Tűlevél
Balközép vagy fekete-vörös
Pillanatnyilag úgy áll a helyzet, hogy könnyebb megjósolni: ki nyeri a foci Eb-t, mint azt, hogy ki alakít kormányt Szerbiában. Csaknem egy hónap telt el a választások befejezése óta, és a pártvezérek azóta is megállás nélkül, a kánikulával is dacolva egyeztetnek a kormánytöbbség létrehozásáról. A titkárnők nem győzik felszolgálni a rengeteg feketét meg üditőt a verejtékező politikusoknak, ám ők ma is ott tartanak, ahol az elején. Vagyis hogy mindenféle kombináció lehetséges.
E sorok írásakor például két forgatókönyvet valószínűsítenek, úgymint:
A) a demokraták (DS) a szocialistákkal (SPS), a liberálisokkal (LDP) és a régiósokkal (URS) alkotnak koalíciót,
B) a haladók (SNS), a szocik és a régiósok képezik majd a hatalmi tömböt, a demokraták pedig tizenkét év után ellenzékbe kerülnek.
Vagyis – ha a nyugaton szokásos elnevezéseket alkalmazzuk – az eddigi balközép kormányt egy fekete-vörös, kimondottan patrióta koalíció váltaná fel.
Igaz, Ivica Dačić (a képen) - aki pártja jó választási eredményét meglovagolva főszereplővé lépett elő ebben a balkáni koalíciós rémdrámában - vasárnap még azt bizonygatta, hogy kitartanak eddigi partnerük, a demokraták mellett, de nyomban hozzáfűzte, hogy tárgyalásaik kudarca esetén más partnerek is számításba jöhetnek.
Ám ugyanakkor a belgrádi média a hétvégén már csaknem kész tényként könyvelte el, hogy Dačićék titokban igent mondtak a haladók ajánlatára, és Aleksandar Vučićtyal és Mlađan Dinkićtyel lépnek szövetségre. Az egyik lap arról számolt be, hogy a haladók már elő is készítették az ünnepi bankettet Tomislav Nikolić vidéki, bajčetinai kúriáján, ahol bejelentették volna a nagy eseményt – természetesen csevapcsicsával, slyivovicával és nép rézfúvósok kíséretében -, ám az utolsó pillanatban lefújták a dáridót.
Pedig állítólag már a szerepeket is kiosztották: Dačić lenne a kormányfő, Vučić a miniszterelnök-helyettes és belügyminiszter, Dinkić a gazdasági tárcát kapná és Jorgovanka Tabaković a nemzeti bank kormányzói tisztét.
Ivica Dačić, akár egy aranylábú csatár, aki mindenkit kicselez az ellenfél kapuja előtt (csak még a góllövés nem megy neki), egyre magasabb árat szab közreműködéséért annak biztos tudatában, hogy nélküle sem a demokraták, sem a haladók nem boldogulhatnak. Boris Tadićtytól sikerült kizsarolnia, hogy az eredetileg tervezett DS-SPS-LDP koalícióba vegyék be Mlađan Dinkić Egyesült Szerbiai Régiók nevű formációját. Nem mintha annyira oda lenne Dinkić gitárjátékáért, hanem azért, hogy vele szövetségben ellensúlyozni tudja a DS-LDP párost, nehogy könnyelműen valamilyen nemzetellenes lépésre vetemedjenek Koszovóval kapcsolatban.
A demokraták úgy örülnek Dinkić belépésének, mint üveges szlovák kisiparos a hanyattesésnek, de nem tehetnek semmit. Valahány kormányban szerepelt, mindegyiket megbuktatta, mesés ígéreteiből pedig nem lett semmi.
Dačić viszont nem minden alap nélkül ódzkodik Čedomir Jovanović liberálisaitól, hiszen új hozzállást követelnek a koszovói témához, és nem tartják ördögtől valónak a pristinai kormány elismerését sem. Jovanović másik nagy vétke a szoci vezér szerint, hogy ki nem állja Milorad Dodikot, a Republika Srpska teljhatalmú elnökét, magáról az Erdei Köztársaságról (ahogyan ironikusan nevezik a Radovan Karadžić alapította Srpskát) pedig azt állítják, hogy népirtás nyomán jött létre, vérig sértve kvalifikációjukkal az igaz szerb hazafiakat.
Legutóbbi sajtóértekezletén még egy vitás ügyet megszellőztetett az SPS-vezető: állítólag titkos egyezség jött létre az EU-val, hogy Koszovó irodát nyithat Belgrádban, Szerbia pedig Pristinában, ami amolyan bevezetője lehet a kölcsönös elismerésnek. Ezt azonban ő semmi szín alatt sem fogadná el, mondta hazafias felháborodásában, azt üzenve a két nagy pártnak, a demokratáknak és a haladóknak, hogy ha erre áldásukat adnák, akkor alakítsanak ők kormányt.
Ez lenne az a bizonyos nagy koalíció, amit szintén sokan emlegetnek, a demokraták azonban egyelőre keményen elzárkóznak előle. Úgy tűnik, előbb választanák az ellenzékbe vonulást, amit különben több volt DS-vezető is ajánlgat nekik.
Ám bárki kerül is végül a miniszterelnöki bársonyszékbe, nem lesz könnyű dolga. Gondoljunk csak a súlyos gazdasági helyzetre, a 24 százalékos munkanélküliségre, a dinár árfolyamának zuhanására, a Pristinával való tárgyalásokkal járó problémákra, a mind jobban elszabaduló észak-koszovói aktivistákra, az uniós csatlakozási tárgyalások megkezdése elé támasztott követelésekre. Fele ennyi problémába beletörne még egy sokkal szilárdabb kormány bicskája is.
Eddig Boris Tadić volt a megmondhatója minden fontos kérdésnek, vagy ahogy bírálói csúfolták: ő volt a császár. Az elnöki posztról is úgy irányította a kormányt, mintha az lenne a másodállása. A jámbor Mirko Cvetković igazán nem sok vizet zavart. Ám ha most mégis DS-vezette koalíció jön létre, hiába kerül Tadić a kormányfői székbe, keze-lába meg lesz kötve, miközben az eddiginél is összetettebb problémák szakadnak a nyakába.
A DS-SPS-LDP-URS formációt ugyanis mintegy tizenöt párt alkotná, és természetesen mindegyiknek vannak kikötései és követelései. A nyugdíjaspárt például hallani sem akar a nyugdíjak, a szocik a bérek befagyasztásáról, a régiósok több pénzt igényelnek vidéktámogatásra, és követelik az eddigi kormány gazdasági szakembereinek a menesztését, a liberálisok pedig az uniós felzárkózást és a reformokat sürgetik. Az SPS-URS kettős belső ellenzékként működne, ellensúlyozandó a demokratákat és a liberálisokat.
Mindeközben Tomislav Nikolić az elnöki hivatalból igyekszik beleszólni az ügyekbe, és nemzeti mederbe terelni a külpolitikát. Ráadásul az ellenzéki haladók a parlamentben állandó tűz alatt tartják a kormányt...
Egyszóval izgalmas koalíciós időszakra van kilátásunk, ha majd egyszer végre tényleg feláll az új kabinet.
J. Garai Béla
Az Ön hozzászólása

500 leütés maradt még
Eddigi hozzászólások

Nincs hozzászólás. Legyen az első!

A Tűlevél tizenhárom éve - illusztráció
2018. OKTÓBER 27.
[ 8:53 ]
Ariadné fonala - illusztráció
2018. SZEPTEMBER 30.
[ 18:41 ]
Ivica jóslata - illusztráció
2018. SZEPTEMBER 18.
[ 20:58 ]
A rovat frissítése szünetel - illusztráció
2018. JÚLIUS 23.
[ 19:18 ]
A jövő századi kutatók számára, akik jobb híján térségünk diplomáciai boszorkánykonyháinak titkaival bíbelődnek majd, valószínűleg felfoghatatlan talányt fog képezni, hogy miként kaphatott itt ekkora szerepet az egyház az aktuális politika formálásában, amikor az állam fennhangon szekularizmusával dicsekszik. Például...
2018. JÚLIUS 7.
[ 16:04 ]
Amíg valamilyen csoda folytán nem születik megállapodás Belgrád és Pristina között, addig arra vagyunk kárhoztatva, hogy a politikusok és a média szünet nélkül Koszovó témájával „bombázzanak” bennünket. Akár szívügyünk a déli tartomány, akár nem.Mai helyzetünkben elképzelni is nehéz azokat a jövendő...
2018. JÚNIUS 11.
[ 10:09 ]
Ki ne szeretne mostanában szerbiai állampolgár lenni? Hiszen csak úgy záporoznak a jólétünkre, sőt, az aranykor beköszöntére tett politikusi ígéretek! Nem illik hálátlannak lenni, de néha már úgy érzem, hogy a könyökömön jönnek ki az ígéreteikkel. A legfrissebb prófécia, amit a napokban hallottam magától az...
2018. JÚNIUS 4.
[ 9:20 ]
Beolvasás folyamatban