, amely Bódi Mária Magdolna vezetésével a balatonfüredi katonakórház betegeinek élelemcsomagokat készített. A környék mélyszegénységben élő gyerekeinek ruhákat varrtak, valamint ápolónői tanfolyamot szerveztek.

Amikor 1944-ben a front egyre közeledett családja akkori lakóhelyéhez, Litérhez, mind aggasztóbb híreket lehetett hallani a frontkatonák nőkkel szembeni atrocitásairól. A szovjet csapatok 1945. március 23-án foglalták el a települést. Bódi Mária Magdolna néhány asszonnyal és gyerekekkel együtt a helyi kastély udvarán kialakított óvóhely lejáratánál tartózkodott, amikor két fegyveres szovjet katona támadt rájuk. Bódi Mária Magdolna a többieket védte, ezért lelőtték. „Édesanyám menjenek innen, én most már meghalok!” – mondta a jelenlévők későbbi visszaemlékezése szerint. Két karját az ég felé tárva e szavakkal fejezte be földi életét: „Uram, Királyom! Végy magadhoz!”

Másnap édesapja egy pokrócba tekerve ideiglenes helyre temette, öt nappal később azonban – már fakoporsóban – a mostani sírhelybe temettette el.

Zarándokhellyé vált sírja azóta is az alig kétezer lelkes Litér temetőjében áll, ahol a rendszerváltás óta minden évben ünnepséggel és zarándoklattal emlékeznek meg Magdiról.

„Szüzességi fogadalmával Magdi örök hűséget esküdött Istennek. Készségesen ment sugározni az Isten- és az emberszeretetet a gyárba” – áll annak a szobornak a talapzatán, amelyet vértanúságának helyszínén, a település egykori kastélyának udvarán állítottak fel 2005-ben.

Ahogy a Mindszenty Alapítvány honlapja felidézi: „Életáldozatának ereje szinte azonnal megmutatkozott: halála után két héttel szülei szentségi házasságot kötöttek. Tiszta életének és halála körülményeinek ismeretében Mindszenty József akkori veszprémi püspök egyházmegyei vizsgálatot indított. A dokumentumok végül nem jutottak el Rómába, és az ismert történelmi körülmények folytán évtizedekig beszélni sem lehetett a vértanú munkáslányról. Az eljárás 1990-ben újraindult. Addigra azonban a korabeli dokumentumok már csak hiányosan maradtak meg. Csakhogy 2010-ben a veszprémi székesegyház irattárából váratlanul előkerült a latin nyelvű iratcsomó, ami új lendületet adott az eljárásnak.”

A nemrég elhunyt Ferenc pápa 2024. május 23-án felhatalmazta a Szentek Ügyei Dikasztériumát, hogy kihirdesse Bódi Mária Magdolna boldoggá avatására vonatkozó dekrétumot.

Magát a kanonizálását engedélyező dekrétumot is Ferenc pápa írta alá. Eszerint „Isten szolgálója, Bódi Mária Magdolna világi hívő vértanú, a hit iránti gyűlölet miatt halt meg 1945. március 23-án, Litéren”.

A hír nyilvánosságra kerülése után Udvardy György veszprémi érsek kiemelte: Bódi Mária Magdolna élete ma is ragyogó példája annak, hogyan lehet a tisztaságot, a szeretetet és a hitet a legsötétebb időkben is megőrizni.

A boldoggá avatási ceremónia amúgy nem más, mint a szentté avatás előszobája. Ilyenkor az egyház ünnepélyesen kijelenti, hogy az elhunyt „Isten színe látására jutott”, vagyis a Teremtő felvette a szentek, illetve boldogok seregébe. Mindez vagy azért történt, mert az illető a földi életében hősies fokon gyakorolta az erényeket, vagy azért, mert az életét áldozta Jézusért, tehát vértanú, más szóval mártír lett – Bódi Mária Magdolna esetében ez utóbbi történt.

Az eljárás kétlépcsős. Először az adott illető halálának helyszíne szerint illetékes egyházmegyének kell lefolytatni a vizsgálatot, s az összegyűlt dokumentációt csak azt követően lehet felküldeni Rómába, ha helyi szinten mindent rendben találtak. Másik követelmény, hogy az illető életszentségének vagy vértanúságának híre elterjedjen a hívek körében. Az eljárás része a földi maradványok kánoni vizsgálata is, amely a Szentek Ügyei Dikasztériuma által előírt egyházi és világi szabályok alapján történik.

Bódi Mária Magdolna ügyét mindenben az előírásoknak megfelelően vizsgálták meg az illetékes egyházi hatóságok. Udvardy György érsek rendelete alapján a földi maradványok litéri exhumálását 2024. október 25-én végezték el. A feltárást imádságos virrasztás előzte meg, majd a kijelölt bíróság, szakértők és technikai segítők végezték el a munkát. A sírból kiemelt földi maradványokat először megvizsgálta egy igazságügyi antropológus, majd egy különleges urnában helyezték el.

Bódi Mária Magdolna földi maradványai a veszprémi Szent Mihály-székesegyház oldalkápolnájában lelnek végső nyughelyre.

A Bódi Mária Magdolna sírjából származó földből egy jóra való zacskónyit Udvardy György érsek a megújuló veszprémi Szent György-kápolna leendő keresztelőkútjának alapjában helyezett el.

A kápolna kapcsán fontos megjegyezni, hogy Szent Imre herceg itt tette le a tisztasági fogadalmát, de Szent György ereklyéjét is itt őrizték. „Krisztusra szeretnénk építeni az életünket. Szimbolikus gesztus ez, de valójában egy olyan belső cselekedet, amely meghatározza döntéseinket” – hangsúlyozta a főpásztor a kápolnában mondott szentbeszédében. Udvardy György kijelentette: Bódi Mária Magdolna a tisztaság és a krisztusi áldozathozatal példaképe, az ő fogadalma összeköt bennünket Szent Imre herceg örökségével is. Mostantól a Szent György-kápolna is őrzi ezt, emlékeztetve a hívőket arra, hogy egyedül a Krisztusra épített élet az, amely valóban maradandó – mondta a veszprémi érsek.