Tűlevél
Márciusi hóvihar

Március idusa az idén nem az ünneplésről, nem a dicső nemzeti múltra emlékeztető magasztos szónoklatokról vagy az elégedetlen diákok és ellenzékiek tüntetéseiről marad emlékezetes Magyarországon, hanem az ítéletidőről. A példa nélküli márciusi hóviharról, amely a fél országot megbénította, és eltörölte az ünnepi rendezvényeket. „Március 15-ét betemette a hó” – írta találóan egyik pesti hírportál.

Valóban nem lett volna helyénvaló felvonulni Budapesten, még ha a legnagyobb nemzeti ünnepről, az 1848-as forradalomról és szabadságharcról való megemlékezésről is van szó, miközben vidéken települések százait vágta el a hó a külvilágtól, az ország északi részén több tízezer háztartás maradt villanyáram nélkül, és emberek ezrei rekedtek az utakon elakadt járműveikben.

A legkritikusabb helyzet Győr közelében, a Budapest–Bécs autópályán alakult ki, ahol az orkán erejű szél több méteres torlaszokat emelt, és az elakadt kamionok miatt kilométeres dugók alakultak. Az útkarbantartók képtelen voltak megbirkózni a helyzettel, járműveikkel nem tudtak eljutni a betemetett autókig. Mint a híradásokból tudjuk, voltak, akik több mint húsz vagy akár harminc órán át, csütörtök estétől szombat délelőttig vártak a segítségre, két éjszakát is a járművekben töltöttek, miközben kegyetlen hófúvás dühöngött, száz kilométeres szélvihar tombolt, és minusz tíz fok alá süllyedt a hőmérséklet. Sok járműnek kifogyott az üzemanyaga.

Kész csoda, hogy senki sem hűlt ki a fűtetlen autóban vagy szenvedett szénmonoxid-mérgezést a kipufogógáztól.

Vasárnapra rendeződött a közlekedés, az utolsó betemetett autókat is kiásták, az utasok végre hazamehettek. És miközben a kormány a rendőrség és a mentőszolgálatok áldozatos munkáját méltatja, az ellenzék azt állítja, hogy Orbánék ismét mellébeszélnek, és sikertörténetet igyekeznek kovácsolni az eseményekből. Keményen ostorozzák a miniszterelnököt és Pintér Sándor belügyminisztert, amiért szerintük késve intézkedtek: csak pénteken délelőtt adták ki a riasztást a katasztrófahelyzet miatt, holott már csütörtökön este beláthatatlan dugó alakult ki Győr előtt, és tudni lehetett, hogy a havazás óriási bajt fog okozni.

Az is nagy hiba volt, hangoztatja az ellenzék, hogy sokáig nem zárták le az autópálya felhajtóit, hagyták, hogy tovább duzzadjon a sok kilométeres kocsisor. Szemére vetik az illetékeseknek, hogy egyáltalán nem készültek fel az ítéletidőre, noha a meteorológusok jó előre piros riasztást adtak ki a várható nagy mennyiségű csapadék miatt. A hó fogságába került autósok is arra panaszkodnak, hogy péntekig semmi sem történt kimentésük érdekében, egyetlen mentőt vagy rendőrt sem láttak.

A belügyminiszter azzal védekezik, hogy emberei igenis helytálltak: nem kevesebb mint 13 ezer utast szabadítottak ki az elakadt járművekből és vittek alkalmi szállásra. A tárcavezető a gépkocsivezetőket hibáztatja, amiért a várható havazás ellenére nekivágtak az útnak.

Egy biztos: a hókáosz hosszú hetekre izgalmas témája lesz az amúgy is forrongó magyar belpolitikának. De hadd legyen ez az anyaországiak gondja!

A szokatlan márciusi hóviharnak azonban nálunk is nagy visszhangja volt, mivel a győri autópálya-szakaszon sok szerbiai személygépkocsit és autóbuszt is rabul ejtett a hó. Érdekes módon a magyar illetékeseknek ez a körülmény valahogy elkerülte a figyelmét, mintha megfeledkeztek volna arról, hogy a szóban forgó sztrádán rengeteg külföldi, szerbiai (és vajdasági), török vagy más állampolgár is közlekedik. Orbán Viktor például szombaton esti sajtóértekezletén azzal dicsekedett, hogy „az utolsó embert is kihoztuk az utolsó hóakadály mögül is, tehát nincs olyan magyar ma este, aki ne kapna enni, inni, és ne lenne biztonságban".

Gondolom, a külföldieknek, akik ugyancsak átélték ezeket a nehéz órákat, egy kicsit sérthette ez a fülét. Joggal várták volna el, hogy az ő problémájukat is megemlítse a miniszterelnök, ha már a magyar sztrádát veszik igénybe, és ha már a mentésük nem sikerült a legtökéletesebben.

Márpedig a Nyugat-Európában, főleg az Ausztriában és Bécsben dolgozó gasztarbajterek ezrével közelekednek naponta ezen az útszakaszon, buszok tucatjai hozzák-viszik őket, tudjuk ezt itthoni tapasztalatainkból is. Az autópályán rekedtek kálváriája nálunk főleg az után került az érdeklődés középpontjába, hogy egy busz utasa arról számolt be a B92 hírportálnak, hogy csütörtök éjszaka elfogyott az üzemanyagjuk, nem tudnak fűteni, az utasok diederegnek, miközben kisgyerekek és egy féléves baba is van köztük. A férfi arra panaszkodott, hogy már tíz órája vesztegelnek a hófúvásban, és még nem láttak magyar mentőt.

Az elakadt buszból érkezett üzenet, stílusosan szólva, a kommentek lavináját indította el az itteni hírportálokon. Sok minden kiolvasható belőlük, az is, hogy miként tekint az itteni átlagpolgár az északi szomszédokra. A legtöbb hozzászólót a baba iránti aggodalom késztetett írásra, de sokan ragadták meg az alkalmat, hogy elverjék a port az uniós tagállamokon vagy a magyar szomszédokon.

Volt, aki a mai Szerbia jelentéktelenségével magyarázta, hogy késett a segítségnyújtás. „Mit gondoltok, ha német vagy más uniós állampolgárok akadtak volna el, akkor nem igyekeztek volna jobban a magyarok? Ej, Szerbia, hol vannak a diplomatáid, hogy reagáljanak, amikor polgáraid 15 órán át fagyoskodnak fűtetlen buszokban?” – írta egyik kommentelő.

„Mi, akik évek óta utazunk a magyar sztrádákon és fizetjük a borsos útdíjat, tudjuk, hogy nem számíthatunk segítségre... Egy baleset után a magyar rendőrök megfizettették velem a szalagkorláton esett kárt, pedig a karomat törtem” – panaszkodott egy másik utas.

„Nemrégiben egy belgrádi újság Magyarországot hozta fel pozitív példaként, hogy ott milyen alaposan tisztítják a havat az autóúton..., hát most kiderült, hogy ők sem jobbak.”

„Hogy történhet meg ilyesmi: 13 órát várnak segítségre? Magyarország ez, vagy egy Urál mögötti ország?”...

Voltak azonban józanabb hozzászólók is: „Nem szégyellitek magatokat, szidjátok a magyarokat! Akinek nem tetszik, utazzon a baráti horvát sztrádákon!”

A Milićević család, amely szívbeteg kislányával igyekezett egy német klinikára, egy magyar rendőrnő emberséges gesztusáról számolt be, aki befogadta őket saját tatabányai lakásába, majd megszervezte továbbutazásukat.

„Micsoda balkáni bunkó az olyan buszsofőr, aki ítéletidőben nem tankol elég üzemanyagot, mert Szerbiában olcsóbb!” – írta egy másik kommentelő.

„Előbb a saját házunk előtt söpörjünk! December 8-án Feketicsnél 15 kilométeres dugó alakult ki a hó miatt, pedig nem is volt hófúvás. Húsz órát állt a buszunk.”

Egy albán utas is hozzászólt a témához: „Csak hallgassanak a szerbek, decemberben Horgosnál 15 órát várakoztam a hó miatt...”.

Hát ilyenek ezek a balkániak, elég nekik egy hófúvás, hogy jól odamondogassanak egymásnak.

J. Garai Béla

Az Ön hozzászólása

1000 leütés maradt még
Eddigi hozzászólások

Nincs hozzászólás. Legyen az első!

A Tűlevél tizenhárom éve - illusztráció
2018. OKTÓBER 27.
[ 8:53 ]
Ariadné fonala - illusztráció
2018. SZEPTEMBER 30.
[ 18:41 ]
Ivica jóslata - illusztráció
2018. SZEPTEMBER 18.
[ 20:58 ]
A rovat frissítése szünetel - illusztráció
2018. JÚLIUS 23.
[ 19:18 ]
A jövő századi kutatók számára, akik jobb híján térségünk diplomáciai boszorkánykonyháinak titkaival bíbelődnek majd, valószínűleg felfoghatatlan talányt fog képezni, hogy miként kaphatott itt ekkora szerepet az egyház az aktuális politika formálásában, amikor az állam fennhangon szekularizmusával dicsekszik. Például...
2018. JÚLIUS 7.
[ 16:04 ]
Amíg valamilyen csoda folytán nem születik megállapodás Belgrád és Pristina között, addig arra vagyunk kárhoztatva, hogy a politikusok és a média szünet nélkül Koszovó témájával „bombázzanak” bennünket. Akár szívügyünk a déli tartomány, akár nem.Mai helyzetünkben elképzelni is nehéz azokat a jövendő...
2018. JÚNIUS 11.
[ 10:09 ]
Ki ne szeretne mostanában szerbiai állampolgár lenni? Hiszen csak úgy záporoznak a jólétünkre, sőt, az aranykor beköszöntére tett politikusi ígéretek! Nem illik hálátlannak lenni, de néha már úgy érzem, hogy a könyökömön jönnek ki az ígéreteikkel. A legfrissebb prófécia, amit a napokban hallottam magától az...
2018. JÚNIUS 4.
[ 9:20 ]
Beolvasás folyamatban