ÁLLÁSHIRDETÉSEK
Apróhirdetések
Helységnévtár
Buszok a bukvárból
Betűméret:
- Mi a nagy helyzet, Dragomir? – fordult a buszkijelzőkért felelős segédtitkárhoz szigorúan az alpolgármester. – Hogy haladunk alkotmányvédelmi akciónkkal?
- Kitűnően, főnök! Most kaptam a jelentést. A szakemberek egész éjjel fáradhatatlanul dolgoztak az elektronikus rendszer átállításán, és reggelig sikerült kipucolni a szisztémából az utolsó rohadt latin betűt is! Igaz, hogy közben kétszer is lefagytak a fránya komputerek, mert azokat is nyugaton gyártották és nehezen birkóznak meg a mi tyirilicánkkal, de végül is megbuherálták őket. Most már úgy működnek, mintha maga Radovan Karadžić szerkesztette volna őket!
- Talán Vuk Karadžić, Dragomir – igazította ki főnöke. – Tudod, hogy ő alkotta meg a mi tyirilicánkat, a világ legtökéletesebb írásmódját!
- Ja, tényleg. Elnézést, főnök, folyton összetévesztem ezt a két néphősünket. A lényeg az, hogy ma reggel már úgy gördültek ki a buszok a garázsból, hogy mindegyiken büszkén virított a cirillbetűs felirat! Olyanok voltak, mintha egyenesen a tyiril bukvárból gurultak volna elő!
- Örülök neki. És mondd, a buszvezetők hogy fogadták a változást?
- Ó, nagyon boldogok voltak! Csak egyetlen sofőr duzzogott, a Sanyika. Azt mondja, neki hiányozni fognak a megszokott a régi táblák.
- Nekünk viszont a Sanyika nem fog hiányozni. Van elég utánpótlás, aki nem panaszkodik. A szerb Athénban nekem senki se sírja vissza az átkos latinbetűs időszakot! Most, amikor végre igazi patrióták kezébe került a város irányítása. Igazam van, Dragomir?
- Tökéletesen, főnök! Itt van mindjárt az unokaöcsém, a Vitomir. Kiváló gépkocsivezető, tűzbe tenném érte a kezemet, hogy csak tyirilül tud olvasni. Sőt, rosszul lesz, ha latin írást tesznek elébe, egyszer még hányt is egy ilyen felirattól. Rögtön szólok is neki, hogy jelentkezzen.
- Nagyszerű! Ilyen öntudatos hazafiakra van szükségünk. És az utazóközönség? Milyenek az első benyomások?
- Általános a lelkesedés! Voltak, akik meg is tapsolták a hajnali peremvárosi járatot. Sőt, táncoltak is örömükben!
- Ne beszélj! Ugye, hogy igazam volt, amikor azt mondtam, hogy mindenki örülni fog az újításnak? És mondod, azért tapsoltak meg táncoltak, mert ennyire tetszik nekik a cirillbetűs kijelző?
- Igen. Meg azért is, mert nagyon összefagytak a két órás késés miatt a mínusz tíz fokos fagyban. Alig várták, hogy felszállhassanak a hat óra helyett nyolckor befutó buszokra. Eddig tartott az átállítási művelet.
- És semmi panasz, kifogás nem érkezett az új táblák miatt, még a telepi magyaroktól sem?
- Nem, főnök. Hallgatnak, mint süket a nagymisén. Csak egyetlen egy utas kellemetlenkedett, a nyolcvan éves Pista bácsi. Tévedésből a heréskerti buszra szállt fől a telepi helyett, mert elnézte a tyiril feliratot. Azt mondta, hogy neki még a nagyapja is újvidéki volt, és hogy itt mindig a latin betű volt a divat. Még olyasmit is dünnyögött, hogy valamikor itt mindenki három nyelven beszélt, magyarul, szerbül meg németül.
- Hohó, még mit nem?! De kit érdekel a történelem? A voltra nem adunk. És nem említették neki az új szerb alkotmányt, amely kötelezően előírja a mi írásmódunkat?
- De igen. De erre olyan cifrát mondott, hogy a be kellett fogni a kiskorú utasok fülét. Magát is emlegette, főnök, meg a kedves mamáját is. Úgyhogy rögtön le is penderítettük az öreget a buszról, de azért arra vigyáztunk, hogy a görbebotját is utána dobjuk!
- Úgy is kell, mi emberségesen bánunk a polgárokkal, még akkor is, ha nem a többségi nemzethez tartoznak. Erre mindig figyelmeztet minket a mi törvénytisztelő, legalista pártvezetőnk, a mi kedves Vójónk. Alig várom, hogy elújságoljam neki ezt a sikertörténetet! Fél éve se vagyunk hatalmon, és máris ekkora hatalmas lépést tettünk a szerb állam megszilárdítása felé! Gondolom, dicséretben lesz részünk, ha a napokban felkeres bennünket.
- Tényleg, főnök?! Eljön hozzánk a mi Vójónk?! – örvendezett a segédtitkár. – Koštunica Vójónk, személyesen?
- Úgy bizony, Dragomir. Remélem, körbeutazza a várost az új kijelzőkkel ellátott buszokkal! Láthatja majd a lecserélt intézményi táblákat, mindenfelé a szépen kisuvickolt tyiril betűs feliratokat.
- Jaj, főnök, baj van!
- Mi a baj, Dragomir?
- Még nem teljes az átállás. Van még néhány komisz vendéglőtulajdonos, akik egy istenért se hajlandók lecserélni a hirdetőtábláikat. Ragaszkodnak az eredeti írásmódhoz.
- És ugyan miféle hirdetésekről van szó?
- A Coca Coláról meg a Sweppesről, főnök. Azt mondják, különben szart se ér az egész hirdetés, mert cirillül nem kell a kutyának sem.
J. Garai Béla
A jövő századi kutatók számára, akik jobb híján térségünk diplomáciai boszorkánykonyháinak titkaival bíbelődnek majd, valószínűleg felfoghatatlan talányt fog képezni, hogy miként kaphatott itt ekkora szerepet az egyház az aktuális politika formálásában, amikor az állam fennhangon szekularizmusával dicsekszik. Például...
2018. JÚLIUS 7.
[ 16:04 ]
Amíg valamilyen csoda folytán nem születik megállapodás Belgrád és Pristina között, addig arra vagyunk kárhoztatva, hogy a politikusok és a média szünet nélkül Koszovó témájával „bombázzanak” bennünket. Akár szívügyünk a déli tartomány, akár nem.Mai helyzetünkben elképzelni is nehéz azokat a jövendő...
2018. JÚNIUS 11.
[ 10:09 ]
Ki ne szeretne mostanában szerbiai állampolgár lenni? Hiszen csak úgy záporoznak a jólétünkre, sőt, az aranykor beköszöntére tett politikusi ígéretek! Nem illik hálátlannak lenni, de néha már úgy érzem, hogy a könyökömön jönnek ki az ígéreteikkel. A legfrissebb prófécia, amit a napokban hallottam magától az...
2018. JÚNIUS 4.
[ 9:20 ]
Nincs hozzászólás. Legyen az első!