Tűlevél
Kinek hiányzik Dodik?

Hogy ne csigázzam tovább a tisztelt olvasó érdeklődését, aki ezekben a forró vakációs időkben netán kihagyta a honi politikusok e heti aranyköpéseit: a koszovói szerbeknek hiányzik egy Dodik, Aleksandar Vulin szerint. Ha nekik is lenne Dodikjuk, mint a boszniai szerbeknek, akkor megnézhetnék magukat azok az elvetemült pristinaiak!

A Koszovó-ügyi kormányiroda vezetője a koszovói nemzettársakhoz intézett azirányú felhívás kapcsán fejtette ki véleményét, hogy illene részt venniük a novemberre tervezett ottani helyi választásokon. Miért ne lenne a koszovói szerbeknek is saját Dodikjuk?, próbálta felkelteni a voksolási vágyat a nyakas mitrovicaiakban. Ha ugyanis megfogadnák a belgrádi kormány tanácsát, és tömegesen járulnának az urnák elé, akkor megszerezhetnék mindazokat a jogokat, amelyeket I. Dačić és A. Vučić kialkudott nekik Brüsszelben, és mindezt azzal tetéznék be, hogy megválasztanák a maguk Dodikját, vagyis egy hasonlóan agilis népvezért.

Ha eltekintünk attól az apróságtól, hogy a bosznia-hercegovinai helyzet semmiképpen sem azonos a koszovóival, Vulin ötlete sokat elárul a maga és az általa képviselt belgrádi körök gondolkodásmódjáról. A novemberi választásokat nem úgy képzelik el, hogy ezzel létrejöhet a legális önkormányzat a szerbek lakta vidékeken, megteremtve az alapot a viszonyok normalizálásához Koszovó és Szerbia között, ami elengedhetetlen feltétele az uniós felzárkózásnak, hanem azt várják, hogy egy állandó feszültséget gerjesztő, Dodik-féle destrukciós góc alakuljon ki, akárcsak Banja Lukában.

Hogy ez milyen következményekkel járna az integráció szempontjából, az a volt JUL-os vitézt a jelek szerint nem érdekli. Fontos, hogy megakadályozzák az illegálisnak bélyegzett koszovói hatalom normális működését, még akkor is, ha ez a destrukció Szerbia EU-s tagságába kerülhet.

Ha előbb nem, akkor most ráébredhetett a közvélemény, hogy kire bízták a koszovói ügyeket Belgrádban. Kecskére a káposztát, ahogy a szólás mondja. Egyébként maguk a koszovói szerbek is elzárkóztak Mirjana Marković egykori üdvöskéjének ötletétől, mondván: minek nekik Dodik, ha Koszovó Szerbia része? Talán emlékezhettek rá, hogy mennyire átverte őket a Banja Luka-i kiskirály a közelmúltban rendezett belgrádi nagygyűlésük alkalmával, amikor nagyvonalúan több száz autóbuszt ígért nekik, hogy Belgrádba szállítsák a tüntetőket, és egy minibusz nem sok, annyi sem érkezett Mitrovicára.

Olvasom a Vulin-javaslathoz fűzött internetes kommenteket. Egy Dodik untig elég az egész volt jugótérségnek, véli egy hozzászóló. Egy másik szerint Dodikra Boszniának sincs szüksége, nemhogy Koszovónak.

Nem kevesebb reagálást váltott ki egy másik kormánytagnak, Zorana Mihajlović energiaügyi miniszternek a nyilatkozata sem. Mostanában annyit szerepel a médiában, mintha mindenben ő lenne az illetékes, nem lepődnék meg, ha legközelebb az időjáráshoz is hozzászólna, vagy kioktatná Michelle Obamát, hogy milyen kosztümöt vegyen fel a diplomáciai fogadásra. A minden lében kanál Zorana ezúttal a vajdasági helyzethez szólt hozzá, és amolyan borászati kifejezéseket használva úgy jellemezte a tartományi kormányt, hogy az lőrét csinált a legfinomabb összetevőkből. (Bućkuriš od najfinijih sastojaka.)

Megvádolta a tartományi kormányt, hogy Vajdaságot Szerbia abszurdumává tette, ami abból is látszik, hogy ahelyett, hogy a legalacsonyabb lenne a munkanélküliség aránya, itt a legmagasabb. Valahol hallhatott valamit a vajdasági sajátosságokról, mert a többnyelvűségről és a multikulturalizmusról megállapította, hogy az a legintenzívebb egész Európában. Hogy ez alatt mit értett, azt olyan mély homály fedi, mint pártja, a Szerb Haladó Párt európaiságának a gyökereit.

Ám ami a legfontosabb: Vajdaság Szerbia aranybányája, vélekedik az elokvens energiaügyi tárcavezető, és pártjának az a leghőbb vágya, hogy ezt nemcsak megőrizze, hanem tovább is fejlessze.

Persze, nemcsak amolyan elvont, ideológiai kérdések ihlették a hirtelenszőke miniszter és pártfunkci kritikáját, hanem az a konkrét követelés, hogy a tartományi hatalom haladéktalanul mondjon le. Merthogy az országban megváltoztak a politikai körülmények, és az a dolgok rendje, hogy Vajdaságban is ugyanolyan haladó kormányzat vegye át a hatalmat, mint országos szinten. Ha ezt Újvidék megtagadja, akkor pártja mindent el fog követni, hogy még az idén választásokon mérjék le a tartományi hatalom legitimitását.

Hogy a felsorolt vádakból szinte semmi sem igaz, az szemmel láthatóan egy cseppet sem zavarja Zorana asszonyt. A vajdasági hatalom a legszilárdabb az egész országban, olvasható az újvidéki kormány válaszában: a kormány kétharmados támogatottságot élvez a tartományi parlamentben. Vajdaság Belgrád után a legfejlettebb régió, a munkanélküliség csak Belgrádban alacsonyabb. A nehéz anyagi helyzetért pedig elsősorban a központi hatalom a felelős, mert évek óta elszabotálja a szerb költségvetés hét százalékának átutalását, ami az alkotmány szerint a tartományt megilleti.

Félő azonban, hogy a vajdaságiak válasza csak pusztába kiáltott szó marad, a haladók gőzhengere kíméletlenül eltapos mindent, ami útjába kerül a teljhatalom felé vezető úton. És hiába is füstölgünk, hogy nem szeretnénk senkinek az aranybányája lenni. Mert a végén mindig kiderül, hogy tulajdonképpen nem aranybányára, hanem fejőstehénre gondoltak.

J. Garai Béla

Az Ön hozzászólása

1000 leütés maradt még
Eddigi hozzászólások

Nincs hozzászólás. Legyen az első!

A Tűlevél tizenhárom éve - illusztráció
2018. OKTÓBER 27.
[ 8:53 ]
Ariadné fonala - illusztráció
2018. SZEPTEMBER 30.
[ 18:41 ]
Ivica jóslata - illusztráció
2018. SZEPTEMBER 18.
[ 20:58 ]
A rovat frissítése szünetel - illusztráció
2018. JÚLIUS 23.
[ 19:18 ]
A jövő századi kutatók számára, akik jobb híján térségünk diplomáciai boszorkánykonyháinak titkaival bíbelődnek majd, valószínűleg felfoghatatlan talányt fog képezni, hogy miként kaphatott itt ekkora szerepet az egyház az aktuális politika formálásában, amikor az állam fennhangon szekularizmusával dicsekszik. Például...
2018. JÚLIUS 7.
[ 16:04 ]
Amíg valamilyen csoda folytán nem születik megállapodás Belgrád és Pristina között, addig arra vagyunk kárhoztatva, hogy a politikusok és a média szünet nélkül Koszovó témájával „bombázzanak” bennünket. Akár szívügyünk a déli tartomány, akár nem.Mai helyzetünkben elképzelni is nehéz azokat a jövendő...
2018. JÚNIUS 11.
[ 10:09 ]
Ki ne szeretne mostanában szerbiai állampolgár lenni? Hiszen csak úgy záporoznak a jólétünkre, sőt, az aranykor beköszöntére tett politikusi ígéretek! Nem illik hálátlannak lenni, de néha már úgy érzem, hogy a könyökömön jönnek ki az ígéreteikkel. A legfrissebb prófécia, amit a napokban hallottam magától az...
2018. JÚNIUS 4.
[ 9:20 ]
Beolvasás folyamatban