Tűlevél
Minek nekik az állam?
Ha volt is valakinek illúziója, hogy Szerbia új vezetői használható megoldást fognak ajánlani a nyomasztó koszovói problémára és ezzel megszabadítják az országot és minden polgárát (akár „államalkotó”, akár kisebbségi) ettől a hatalmas nyűgtől, akkor most keserűen csalódniuk kellett.
Máris kiderült ugyanis, hogy a király meztelen: nem csak hogy csodatevő titkos tervük nincs a haladóknak Koszovóval kapcsolatban, ahogyan a kampányban ígérgették, hanem semmilyen tervük sincs. Legfeljebb homályos, patrióta pátosszal átitatott, elképesztően idejét múlta elképzeléseik, amelyek sehová se vezetnek.
Ez derül ki abból az interjúból is, amelyet Tomislav Nikolić adott a minap a Danasnak.
Arra a kérdésre, hogy mit kínál a koszovói albánoknak, akik az alkotmány szerint Szerbia állampolgárai, ez a válasz hangzott el: „érdemi autonómiát a Biztonsági Tanács 1244-es határozatával összhangban”. Vagyis olyan autonóm státust Szerbián belül, fejtegette az államfő, mint amilyent az Olaszországban vagy Belgiumban élő német kisebbség élvez.
„Ez talán kevés?”, tette fel a kérdést egy olyan maliciózus megjegyzés kíséretében, amit felelős politikustól nem várna el az ember:
„Minek nekik az állam? Az olyan értelmetlen”. („Šta će njima država? To je tako nerazumno!”)
Kötve hiszem, hogy Pristinában bárki is megfontolásra méltónak tartaná a belgrádi vezető érdemi autonómiára vonatkozó ajánlatát, annál valószínűbb, hogy mélyen megsértődnek a „minek nekik az állam?” megjegyzés miatt. Ez az egyetlen kérdőmondat ugyanis mindent elárul az új belgrádi hatalomról: az államalkotói dölyföt, a másodrendűnek tekintett kisebbségiek lebecsülést, a „siptárokról” alkotott lekicsinylő véleményt.
Ha Nikolićék komolyan gondolják, hogy ezzel a hozzáállással és az érdemi autonómia ötletével bármit is elérhetnek a Pristinával folytatott párbeszédben, akkor elkönyvelhetjük, hogy a koszovói kalamajka mostanában nem fog elmozdulni a holtpontról.
Kezdjük ott, hogy az ilyen-olyan jelzős autonómiák az elmúlt húsz év alatt rendre a papírkosárban kötöttek ki. Már Vuk Drašković külügyminisztersége idején, 2006-ban gálánsabb ajánlattal rukkoltak ki: a nevezetes „több az autonómiánál, kevesebb az önállóságnál” formulával, de az albánok azt is lesöpörték az asztalról. Boris Tadić az ír modellt ajánlotta (vagyis Szerbia nem ismerné el Koszovót, de együttműködne vele az uniós integráció érdekében), ám ez sem vezetett eredményhez.
Tadić legalább beismerte: nincsenek illúziói arról, hogy Koszovó visszatérhet Szerbia kebelébe, ezért a kompromisszumot kereste. Nikolić viszont mintha semmit se tanult volna elődjei hibáiból.
De kár is találgatni az albánok reakcióját, hiszen Hajrudin Kuqi koszovói miniszterelnök-helyettes már ki is fejtette véleményét: az, hogy Nikolić Szerbia szuverenitása keretében keresi a megoldást a koszovói kérdésre, azt jelzi, hogy a kilencvenes évek álomvilágában él. Az albán politikus szerint a két félnek ehelyett a határok meghúzásáról kell tárgyalnia.
Normális ésszel nehéz felfogni azt a megszállottságot, amely feltételezi, hogy a koszovói albánok, a világ legbefolyásosabb hatalmainak támogatását élvezve, lemondanak a több mint kilencven ország által elismert függetlenségről, és a haladók szép szeméért leülnek tárgyalni a szerb fennhatóság alá való visszatérésről. Csak azért, mert így írja elő a szerb alkotmány.
Semmivel sem több az esély erre, mint Nagy-Szerbia megteremtésére a Károlyváros—Ogulin—Karlobag szegélyezte nyugati határral, amiről pedig Tomislav Nikolić állítólag lemondott, amikor szakított korábbi mesterével, Vojislav Šešeljjel.
Akkor pedig csakis az következhet, hogy folytatódik a vég nélküli alkudozás Pristinával és Brüsszellel, akiknek mellesleg már nagyon elegük lehet az efféle balkáni makacsságból.
Mi ráérünk, mi nekünk az ötven év, ami alatt az albánok meggondolhatják magukat?
Addig legfeljebb azzal üthetjük el az időt, hogy az elnökkel együtt sopánkodunk az albánok pimaszságán, hogy államot akarnak maguknak.
Államot, ezeknek?! Akik még tegnap favágással keresték meg a burekra valót?
Ugyan minek nekik az állam, amikor az olyan értelmetlen.
J. Garai Béla
Az Ön hozzászólása

500 leütés maradt még
Eddigi hozzászólások

Nincs hozzászólás. Legyen az első!

A Tűlevél tizenhárom éve - illusztráció
2018. OKTÓBER 27.
[ 8:53 ]
Ariadné fonala - illusztráció
2018. SZEPTEMBER 30.
[ 18:41 ]
Ivica jóslata - illusztráció
2018. SZEPTEMBER 18.
[ 20:58 ]
A rovat frissítése szünetel - illusztráció
2018. JÚLIUS 23.
[ 19:18 ]
A jövő századi kutatók számára, akik jobb híján térségünk diplomáciai boszorkánykonyháinak titkaival bíbelődnek majd, valószínűleg felfoghatatlan talányt fog képezni, hogy miként kaphatott itt ekkora szerepet az egyház az aktuális politika formálásában, amikor az állam fennhangon szekularizmusával dicsekszik. Például...
2018. JÚLIUS 7.
[ 16:04 ]
Amíg valamilyen csoda folytán nem születik megállapodás Belgrád és Pristina között, addig arra vagyunk kárhoztatva, hogy a politikusok és a média szünet nélkül Koszovó témájával „bombázzanak” bennünket. Akár szívügyünk a déli tartomány, akár nem.Mai helyzetünkben elképzelni is nehéz azokat a jövendő...
2018. JÚNIUS 11.
[ 10:09 ]
Ki ne szeretne mostanában szerbiai állampolgár lenni? Hiszen csak úgy záporoznak a jólétünkre, sőt, az aranykor beköszöntére tett politikusi ígéretek! Nem illik hálátlannak lenni, de néha már úgy érzem, hogy a könyökömön jönnek ki az ígéreteikkel. A legfrissebb prófécia, amit a napokban hallottam magától az...
2018. JÚNIUS 4.
[ 9:20 ]
Beolvasás folyamatban