Tűlevél
Krajinai és más menekültek
Betűméret:             
Ez most a sértett nemzeti önérzet, a felszított szenvedélyek és indulatok időszaka Szerbiában, és nem a józan és megfontolt kormányzati intézkedéseké. Nincs az a vezető, aki ebben felforrósodott hangulatban az Európához való közeledést merné emlegetni, netán engedmények megtételét javasolná.
Belgrádi futballhuligánok horvát zászlókat égetnek a stadionokban, a lelátókon kifeszített óriás transzparensre pedig ezt írták: „Készüljetek csetnikek!”. Vojislav Koštunica ultrakonzervatív szerb demokratái a Pristinával és Brüsszellel való mindennemű tárgyalások azonnali megszakítását sürgetik, a radikálisok pedig azzal a követeléssel tüntettek Tomislav Nikolić elnök hivatala előtt, hogy a kormány járjon közben Vojislav Šešelj Hágából való azonnali kiszabadítása érdekében.
Eközben volt eszmetársukat „usztasának” titulálták, mert állítólag nem elég keményen áll ki a nemzeti érdekek mellett.
A hágai Nemzetközi Bíróságnak a két horvát tábornok ügyében hozott felmentő ítélete annyira felkavarta a kedélyeket, annyira felszította az Európa ellenes hangulatot Belgrádban, hogy egyelőre nem várható előrelépés eurointegrációs ügyekben. Jó sok időnek kell eltelnie ahhoz, hogy a politika ismét normális kerékvágásba zökkenjen.
Pedig már kezdtünk reménykedni, hogy a Pristinával megkezdett párbeszéddel valami elmozdult a holtpontról. Kétségkívül rosszkor, nagyon rosszkor jött a hágai ítélet.
Ivica Dačić kormányfő máris tájékoztatta Catherine Ashton uniós külügyi főképviselőt, hogy januárra halasztaná a „rázósabb” témákat a Pristinával való dialógusban. Ezzel természetesen eltolódik a csatlakozási tárgyalások megkezdésének tavaszra remélt időpontja is, hiszen annak a dialógus eredményessége a feltétele.
Ugyanakkor a szerbeket sértő ítélet miatt lemondták Suzana Grubješić kormányalelnök korábban tervezett zágrábi útját. „Ugyan miről tárgyalnánk Ante Gotovina és Mladen Markač felmentése után?”, indokolta a lépést Ivica Dačić. Ezzel azonban tovább késik a vörös-fekete koalíció hatalomra kerülésével amúgy is megromlott szerb-horvát kapcsolatok javítása.
Pedig ez szintén mínusznak számít Brüsszelben az integrációra való felkészültség megítélésekor: a jószomszédi kapcsolatok kiépítése és megbékélés nélkül ugyanis nincs csatlakozás.
Már az egy hónappal ezelőtt készült felmérés szerint is a szerbiai állampolgároknak kevesebb, mint a fele, 48 százaléka támogatta az EU-tagságot, 33 százalék pedig elutasította, ám ha most rendeznének ankétot, hiszem, hogy sokkal lesújtóbb lenne a mérleg.
A hágai fellebbviteli bírósági döntés átmenetileg példátlan nemzeti egységet teremtett Szerbiában: az ítéletet meghozó bírákat nemcsak a hatalmi pártok, nemcsak a nacionalista jobb és szélsőjobb marasztalja el, hanem az ellenzéki demokraták és Čedomir Jovanović liberális demokratái is, nemcsak Radovan Karadžić védője, hanem Nataša Kandić, a legurópaibb békeaktivista is.
Az ítélet bebizonyította: a háború olyan mély sebeket ejtett, hogy húsz év után is elég egy szikra, hogy felizzanak az ellenséges indulatok. A felmentést Horvátországban óriási eufória követte, ami még inkább sérti a szerbeket. Nem lett volna ez másképp, csak éppen fordított előjellel, ha a fellebbviteli bíróság megerősíti a két tábornok 24, illetve 18 évi börtönbüntetését. Akkor a másik fél tiltakozott volna.
A horvátok ezzel bizonyítottnak vélik, hogy az 1995-ös „domovinski rat”, vagyis a honvédő háború makulátlan volt és nem tekinthető etnikai tisztogatásnak, ahogyan a vádiratban szerepelt, a szerbek viszont éppen fordítva látják: szerintük a Franjo Tuđman vezetésével és a két szóban forgó tábornok irányításával indított Vihar hadműveletnek az volt a célja, hogy kisöpörjék a szerbeket, megsemmisítsék otthonaikat, hogy soha többé nem térhessenek vissza.
A tizenhét évvel ezelőtt lezajlott szerb menekülthullám természetesen minket is érintett, akik akaratlanul, önhibánkon kívül cseppentünk bele ebbe a véres posztjugó területi osztozkodásba. Emlékszünk a szomorú és elkeseredett emberek traktoros menetoszlopaira, de arra is, hogy a miloševići hatóságok álszent demagógiával tartományunkba irányították őket az elöregedett falvak, az üresen álló falusi házak ürügyén, mit sem törődve a lakosság nemzeti összetételének megváltoztatását tiltó nemzetközi jogi előírásokkal.
Hivatalos adatok szerint a kilencvenes években 350 ezer boszniai és a horvátországi menekült érkezett a Vajdaságba, és nagyobb részük itt is maradt, teljesen felbillentve az etnikai mérleget. Olvasom nyilatkozataikat, amelyben arra panaszkodnak, hogy a helybeliek – nemcsak a magyarok – bizalmatlanok velük szemben, és ma is „dogyosoknak” tekintik őket.
Rosszul érzik magukat emiatt, szenvednek az idegen környezetben. Ám semmivel sem volt könnyebb sorsa annak az ötvenezer magyarnak, harmincezer horvát és más nemzetiségűnek, akiknek innen kellett távozniuk a nacionalista őrjöngés és a háborús viharok miatt, és akiknek távozása miatt nem szokott senki sajnálkozni.
Természetesen nem a krajinai kisemberek tehettek róla, hogy el kellett hagyniuk otthonukat és szülőföldjüket, de az is csak részigazság, amit az igazságtalannak tartott hágai ítélet kapcsán kapcsán hangoztatnak: hogy a Vihar miatt kerekedtek fel. Senki sem kételkedik abban, hogy súlyos atrocitásokban volt részük menekülés közben, és hogy a horvát fegyveresek felperzselték otthonukat. Azt is nehéz feltételezni, hogy Gotovina és Markac nem tudott a hátramaradt aggastyánok meggyilkolásáról, a fosztogatásokról.
Azt azonban igyekeznek elhallgatni Belgrádban, hogy a milosevici rezsim által kinevezett, botcsinálta krajinai vezetők, Milan Babic és Milan Martic szólította fel nemzettársait, hogy hagyják el otthonukat, és fussanak Szerbiába. Hogy így nyissanak teret a szerb ellenőrzés alá került Jugoszláv Néphadseregnek, hogy megtorolja a horvát támadást. A Nagy-Szerbiáról szőtt álmok mámorában meg voltak győződve róla, hogy a JNH tankjai véget vetnek a horvátok és bosnyákok ellenállásának.
Még Slobodan Milošević is felháborodott a krajinai és palei vezetők őrült cselekedetein, és a legnehezebb napokban sorsukra hagyta őket. Ez is az exodus történetéhez tartozik.
Mint ahogy az is óhatatlanul eszünkbe jut, hogy Aleksandar Vučić, Szerbia aktuális első miniszterelnök-helyettese, aki most széltében-hosszában panaszkodik a külföldieknek az igazságtalan hágai döntés miatt, annak idején Tomislav Nikolićtyal és eszelős vezérükkel, Vojislav Šešeljjel együtt lelkesen hirdette a Virovitica-Karlovac-Karlobag határolta Nagy-Szerbiát, és egekbe magasztalta a Szlavóniába átruccanó hős rekviráló víkendharcosokat. És esze ágában sem volt felháborodni a vukovári gaztettek miatt.
Lehet, hogy a hágai bírák tényleg túl elnézőek voltak a Vihar hadművelet főszereplői iránt, s ez sérti az atrocitást elszenvedett krajinai szerbeket. Ám itt is akadnak, akiknek illene bocsánatot kérni tőlük.
A mi menekültjeinkről nem is beszélve.
J. Garai Béla
Az Ön hozzászólása

1000 leütés maradt még
Eddigi hozzászólások

Nincs hozzászólás. Legyen az első!

A Tűlevél tizenhárom éve - illusztráció
2018. OKTÓBER 27.
[ 8:53 ]
Ariadné fonala - illusztráció
2018. SZEPTEMBER 30.
[ 18:41 ]
Ivica jóslata - illusztráció
2018. SZEPTEMBER 18.
[ 20:58 ]
A rovat frissítése szünetel - illusztráció
2018. JÚLIUS 23.
[ 19:18 ]
A jövő századi kutatók számára, akik jobb híján térségünk diplomáciai boszorkánykonyháinak titkaival bíbelődnek majd, valószínűleg felfoghatatlan talányt fog képezni, hogy miként kaphatott itt ekkora szerepet az egyház az aktuális politika formálásában, amikor az állam fennhangon szekularizmusával dicsekszik. Például...
2018. JÚLIUS 7.
[ 16:04 ]
Amíg valamilyen csoda folytán nem születik megállapodás Belgrád és Pristina között, addig arra vagyunk kárhoztatva, hogy a politikusok és a média szünet nélkül Koszovó témájával „bombázzanak” bennünket. Akár szívügyünk a déli tartomány, akár nem.Mai helyzetünkben elképzelni is nehéz azokat a jövendő...
2018. JÚNIUS 11.
[ 10:09 ]
Ki ne szeretne mostanában szerbiai állampolgár lenni? Hiszen csak úgy záporoznak a jólétünkre, sőt, az aranykor beköszöntére tett politikusi ígéretek! Nem illik hálátlannak lenni, de néha már úgy érzem, hogy a könyökömön jönnek ki az ígéreteikkel. A legfrissebb prófécia, amit a napokban hallottam magától az...
2018. JÚNIUS 4.
[ 9:20 ]
Beolvasás folyamatban