Tűlevél
Óva intjük Angliát!
Betűméret:             

Még nincsenek hírek arról, hogy Ankarában rendkívüli ülést tartott volna a török nemzetvédelmi tanács, vagy hogy a parlament fontolóra vette volna Recep Erdoğan minisztererelnök leváltását és száműzetését a politikai életből, ám abban egy percig sem kételkedhetünk, hogy a szerb elnök kemény figyelmeztetése komoly aggodalmat váltott ki ebben a két kontinensre kiterjedő, nyolcvan milliós országban. A török államférfiak a jövőben kétszer is meggondolják, mielőtt bármit is nyilatkoznak Koszovóról!

Hogyne okoztak volna aggodalmat Tomislav Nikolić szavai, amikor azt követelte, hogy Törökország haladéktalanul kérjen bocsánatot Szerbiától Erdoğan kijelentése miatt, addig pedig ne is számítson arra, hogy részt vesz a török-boszniai-szerb hármastalálkozókon.

Legutóbb Savoyai Jenő követelt bocsánatkérést Musztafa szultántól a zentai csata előtt, ám ő sem fogalmazott ilyen keményen.

„E helyről óva intjük Angliát!”, írta volt az egykori Torontál megyei Hírlap túlbuzgó vezércikkírója valamikor az első világháború előtt... Nem tudom, hogy belgrádi vezetői körökben ismerik-e ezt a szállóigévé lett, a nemzeti nagyzolást kifigurázó magyar mondatot? Ajánlanám figyelmükbe. Főleg az elnök tanácsadóinak figyelmébe.

De mit is mondott a török miniszterelnök, ami akkora felhördülést váltott ki Belgrádban, hogy az elnök és bölcs tanácsadói szükségesnek látták azonnal reagálni, és kioktani az oszmán hódítók kései leszármazottait? Akkora vehemenciával, mintha legalábbis egy janicsár hadtest jelent volna meg a kalemegdáni vár alatt görbe kardjaikkal és lándzsáikkal, azt követelve, hogy az összes haladó politikus azonnal térjen át az iszlámra?

A koszovói Prizrenben tett látogatása során az őt ünneplő tömeg előtt Erdoğan arra a kijelentésre ragadtatta magát, hogy Koszovó tulajdonképpen Törökország, Törökország pedig Koszovó. Igaz, a török kormány hivatalos szerb fordítója szerint a pristinaiak félrefordították szavait (és fordításuk alapján a belgrádiak is), mert mondandójának lényege az volt, hogy a balkáni nemzetek kölcsönösen otthon érezhetik magukat Koszovóban és Törökországban is, de ez már mit sem segített. Addigra már megtörtént a felhördülés, a szerb államvezetés pedig a hétvégén elhatározta, hogy kemény hangú diplomáciai jegyzékben szólítja fel Ankarát, hogy kövesse meg Szerbiát, és adjon magyarázatot az ominózus nyilatkozatra, ami Nikolić elnök szavai szerint felér egy fegyverek nélküli agresszióval.

Közben Ahmet Davutoğlu török külügyminiszter is igyekezett elsimítani a botrányt, és Ivan Mirkić szerb kollegájával folytatott telefonbeszélgetésben megpróbálta meggyőzni a belgrádiakat, hogy szó sincs ellenséges szándékról, a kérdésés mondatot kiragadták a szövegkörnyezetből, és Erdoğan tulajdonképpen arról beszélt, hogy a balkáni népek közös sorsban osztoznak, és együtt kell haladniuk a béke és a stabilitás felé. Másszóval azt mondta, hogy a koszovóiak otthon érezhetik magukat Törökországban, mint ahogyan ő is otthon érzi magát Koszovóban.

Mindegy, egy török akkor se érezze magát otthon a mi Koszovónkban!

Merthogy ebből fakad a felháborodás: brüsszeli megállapodás ide, vagy oda, Szerbia továbbra is saját területének tartja Koszovót, és aki ezt bármilyen formában megkérdőjelezi, az megnézheti magát! Az megsérti az ország szuverenitását, semmibe veszi határait.

Az a tény, hogy eddig több, mint száz ország elismerte a független Koszovói Köztársaságot, mit sem változtat a helyzeten.

A lavina pedig elindult, Belgrád nem tágít a bocsánatkérés feltételétől. Most már ugyanis megalkuvásnak tűnne, ha visszavonnák az elnöki figyelmeztetést, annál is inkább, mert a többi vezető is felzárkózott ehhez a nemes patrióta önfelheccelődési hullámhoz. Aleksandar Vučić első miniszterelnök-helyettes történelmi leckét tartott és azt mondta: Szerbiának leglább háromszor annyi joga van magáénak mondani Koszovót, mint a törököknek és az albánoknak. Szerinte az érzelmek kihozták a titkos vágyakat Erdoğanból, ezért keményen kell tiltakozni, hogy a nemzetközi közvélemény is felfigyeljen.

Természetesen Milorad Dodik, a boszniai szerbek despotája is helyesli a kemény reagálást emlékeztetve arra, hogy ő már régen megmondta, hogy óvatosan kell bánni ezekkel az imperialista terveket szövögető törökökkel. Vladislav Jovanović, a Milošević-rezsim volt külügyminisztere is lelkesen üdvözölte Nikolić fellépését, sőt azt javasolta, hogy Belgrád szakítsa meg a Törökországgal a stratégiai partnerségről kötött megállapodást, mert Szerbiának nincs semmilyen közös érdeke a törökökkel. Egytől-egyig a nemzeti nagyzolás kiemelkedő képviselői, akik valamiféle regionális hatalomnak képzelik el Szerbiát, amely diktálhat, kioktathat akár egy nyolcvan milliós Törökországot is. Akár egy olyan mondvacsinált ügy miatt is, mint a Koszovó feletti szuverenitás.

Egyelőre azonban nem csillapodnak a kedélyek, mi több, hazafias érzelmű közírók azt javasolják a szerb tévénézőknek, hogy tiltakozásuk jeleként ne nézzék a páratlanul népszerű Szulejmán szappanoperát.

Lehet, hogy ez a bojkott megtöri a török kormányt, és nyomban nekifog a bocsánatkérő levél megírásához.

J. Garai Béla

Az Ön hozzászólása

1000 leütés maradt még
Eddigi hozzászólások

Nincs hozzászólás. Legyen az első!

A Tűlevél tizenhárom éve - illusztráció
2018. OKTÓBER 27.
[ 8:53 ]
Ariadné fonala - illusztráció
2018. SZEPTEMBER 30.
[ 18:41 ]
Ivica jóslata - illusztráció
2018. SZEPTEMBER 18.
[ 20:58 ]
A rovat frissítése szünetel - illusztráció
2018. JÚLIUS 23.
[ 19:18 ]
A jövő századi kutatók számára, akik jobb híján térségünk diplomáciai boszorkánykonyháinak titkaival bíbelődnek majd, valószínűleg felfoghatatlan talányt fog képezni, hogy miként kaphatott itt ekkora szerepet az egyház az aktuális politika formálásában, amikor az állam fennhangon szekularizmusával dicsekszik. Például...
2018. JÚLIUS 7.
[ 16:04 ]
Amíg valamilyen csoda folytán nem születik megállapodás Belgrád és Pristina között, addig arra vagyunk kárhoztatva, hogy a politikusok és a média szünet nélkül Koszovó témájával „bombázzanak” bennünket. Akár szívügyünk a déli tartomány, akár nem.Mai helyzetünkben elképzelni is nehéz azokat a jövendő...
2018. JÚNIUS 11.
[ 10:09 ]
Ki ne szeretne mostanában szerbiai állampolgár lenni? Hiszen csak úgy záporoznak a jólétünkre, sőt, az aranykor beköszöntére tett politikusi ígéretek! Nem illik hálátlannak lenni, de néha már úgy érzem, hogy a könyökömön jönnek ki az ígéreteikkel. A legfrissebb prófécia, amit a napokban hallottam magától az...
2018. JÚNIUS 4.
[ 9:20 ]
Beolvasás folyamatban