Tűlevél
Tolvajok, hazudozók és más koalíciózók
Betűméret:             
Ha az alakuló ülés alapján ítélünk, az új összetételű belgrádi parlament sem lesz kevésbé „szórakoztató” az eddigieknél, bár azt nem hiszem, hogy jelentősebb számú tévénéző fog átkapcsolni miattuk a török szappanoperákról. Aki viszont a tömény hazafias pátoszban és a Vučić-féle, jóindulattól csöpögő népi stílusban leli örömét, az nyugodtan előfizethet a közvetítésekre.
Bőven volt alkalmunk kiélvezni a haladók másodhegedűsének, a leendő kormány alelnökének szívbemarkolóan megértő és jóságos hozzáállását már a hétfői premieren is. Úgy lépett a Tisztelt Ház szónoki emelvényére vadonatúj lüszteröltönyében, gondosan megválasztott nyakkendőjével, zselés frizurájával, mint egy modernizált szerb Gandhi, aki a hosszú elnyomatás után végre elnyerte nemzete bizalmát, és most majd elvezeti népét a boldogság szigetére. Szem nem maradt szárazon patrióta körökben!
Aki nem ismerné eddigi pályafutását, radikális előéletét és csodával határos átváltozását lelkes Európa-barát politikussá, az talán mindent el is hinne neki. És cseppet sem lepődne meg azon, hogy a hatalom birtokába került volt Šešelj-ivadék most azt ígéri, hogy koalíciós partnereikkel elvezetik Szerbiát Európába, felvirágoztatják az országot és nem fognak leszámolni politikai ellenfeleikkel. „Ezért nagy nap ez a mai Szerbia életében”, hangoztatta odaadó hívei előtt.
Ám az új házelnök, Nebojša Stefanović megválasztása körül kirobbant vita és szennyesteregetés rögtön visszarántott bennünket a rideg valóságba, jelezve, hogy mégsem lesz olyan harmonikus a parlamenti élet, ahogyan Vučićék gondolták. Bár ifjú kora miatt kevés fogást találtak rajta az ellenzékiek, nem találták méltónak a házelnöki posztra. Ám végül mégis összejött a többség Stefanović megválasztásához. Ebben csak az volt a meglepő, hogy a VMSZ-frakció – vajdasági szövetségeseivel, a demokratákkal és a ligásokkal, továbbá a liberálisokkal ellentétben – igennel voksolt, amit Pásztor Bálint úgy indokolt, hogy Stefanović a parlament kereskedelmi bizottsága elnökeként „toleránsnak mutatkozott” és tartalmas felszólalásai voltak.
Hogy ez az udvarias magyar igen a haladók házelnökére tárgyilagos cselekedet, a jó parlamenti légkörhöz való szerény kisebbségi hozzájárulás volt-e, vagy fricska a demokratáknak, netán egy titkos alku része, az még nem derült ki, és mi, szavazók valószínűleg soha nem fogjuk megtudni.
Az viszont kiderült, hogy az ellenzékbe szorult demokraták igen szívós bírálói lesznek az új kormányszövetségnek. A DS vezérszónoka, Dragoljub Mićunović kételyeit fejezte ki, hogy a haladók, a szocialisták és az egyesült régiósok alkotta koalíció változást hozhat az országnak, amikor a kormánytagok fele eddig is miniszter volt, és akik egy nap alatt megváltoztatták álláspontjukat: akkor azt a politikát védelmezték, ma pedig egy másikat.
Aleksandra Jerkov, a ligások amazonja még inkább felpaprikázta a hangulatot, amikor fotót mutatott Vučićról, amint egy néhány évvel ezelőtti szkupstinai ülésen rabruhát lengetve megfenyegette Mlađan Dinkićet, az egyesült régiósok vezetőjét, korábbi gazdasági minisztert, hogy hatalomra kerülésük után azonnal lecsukatják, mint a legnagyobb tolvajt. Most pedig ugyanaz a Dinkić megbecsült koalíciós partnerük...
Jerkovnak az a leleplezése sem volt kevésbé kínos, hogy Vučić tavaly Ivica Dačićról, a leendő kormányfőről, újsütetű szövetségesükről azt állította, hogy „megrögzött hazudozó”, és „még az a Magasságos se tudná őt rákényszeríteni, hogy koalícióra lépjen vele”.
Ilyen előzmények után kell örülnünk az új kormány megválasztásának, és boldogulást várni ettől a kényszerszülte koalíciós csapattól.
Azért kényszer szülte, mert az általános elégedetlenség hullámain legtöbb mandátumhoz jutott haladók a hatalom megszerzése érdekében „nagylelkűen” mindenkinek felkínálták a koalíciót, aki csak elvetődött zimonyi székházuk környékére. A szocialistákkal szemben annyira gálánsak voltak, hogy Ivica Dačić nem is tudott ellenállni a csábításnak: egy perc alatt faképnél hagyta eddigi (természetes baloldali) szövetségesét, Boris Tadić demokratáit.
Nem csoda: harmadikként befutó pártjával sokkal többet kap, mint amennyit a demokraták oldalán remélhetett volna.
Mlađan Dinkić egyesült régiósaival sem ok nélkül csábult el Vučićék ajánlatától: ismét megkapta a vezető gazdasági és pénzügyi szektort, akárcsak eddig minden kormányban 2000. óta, holott a kampányban még ádáz ellenségek voltak a haladókkal.
Rasim Ljajić sokat vívódott a haladók felkínálta miniszteri posztok elfogadása előtt, sőt illedelmesen megkérdezte a demokratákat (akiknek listáján futottak a választásokon), hogy mit szólnak hozzá? Végül ő is beadta a derekát, de legalább bevallotta: „Tudom, hogy erkölcsileg vitatható a lépésem, ezért keserű szájízzel mondtam ki az igent”.
Ő volt az egyetlen politikus, aki a morált emlegette, ám végül mégis csatlakozott ehhez a heterogén társasághoz.
A haladók Milica Delevićet, az uniós felzárkózási kormányiroda vezetőjét, a demokraták perspektívikus és Európában is megbecsülésnek örvendő káderét is megkörnyékezték, ő azonban kosarat adott. A külügyi tárcát szánták neki (ami csak jót tett volna az országnak), a DS-vezetőség azonban megtagadta a beleegyezést.
Helyébe Ivan Mrkićet, Vuk Jeremić legközelebbi munkatársát találták, aki a Milosević-rezsim idejében nagykövet volt Cipruson, ezért mondják róla a rossznyelvek, hogy Slobo pénzmosója volt. Remélhetőleg nem olyan megszállottja a repülésnek, mint elődje.
Nehéz elhinni, hogy munkálkodásuk nyomán Szerbia is olyan metamorfózison esik át, mint egyik-másik vezető politikusa.
J. Garai Béla
Az Ön hozzászólása

1000 leütés maradt még
Eddigi hozzászólások

Nincs hozzászólás. Legyen az első!

A Tűlevél tizenhárom éve - illusztráció
2018. OKTÓBER 27.
[ 8:53 ]
Ariadné fonala - illusztráció
2018. SZEPTEMBER 30.
[ 18:41 ]
Ivica jóslata - illusztráció
2018. SZEPTEMBER 18.
[ 20:58 ]
A rovat frissítése szünetel - illusztráció
2018. JÚLIUS 23.
[ 19:18 ]
A jövő századi kutatók számára, akik jobb híján térségünk diplomáciai boszorkánykonyháinak titkaival bíbelődnek majd, valószínűleg felfoghatatlan talányt fog képezni, hogy miként kaphatott itt ekkora szerepet az egyház az aktuális politika formálásában, amikor az állam fennhangon szekularizmusával dicsekszik. Például...
2018. JÚLIUS 7.
[ 16:04 ]
Amíg valamilyen csoda folytán nem születik megállapodás Belgrád és Pristina között, addig arra vagyunk kárhoztatva, hogy a politikusok és a média szünet nélkül Koszovó témájával „bombázzanak” bennünket. Akár szívügyünk a déli tartomány, akár nem.Mai helyzetünkben elképzelni is nehéz azokat a jövendő...
2018. JÚNIUS 11.
[ 10:09 ]
Ki ne szeretne mostanában szerbiai állampolgár lenni? Hiszen csak úgy záporoznak a jólétünkre, sőt, az aranykor beköszöntére tett politikusi ígéretek! Nem illik hálátlannak lenni, de néha már úgy érzem, hogy a könyökömön jönnek ki az ígéreteikkel. A legfrissebb prófécia, amit a napokban hallottam magától az...
2018. JÚNIUS 4.
[ 9:20 ]
Beolvasás folyamatban