Tűlevél
A nagykövet bosszúja
Betűméret:             
Régi igazság, hogy a külföldi nagykövetekkel nem árt jóban lenni, különösen, ha egy szuperhatalmat képviselnek. Ellenük cselekedni pedig egyenesen botorság, a legnagyobb hiba, amit egy nem túl jelentős ország vezető politikusa elkövethet. Ezt a leckét alighanem egy életre megtanulta Vojislav Koštunica, aki 2008. februárjában, a koszovói függetlenség kihirdetése miatt megrendezett belgrádi demonstráció idején a kormányfői posztot töltötte be.
A „Koszovó Szerbiáé!” szlogen jegyében megtartott tüntetés nemcsak a déli tartomány elvesztése miatti össznépi felháborodásról maradt emlékezetes, hanem arról is, hogy a randalírozó tömeg megrohamozta az „ellenséges” nagykövetségeket: az amerikai külképviseletet felgyújtotta, a német és a török nagykövetséget pedig megrongálta, miközben a rendőrség „elfelejtett” közbelépni, vagy csak későn tette ezt.
Amúgy azt sem akadályozták meg, hogy a hazafias tömeg mindeközben kifosszon néhány nyugati árut forgalmazó üzletet, és nemes bosszújuk jeleként a patrióták elvigyék a kezük ügyébe került márkás sportcipőket.
Hogy mi tette aktuálissá ezt a régi históriát?
Az, hogy Cameron Munter (a képen) akkori amerikai nagykövet most megjelent visszaemlékezéseiben néhány érdekes kulisszatitkot tárt fel. Kiderült, hogy a nagykövet megbízható bizonyítékok birtokába jutott a tekintetben, hogy Koštunica személyesen hagyta jóvá az amerikai külképviselet elleni „spontán” támadást, amely során a tüntetők egyike életét vesztette. Talán így akarta megmutatni gyűlöletét a koszovói albánok ügyét felkaroló Amerika iránt.
Ám a válasz nem maradt el: Munter úgy állt bosszút a szerb demokraták vezérén, hogy meghiúsította újraválasztását, derül ki a memoárból. Ezzel szinte végérvényesen megpecsételte Koštunica politikai pályafutását, mint olyan politikusét, aki erőszakra buzdít, szélsőségesen Nyugat-, és NATO-ellenes, ezért nem ajánlott koalíciós partner.
Talán ezért nem rúghatott labdába a mostani vörös-fekete koalíció megteremtésekor sem, pedig a DSS színei nagyon is odailletek volna.
Az amerikai a titkos diplomáciára jellemző fondorlattal érte el célját eszközként használva Ivica Dačić politikai ambícióit. A miloševići örökséggel küszködő szocialistákat és a vezetőjüket eltanácsolta az ultrakonzervatív Koštunicával való szövetkezéstől, és rávette őket az európai erők felé való váltásra. Mivel tudta, hogy Dačić leghőbb óhaja szalonképessé tenni a volt rezsimpártot, „elintézte” a Szocialista Internacionálé akkori vezetőinél, José Luis Zapatero spanyol -, és Jorgos Papanadreu görög kormányfőnél, hogy hívják meg Ivica Dačićot, akit egy ivászattal egybekötött baráti megbeszélésen sikerült is rávenniük, hogy lépjen át az Európa-barát táborba, és akkor felveszik az SPS-t a tömörülésbe.
Így is történt, s ezzel Munter – Dačić közreműködésével - kihúzta a szőnyeget Koštunica lába alól. A szocialista politikus pedig mindenki meglepetésére az ősellenség demokrata Boris Tadić oldalán bukkant fel, és miniszterelnök-helyettesi posztra került.
Ennyit pártjaink és egyes vezetők elvszerű politizálásáról, az ideológiáról és a népakarat érvényesüléséről...
A „vozsd” egykori szóvivője azt már saját rátermettségével érte el (az átlagpolgárok esetében ezt inkább ravaszságnak mondanánk), hogy a legutóbbi választások után, lovat váltva, a haladók táborában kötött ki, és egészen a miniszterelnökségig vitte. Ha csak útólag nem nem jelentkezik egy másik nagykövet egy újabb szenzációs háttérinfomációval.
Amint várható is volt, Koštunica pártja hevesen tiltakozik és cáfolja, hogy vezetőjük felelős lenne az amerikai nagykövetség felgyújtásáért. A DSS szerint Munter valójában ezzel a hazugsággal akarja elterelni a figyelmet országa felelősségéről a Szerbia ellen végrehajtott bűnös légicsapásokért. Az ilyen rágalmak, állítják, csupán azt a célt szolgálják, hogy „bűncselekmények elkövetésének gyanújába keverjék azt a pártot, amely következetesen harcol Szerbia feldarabolása és a NATO-ellenőrzés alá való helyezése ellen”.
Nem tudom, hogy a szerbiai politikai életet körüllengő históriák eme legújabbikára mennyire fogékony a közvélemény, Munternek vagy Koštunicának hisznek-e inkább?
Nekem mindenesetre nagyon tetszett egy netes blogíró lényegbevágó figyelmeztetése: Vegye el már valaki a gyufát Vójótól, sokkal kevesebb lesz a baj!
J. Garai Béla
Az Ön hozzászólása

1000 leütés maradt még
Eddigi hozzászólások

Nincs hozzászólás. Legyen az első!

A Tűlevél tizenhárom éve - illusztráció
2018. OKTÓBER 27.
[ 8:53 ]
Ariadné fonala - illusztráció
2018. SZEPTEMBER 30.
[ 18:41 ]
Ivica jóslata - illusztráció
2018. SZEPTEMBER 18.
[ 20:58 ]
A rovat frissítése szünetel - illusztráció
2018. JÚLIUS 23.
[ 19:18 ]
A jövő századi kutatók számára, akik jobb híján térségünk diplomáciai boszorkánykonyháinak titkaival bíbelődnek majd, valószínűleg felfoghatatlan talányt fog képezni, hogy miként kaphatott itt ekkora szerepet az egyház az aktuális politika formálásában, amikor az állam fennhangon szekularizmusával dicsekszik. Például...
2018. JÚLIUS 7.
[ 16:04 ]
Amíg valamilyen csoda folytán nem születik megállapodás Belgrád és Pristina között, addig arra vagyunk kárhoztatva, hogy a politikusok és a média szünet nélkül Koszovó témájával „bombázzanak” bennünket. Akár szívügyünk a déli tartomány, akár nem.Mai helyzetünkben elképzelni is nehéz azokat a jövendő...
2018. JÚNIUS 11.
[ 10:09 ]
Ki ne szeretne mostanában szerbiai állampolgár lenni? Hiszen csak úgy záporoznak a jólétünkre, sőt, az aranykor beköszöntére tett politikusi ígéretek! Nem illik hálátlannak lenni, de néha már úgy érzem, hogy a könyökömön jönnek ki az ígéreteikkel. A legfrissebb prófécia, amit a napokban hallottam magától az...
2018. JÚNIUS 4.
[ 9:20 ]
Beolvasás folyamatban