Tűlevél
Tarolt a gőzhenger

A haladópárt verbászi híveinek zajos ünneplését, a város utcáin felvonuló fellobogózott, tülkölő autókat látva az ember azt hihetné, hogy világrengető fordulat történt: megbukott a diktatúra, beköszöntött a jóléti társadalom vagy más, hasonló jelentőségű esemény zajlott le. Pedig mindössze csak a helyi elöljárók cseréjéről született döntés egy vajdasági mezővároskában: arról, hogy a polgármester ennek és nem annak a belgrádi pártnak a kádere legyen.

A verbászi János bácsinak vagy a kucurai Emília néninek valószínűleg teljesen mindegy.

Mégis akkora a diadalmi mámor, mintha országos méretű sikert arattak volna. Nem hiszem, hogy nagyobb lenne az öröm, ha a Biztonsági Tanács általános meglepetésre nekünk ítélné Koszovót (az összes albánnal együtt), vagy Brüsszel váratlanul úgy dönt, hogy Szerbiát soron kívül felveszik az unióba. Nehezen tudom elképzelni, hogy ugyanők Beethoven Örömódáját harsogva spaciroznának a verbászi utcákon.

Aleksandar Vučić első miniszterelnök-helyettes, akit kétségkívül a legnagyobb érdem illeti a verbászi sikerért, az eredmények közzététele után annyira elérzékenyült, hogy miután sorra összepusziszkodott a helyi hívekkel, mint olvasom, még volt eszmetársaihoz, a radikálisokhoz is bekopogott. Nem tudni, hogy a régi szép seselji idők emlékét akarta felidézni, vagy csak a gratulációkat besöpörni, netán együttérzését fejezte ki nekik, hogy a léc alatt maradtak, azaz nem kerültek be a képviselő-testületbe.

A haladókkal szövetséges szociknak is van okuk ünnepelni, mivel az SPS-PUPS-JS-VMSZ választási koalíció – amelyhez a helyi krajinaiak egyesülete is csatlakozott – a nem lebecsülendő második helyen végzett 20 százalékkal (a 40 százalékos győztes SNS mögött). Ivica Dačić kormányfő szerint ezzel megerősítést nyert, hogy „ez a politikai csoportosulás a második legbefolyásosabb politikai erő Szerbiában”.

Nem tudom, hogy a VMSZ-ben is ünnepelnek-e, hogy ők is a győztes táborhoz tartoznak? Arra azért kíváncsi vagyok, hogy miként találják majd meg a közös nevezőt ezzel a meglehetősen tarka társasággal.

Mi a tanulsága a verbászi választásoknak?

Elsősorban talán az, hogy a haladók gőzhengere egyelőre megállíthatatlan, és annak ellenére, hogy a SNS-SPS-kormány gazdasági téren másfél év után is csak a hangzatos bejelentésekig jutott el, semmi kézzelfogható, az életszínvonal vagy a foglalkoztatás növekedését jelentő eredmény nélkül, támogatottságuk tovább növekszik. Emellett az is egyre nyilvánvalóbb, hogy új nemzeti vezér született A. Vučić személyében. Népszerűsége már-már Miloševićével vetekszik, hívei ugyanolyan szent áhítattal isszák szavait, mint „Slobó”-ét a kilencvenes években. Úgy tűnik, pillanatnyilag bármit megtehet: csökkentheti a fizetéseket, emelheti az általános forgalmi adót, fájó engedményeket tehet Koszovó ügyében, mindent elnéznek neki.

Érdemes megfigyelni, hogy közben miként duzzad a poltronok hada Vučić körül. A haladók főbizottságának egyik legutóbbi üléséről készült tévéfelvétel tanúsítja, hogy milyen messzire jutottak ezen a téren: a bevonuló pártelnököt felállva köszöntik a tagok, mint a komcsi időkben. Szinte lélegzetvisszafojtva lesik szavait. Zorana Mihajlović pártalelnök, energetikai miniszter (aki a vezér egyik leglelkesebb híve) a gazdasági vezetőknek a kormányintézkedések miatti állítólagos elégedetlensége kapcsán azt nyilatkozta: meggyőződése, hogy Vučićot nem lehet megállítani, legfeljebb csak fizikailag.

Csupán egyetlen kivétel akad: Vladimir Cvijan, a párt elnökségi tagja, aki az utóbbi napokban több bíráló kijelentésre vetemedetett. A bulvárlapok már olyan címekkel számolnak be az esetről, hogy Cvijan hadat üzent Vučićnak! Az egyébként jogász végzettségű tisztségviselő kifogásolni merészelte Nebojša Novakovićnak, a demokraták egyik vajdasági vezetőjének letartóztatását állítólagos gazdasági visszaélések miatt, és emellett azt a halálos vétséget is elkövette, hogy titokban találkozott a haladók ősellenségének kikiáltott Miroslav Miškovićtyal, a leggazdagabb szerb nagyvállalkozóval, aki nemrég szabadult a vizsgálati fogságból. Szerinte politikai indíttatású eljárásokról van szó, amelyek lejáratják Szerbiát.

A belgrádi média úgy értesült, hogy a vezér bölcsességét megkérdőjelező Cvijant hamarosan menesztik a pártelnökségből, és akár a pártból is repülhet. A verbászi siker jó alkalom lehet Vučićék számára a pártfegyelem megszilárdítására.

J. Garai Béla

Az Ön hozzászólása

500 leütés maradt még
Eddigi hozzászólások

Nincs hozzászólás. Legyen az első!

A Tűlevél tizenhárom éve - illusztráció
2018. OKTÓBER 27.
[ 8:53 ]
Ariadné fonala - illusztráció
2018. SZEPTEMBER 30.
[ 18:41 ]
Ivica jóslata - illusztráció
2018. SZEPTEMBER 18.
[ 20:58 ]
A rovat frissítése szünetel - illusztráció
2018. JÚLIUS 23.
[ 19:18 ]
A jövő századi kutatók számára, akik jobb híján térségünk diplomáciai boszorkánykonyháinak titkaival bíbelődnek majd, valószínűleg felfoghatatlan talányt fog képezni, hogy miként kaphatott itt ekkora szerepet az egyház az aktuális politika formálásában, amikor az állam fennhangon szekularizmusával dicsekszik. Például...
2018. JÚLIUS 7.
[ 16:04 ]
Amíg valamilyen csoda folytán nem születik megállapodás Belgrád és Pristina között, addig arra vagyunk kárhoztatva, hogy a politikusok és a média szünet nélkül Koszovó témájával „bombázzanak” bennünket. Akár szívügyünk a déli tartomány, akár nem.Mai helyzetünkben elképzelni is nehéz azokat a jövendő...
2018. JÚNIUS 11.
[ 10:09 ]
Ki ne szeretne mostanában szerbiai állampolgár lenni? Hiszen csak úgy záporoznak a jólétünkre, sőt, az aranykor beköszöntére tett politikusi ígéretek! Nem illik hálátlannak lenni, de néha már úgy érzem, hogy a könyökömön jönnek ki az ígéreteikkel. A legfrissebb prófécia, amit a napokban hallottam magától az...
2018. JÚNIUS 4.
[ 9:20 ]
Beolvasás folyamatban