ÁLLÁSHIRDETÉSEK
Apróhirdetések
Helységnévtár
Szerb Watergate
Betűméret:
Nem szoktam különösebben meghatódni a politikusok sirámaitól, ám ezúttal mégis úgy éreztem, hogy azonnal sírva fakadok, amikor végighallgattam A. Vučić panaszát. Amiatt lamentált a tévé széles nyilvánossága előtt, hogy lehallgatják telefonját. Gondoljunk csak bele ebbe a szörnyűségbe: annak az embernek a telefonját hallgatják le, aki nemcsak kormányalelnök, hanem egyszemélyben védelmi miniszter és pártvezető is (hogy is győzi csak!), sőt a biztonsági szolgálatokat is ő felügyeli!
Együgyű átlagpolgárként azt gondolhatnánk, hogy egy ekkora hatalommal rendelkező vezető bárkiről megtudhat mindent, közben kiderül, hogy pont őt hallgatják le!
Olyan szánalomkeltően fejtegette búgó baritonján az őt ért súlyos sérelmeket, olyan átéléssel adta elő a maga és családja mostoha sorsát, hogy egészen meghatódtam. Hiszem, hogy velem együtt a fél ország szívét is mély fájdalom járta át. Rögtön kiment a fejünkből minden áremelkedés, gáz-, és villanyszámla.
Sőt mintha egy könnycsepp is csillogott volna a szeme sarkában, de lehet, hogy csak képzelődöm, és az én tévém képernyője párásodott be a fűtetlen szobámban.
Hiába, nehéz, nagyon nehéz pálya a politikusi. Micsoda megpróbáltatásoknak vannak kitéve! Én például biztosan belebetegednék, ha megtudnám, hogy lehallgatják a mobilomat, pedig egyáltalán nem vagyok olyan híresség, mint A. Vučić.
Természetesen szenvedő alanyunk már tudja, hogy kik voltak a tettesek, akik erre a vérlázító cselekedetre vetemedtek: azok a rendőrtisztek, akik az alvilág és a hazai pénzmágnások szolgálatába szegődtek. Eme körök ugyanis eltökélték, hogy kibuktatják a hatalomból őt és pártját, a legutóbbi választások diadalmas győztesét. Őket, akik végre – mint pártjuk neve is elárulja - a nemzeti haladás útjára vezették az országot, miközben eltökélt küzdelmet indítottak a társadalom rákfenéje, a bűnözés és a korrupció ellen.
Nem hiába kapta politikusunk a szerb Eliot Ness becenevet az őt körülrajongó médiában, hiszen ugyanolyan elszántsággal hirdette meg az alvilág elleni harcát, mint annak idején az alkoholmaffia ellen küzdő legendás amerikai felügyelő. Igaz, eddig csak a volt kormány egy tagját sikerült becserkésznie, arra sem tudott semmit rábizonyítani, de már kivetette hálóját az igazi nagy halakra is.
Nos, ezek a nagy halak, ezek a mérges tengeri ráják próbáltak bosszút állni úgy, hogy rendőrspiclijeik rákapcsolódtak a telefonvonalra. Hogy törvénytelen cselekedetük még galádabb legyen, nemcsak A. Vučić, hanem T. Nikolić elnök és N. Stefanović házelnök telefonját is lehallgatták! Utóbbit különösen sajnálom, hiszen szegény fiatalembernek ez az első állása, a képviselőházi elnökség, és joggal mondhatja el otthon a szüleinek, hogy ez a pálya is jól kezdődik!
Az affér kétségkívül rendkívül súlyos, ami a bulvárlapok címezéséből is kiderül. Ilyen címek jelentek meg: „A maffia támadást indított a szerb állam ellen!”, „A tájkunok államcsínyre készültek”, „Szerb Watergate”. Illusztrációként pedig Nikolić és Vučić képét közölték, amint mit sem sejtve mobiloznak, intézik az állam fontos dolgait, holott lehet, hogy éppen akkor bűnös fülek hallgatóznak valamelyik telefonpóznán vagy leadótoronyban.
Beavatott hírlapírók már a várható következményeket is előrevetítették: azt, hogy az egész rendőri vezetést le fogják váltani, ha bebizonyosodnak a vádak. Mert egyelőre még kicsit bizonytalan a dolog, nem tisztázódott, hogy valóban volt lehallgatás, vagy csak a buzgó rendőrtisztek listát készítettek a vezetők telefonpartnereiről, amint azt I. Dačić kormányfő, belügyminiszter állítja. Ugyanis elsőként ő keveredett gyanúba, mint a belügyek irányítója, de rögtön kivágta magát, hogy semmi köze az ügyhöz. Mindenesetre alapos vizsgálat következik, és ha visszaélést tapasztalnak, nem marad el a felelősségre vonás.
A hallgatózó rendőrfelügyelő úgy repül az állásából, hogy a lába se éri a földet!
Az igazat megvallva, kezdetben volt némi fenntartásom az üggyel kapcsolatban, különösen ha felidéztem a szóban forgó haladópártiakkal kapcsolatos korábbi eseményeket. Például azt, amikor T. Nikolić tavaly nagy csinnadrattával éhségsztrájkot hirdetett „mindhalálig”, ám mindannyiunk szerencséjére még idejében abbahagyta, mielőtt a koplalás komolyabb következményekkel járt volna. Vagy a tömeges választási csalásokról szóló história, amikor több zsáknyi állítólagos hamis választócédulát szórtak ki a képviselőház előtt, amiről később úgy elhallgattak, mintha mi sem történt volna.
Lehetséges, hogy ezúttal is puszta önreklámozásról lenne szó, ahogyan a mindig akadékoskodó ellenzék állítja? Vagy csupán a rendőrségi kádercserét készítik elő? A koalíciós kormány átkomponálását?
Az időközben megszólaló, gyanúba keveredett rendőrtisztek is némileg új megvilágításba helyezték az ügyet. Ők ugyanis azt állítják, hogy valójában szó sem volt semmiféle lehallgatásról, hanem csak a különleges korrupcióellenes csoport kérte el az egyik gyanús tájkun telefonpartnereinek listáját, és azon véletlenül a haladók vezetőinek neve is szerepelt. Ettől estek pánikba a kormányalelnök biztonsági emberei.
Az egészben az a legkínosabb, hogy az említett korrupcióellenes csoport A. Vučić megbízásából alakult meg, vagyis saját emberei okozták a galibát.
Elég az hozzá, hogy az ügy most már anyira elkomplikálódott, hogy egy szemfüles Jerotije rendőrkapitányra lenne szükség, hogy tiszta vizet öntsön a pohárba. Arra a Jerotije kapitányra, aki Branislav Nušić mulatságos komédiájában, a Gyanús személyben megszállottan nyomoz a körzetében felbukkant gyanús alak után, aki állam-, és dinasztiaellenes terveket szövöget.
Ki tudja, lehet egyszer egy nušići vénájú komédiaszerző ezt a históriát is megírja, és jót röhög rajta az utókor.
J. Garai Béla
A jövő századi kutatók számára, akik jobb híján térségünk diplomáciai boszorkánykonyháinak titkaival bíbelődnek majd, valószínűleg felfoghatatlan talányt fog képezni, hogy miként kaphatott itt ekkora szerepet az egyház az aktuális politika formálásában, amikor az állam fennhangon szekularizmusával dicsekszik. Például...
2018. JÚLIUS 7.
[ 16:04 ]
Amíg valamilyen csoda folytán nem születik megállapodás Belgrád és Pristina között, addig arra vagyunk kárhoztatva, hogy a politikusok és a média szünet nélkül Koszovó témájával „bombázzanak” bennünket. Akár szívügyünk a déli tartomány, akár nem.Mai helyzetünkben elképzelni is nehéz azokat a jövendő...
2018. JÚNIUS 11.
[ 10:09 ]
Ki ne szeretne mostanában szerbiai állampolgár lenni? Hiszen csak úgy záporoznak a jólétünkre, sőt, az aranykor beköszöntére tett politikusi ígéretek! Nem illik hálátlannak lenni, de néha már úgy érzem, hogy a könyökömön jönnek ki az ígéreteikkel. A legfrissebb prófécia, amit a napokban hallottam magától az...
2018. JÚNIUS 4.
[ 9:20 ]
Nincs hozzászólás. Legyen az első!