Az iráni háború ráirányította a figyelmet a Perzsa-öböl olajban gazdag országainak egyik legsúlyosabb gyengeségére: arra, hogy ivóvízellátásuk nagymértékben függ a tengervíz-sótalanító üzemektől. E létesítmények megsemmisülése vagy tartós kiesése a konfliktus további eszkalálódása esetén súlyos humanitárius és gazdasági válságot idézhetne elő – írta elemzésében a Bloomberg.

Az Öböl menti országok nem rendelkeznek elegendő természetes édesvízforrással gyorsan növekvő lakosságuk, iparuk és mezőgazdaságuk ellátásához. Emiatt már évtizedek óta hatalmas mennyiségű energiát használnak fel arra, hogy a tengervízből ivóvizet állítsanak elő.

A világ sótalanító kapacitásának csaknem fele az Öböl Menti Együttműködési Tanács hat tagállamában – Szaúd-Arábiában, Kuvaitban, Bahreinben, Katarban, Ománban és az Egyesült Arab Emírségekben – található. Az ezekben az országokban élő mintegy 60 millió ember vízellátása jelentős részben a sótalanító üzemektől függ.

A Francia Nemzetközi Kapcsolatok Intézetének adatai szerint Kuvait ivóvizének mintegy 90 százalékát sótalanítással állítják elő. Ománban ez az arány 86, Szaúd-Arábiában körülbelül 70, az Egyesült Arab Emírségekben pedig 42 százalék.

Irán kisebb mértékben függ a sótalanítástól, mivel vízellátásának nagy részét folyókból, víztározókból és felszín alatti készletekből biztosítja. Az ország azonban az utóbbi években súlyos aszályokkal és egyre jelentősebb vízhiánnyal küzd.

Amennyiben a háború tovább eszkalálódna, és a sótalanító üzemeket megsemmisítenék vagy súlyosan megrongálnák, rövid időn belül komoly ivóvízhiány alakulhatna ki. Ez humanitárius válságot idézhetne elő, és súlyos következményekkel járna a gazdaságra, az iparra és a városok működésére is.

A Perzsa-öböl térsége a világ vízben legszegényebb vidékei közé tartozik. Az olyan nagyvárosok gyors növekedése miatt, mint Abu-Dzabi és Doha, a kormányok egyre inkább a tengervíz sótalanítására támaszkodnak.

A Bloomberg szerint ez a technológia tette lehetővé, hogy az Öböl menti államok a sivatagi környezetben nemzetközi üzleti és idegenforgalmi központokat hozzanak létre, golfpályákkal, fedett síközpontokkal és nagy energia- és vízigényű adatközpontokkal.

A genfi egyezmények első kiegészítő jegyzőkönyve tiltja a polgári lakosság életben maradásához nélkülözhetetlen létesítmények – köztük az ivóvízellátást biztosító rendszerek – megtámadását.

Irán márciusban azzal vádolta meg az Egyesült Államokat, hogy támadást hajtott végre a Perzsa-öbölben fekvő Kesm szigetének egyik sótalanító üzeme ellen. Teherán állítása szerint emiatt harminc település maradt víz nélkül.

Abbász Aragcsi iráni külügyminiszter úgy fogalmazott, hogy a támadással veszélyes precedenst teremtettek. Az Egyesült Államok tagadta, hogy a sótalanító létesítmény lett volna a célpont, és azt állította, hogy kizárólag katonai objektumokat támadott.

Júliusban több alkalommal támadás érte a kuvaiti Az-Zour South komplexumot, amely egyszerre termel villamos energiát és állít elő sótalanított vizet.

A sótalanító üzemeket rendszerint erőművek közelében vagy azokkal egybeépítve létesítik, mivel a só és az egyéb szennyeződések eltávolítása a tengervízből rendkívül energiaigényes. Ez azonban egyúttal sebezhetővé is teszi őket: az energetikai infrastruktúra elleni támadás akkor is leállíthatja az ivóvíztermelést, ha magát a sótalanító berendezést nem éri közvetlen találat.

Hasonló létesítmények már az 1990–1991-es öbölháború idején is veszélybe kerültek. Az iraki erők akkor megsemmisítették Kuvait sótalanító kapacitásának egy részét, és nagy mennyiségű nyersolajat engedtek a Perzsa-öbölbe, beszennyezve az üzemek által használt tengervizet.

Kuvait ezt követően kénytelen volt sürgősségi vízkészletekre támaszkodni. Az ország ellátásában egyebek mellett Szaúd-Arábia és Törökország nyújtott segítséget.

Folytatódnak az intenzív támadások. - Miközben a diplomáciai közvetítők tíznapos tűzszünetre és a tárgyalások újraindítására vonatkozó javaslat kidolgozásán dolgoznak, az Egyesült Államok és Irán közötti konfliktus továbbra is intenzív, kölcsönös támadásokkal folytatódik. Újabb incidensek történtek a Hormuzi-szorosban, és a térség több katonai létesítményét is támadás érte.