Tűlevél
Constantinus víziói

Csak szorgalmasan kell olvasni vezető politikusaink nyilatkozatait, és mindennap megtudunk valami újat.

Eddig például nem is foglatoztatott különösebben az a tény, hogy milyen híres országban élünk. Nem most vagyunk híresek, hanem a történelmünk volt az. Vegyük, mondjuk, az ókort: akkoriban itt olyan virágzó élet folyt, annyi pazar palota épült, hogy a barbár germánok a csodájára jártak! Az sem véletlen, hogy a római imperátorok egynegyede Szerbia területén született.

Mindezt T. Nikolić elnöktől tudjuk, aki a Kostolac melletti Viminacium egykori római településen létesített archeológiai park megnyitásán mondott történelmi ihletésű beszédében úgy beszélt I. Constantinus császárról mint híres földinkről, „aki vízióival tudat alatt a mai időkre is gondolt, amikor a modern Szerbiát építjük”. A víziók alatt azt kell érteni, hogy a Naissusban, vagyis Nišben született Gaius Flavius Valerius Aurelius Constantinus, vagy Nagy Constantinus ismerte el először hivatalos vallásként a kereszténységet a római birodalomban, ezáltal térségünk úttörő szerepet játszott a kereszténység elterjesztésében.

Gondoljunk csak bele: nem kis teljesítmény egy, a negyedik században élt imperátortól, ha már akkor Szerbiáról vizionált!

Szóval van mivel dicsekednünk, és jobb lesz, ha a brüsszeli bürokraták nem akadékoskodnak annyit a tagjelöltség körül, hanem inkább elmélyülnek a balkáni történelemben. Ahogyan a szerb elnök is tette, újabb bizonyítékát adva sokoldalú érdeklődésének és tájékozottságának. Remélhetőleg ezúttal nem keverte össze a dátumokat, és nem hangzanak el rosszindulatú kommentárok, mint amikor május 9-én, az Ismeretlen katona síremlékének győzelem napi koszorúzása alkalmából azt írta az emlékkönyvbe:

„Ha ti le tudtátok győzni a hitleri Németország skrupulusmentes hadseregét, akkor mi is megteremthetjük a jobb életet azoknak, akikért az életeteket áldoztátok.”

Csak arra az apróságra nem terjedt ki a figyelme, hogy az emlékmű az első világháború után épült, amikor még se híre, se hamva sem volt Hitlernek. Kár, mert olyan divatos mindenért a fasisztákat hibáztatni, magunkat pedig felszabadítóknak feltüntetni. Így pedig ez az eset is tovább gazdagítja T. Nikolić elszólásainak és bakijainak gazdag gyűjteményét.

De visszatérve Viminaciumba, azaz az ottani ünnepségre: kiderült, hogy nemcsak Nikolić büszke a történelmi elődökre, hanem a trónörökösként emlegetett Karagyorgyevics Sándor is. Ki tudja, lehet, hogy a család egyenesen Constantinustól vagy más itteni születésű római imperátortól származtatja magát. Csak még az archeológusok nem találták meg a bizonyítékokat.

Természetesen ott volt az ilyen nemzeti jellegű események elmaradhatatlan résztvevője, a banjalukai kiskirály Milorad Dodik is, aki lelkesen csatlakozott Nikolić történelmi eszmefuttatásához. És a történelem tükrében rögtön meg is találta a magyarázatot a koszovói eseményekre: a külföldiek (vélhetően a nyugati hatalmakra gondolt) azért támogatják a koszovói albánok ügyét, mert lebecsülik a szerbek államiságát és az egész nemzetet. „Az a tény, hogy ilyen sok jelentős imperátor született vidékünkön, önmagában beszél Szerbia területének jelentőségéről” – hangoztatta az Erdei Köztársaság bölcsességéről elhíresült elnöke.

Nem lepődnék meg, ha a közeljövőben Banjaluka környékén is ásatások kezdődnének, hátha ott is találnak egy római kori palotát, amelynek néhai ura már akkor megálmodta a Dodik-féle törpebirodalmat.

A szerb csendőrség egy különítménye nem ókori imperátorok maradványait, hanem elrejtett kincseket keresett Niš környékén. A szinte hihetetlen, de valóságos történet részletei egyelőre ismeretlenek, csak annyi szivárgott ki, hogy az egység tagjai három nap-három éjszaka szántották a talajt buldózerekkel, arany után kutatva. A földtulajdonosokat azzal a mesével tartották távol, hogy gyakorlatoznak. Amikor a kínos ügyre fény derült, Belgrádból parancs érkezett négy csendőrtiszt letartóztatására, sajtóhírek szerint azonban Bratislav Dikić, a csendőrség parancsnoka közbelépett, és lefújta az akciót. Talán azért, mert az „aranyásók” között volt a tulajdon fivére is.

Úgy látszik, ez a május az ásatások jegyében telik. Legalább tényleg találnának valahol egy kis aranyat, mert a fényes történelmi múlt mellett felkopik az állunk!

J. Garai Béla

Az Ön hozzászólása

500 leütés maradt még
Eddigi hozzászólások

Nincs hozzászólás. Legyen az első!

A Tűlevél tizenhárom éve - illusztráció
2018. OKTÓBER 27.
[ 8:53 ]
Ariadné fonala - illusztráció
2018. SZEPTEMBER 30.
[ 18:41 ]
Ivica jóslata - illusztráció
2018. SZEPTEMBER 18.
[ 20:58 ]
A rovat frissítése szünetel - illusztráció
2018. JÚLIUS 23.
[ 19:18 ]
A jövő századi kutatók számára, akik jobb híján térségünk diplomáciai boszorkánykonyháinak titkaival bíbelődnek majd, valószínűleg felfoghatatlan talányt fog képezni, hogy miként kaphatott itt ekkora szerepet az egyház az aktuális politika formálásában, amikor az állam fennhangon szekularizmusával dicsekszik. Például...
2018. JÚLIUS 7.
[ 16:04 ]
Amíg valamilyen csoda folytán nem születik megállapodás Belgrád és Pristina között, addig arra vagyunk kárhoztatva, hogy a politikusok és a média szünet nélkül Koszovó témájával „bombázzanak” bennünket. Akár szívügyünk a déli tartomány, akár nem.Mai helyzetünkben elképzelni is nehéz azokat a jövendő...
2018. JÚNIUS 11.
[ 10:09 ]
Ki ne szeretne mostanában szerbiai állampolgár lenni? Hiszen csak úgy záporoznak a jólétünkre, sőt, az aranykor beköszöntére tett politikusi ígéretek! Nem illik hálátlannak lenni, de néha már úgy érzem, hogy a könyökömön jönnek ki az ígéreteikkel. A legfrissebb prófécia, amit a napokban hallottam magától az...
2018. JÚNIUS 4.
[ 9:20 ]
Beolvasás folyamatban