Tűlevél
Tapsvihar a fotelekért
Betűméret:             

Vége a bizonytalanságnak, fellélegezhetünk: márciusban ismét megadatik nekünk a voksolás öröme! Már akinek ez öröm.

Igaz, hogy csak alig másfél év telt el a legutóbbi szavazás óta, de a négy éves ciklus, úgy látszik, túl hosszú ennek az országnak. Pontosabban a politikusainak túl hosszú, merthogy az utca emberénél egyelőre nem tapasztalhatunk túlzott lelkesedést a bejelentés után. Sehol se látni spontánul gyülekező embereket, amint boldogan tapsikolnak a hírnek, népi veknivel a hónuk alatt.

Amilyen garasoskodó tud lenni egy ilyen kukacos átlagpolgár, inkább azon morfondírozik, hogy ugyan mit hozhat neki az idő előtti parlamenti választás? Sőt, még az a kérdés is felmerülhet benne, hogy megéri-e az a néhány tízmillió euró, amit az ő adófizetői pénzéből költenek el erre a rendezvényre, ha feltehetőleg ismét ugyanazok kormányozzák majd az országot, akik eddig? És akik legfeljebb zimbabwei átlagfizetést tudtak neki szavatolni.

A pártok azonban másképpen vélekednek, és szinte kivétel nélkül örömmel vették az újabb megmérettetés lehetőségét. Természetesen ki-ki a maga győzelmében bizakodva, vagy legalább abban a hiú reményben ringatva magát, hogy megjavíthatja pozícióját. A legnagyobb boldogság a haladópártaik körében tapasztalható, ami érthető is, hiszen hónapok óta rimánkodtak vezérüknél, hogy egyezzen már bele a rendkívüli voksolásba. Amikor pedig Aleksandar Vučić a főbízottság szombati ülésén egy komoly államférfi aggodalmával a hangjában bejelentette elhatározását, hogy javasolni fogja a választások kiírását, olyan üdvrivalgás fogadta szavait, mintha legalább is azt jelentette volna be, hogy holnaptól Szerbiát rendkívüli döntéssel felveszik az EU-ba! Vagy hogy sikerült megállapodnia Hashim Thaciékkal, és a jövő héten visszaadják Koszovót.

Az embernek óhatatlanul Ferenc József szavai jutnak az eszébe, amikor a Szerbiához intézett hadüzenetet azzal a szállóigévé lett mondattal indokolta a monarchia népeihez intézett szózatában, hogy „Mindent meggondoltam, mindent megfontoltam”. Aztán elindította a monarchia széthullásával végződő első világháborút.

A haladó pártvezető bejelentését követő tapsviharban titkon benne volt az a boldogság, hogy végre sárba taposhatják kedvenc riválisukat, a demokratákat, de az is, hogy félreállíthatják a szoci Ivica Dačićot, aki olykor még a vezérüket is képes volt elhomályosítani egy-egy dalikázó fellépésével. És végre megszerezhetik a teljhatalmat az országban! És persze annak az örömteli fejleménynek a lehetősége is benne volt ebben a tapsban, hogy újabb busás köztisztviselői fotelek jutnak a birtokukba.

Igazat kell adnunk Vesna Pešićnek, aki szerint a haladópártot és amint fogalmazott: „éretlen kádereit” mindenekelőtt az egocentrizmus vezérli, ezért nem várhatunk semmi jót tőlük. Semmi újat nem ígérnek, tehát csakis azért szorgalmazzák a választásokat, hogy minél több pozíciót kaparintsanak meg. Vesna Pešić szerint az eddigi kormányzás egyedüli sikereként emlegetett brüsszeli megállapodás is Ivica Dacic érdeme, amit a haladók megpróbálnak kisajátítani.

Érdekes metamorfózis tapasztalható a szociknak a választásokkal kapcsolatos magatartásában. Egészen az elmúlt hétig azt hangoztatták, hogy nincs szükség az előrehozott voksolásra, mert az azzal járó felhajtás megakaszthatja az uniós csatlakozási tárgyalásokat és megnehezíti a gazdasági problémák megoldását, majd a hétvégén változtattak retorikájukon. Most már ők is azt szajkózzák, mint a haladók: hogy a megmérettetés a legjobb megoldás. A belgrádi elemzők ezt azzal magyarázzák, hogy a hétvégén állítólag titkos megbeszélés zajlott le Tomislav Nikolić államfő, Aleksandar Vučić első miniszterelnök-helyettes és Ivica Dačić kormányfő között, amelyen a haladók megígérték a szoci vezetőnek, hogy a választások után is velük fognak koalíciót alkotni. Azaz, megmarad a fekete-vörös koalíció, egyedül az változik, hogy Vučić kerül a miniszterelnöki bársonyszékbe.

Ezt látszik alátámasztani egy másik médiaértesülés is, amely szerint Dačić figyelmeztette munkatársait, hogy egy szóval se bírálják Vučićot és a haladókat a kampányban, mert a jövőben is velük fognak kormányozni.

Hogy így lesz-e, legkésőbb két hónap múlva meglátjuk. Addig viszont elmélázhatunk azon a személyi kultuszon, ami a haladók vezére körül kezd kialakulni. A SNS-elnökség egy korábbi üléséről készült tévés tudósításnál tűnt fel, hogy a résztvevők felpattantak a helyükről Vučić belépésekor. Most szombaton pedig a főbizottság egyhangúlag erősítette meg őt pártelnöki tisztségében. Ellenszavazat és tartózkodás nélkül. Mind a 3804 küldött rászavazott! Kire is szavaztak volna, ha ellenjelölt nem volt.

„Teszek én az olyan demokráciára, ahol nincs ellenjelölt és ahol száz százalékkal választják meg a pártelnököt”, írta egy blogszerző az egyik belgrádi hírportál olvasói rovatában. Igaz, egy kicsit naturalisztikusabban fogalmazva.

Legutóbb Slobodan Milošević kapott ekkora bizalmat, előtte pedig egy bizonyos kumroveci. A belorusz elnök, Alekszander Lukasenka és az azeri despota, Ilham Alijev viszont elbújhat mögötte, mert ők csak 88 százalék körül szoktak kapni az elnökválasztásokon.

J. Garai Béla

Az Ön hozzászólása

1000 leütés maradt még
Eddigi hozzászólások

Nincs hozzászólás. Legyen az első!

A Tűlevél tizenhárom éve - illusztráció
2018. OKTÓBER 27.
[ 8:53 ]
Ariadné fonala - illusztráció
2018. SZEPTEMBER 30.
[ 18:41 ]
Ivica jóslata - illusztráció
2018. SZEPTEMBER 18.
[ 20:58 ]
A rovat frissítése szünetel - illusztráció
2018. JÚLIUS 23.
[ 19:18 ]
A jövő századi kutatók számára, akik jobb híján térségünk diplomáciai boszorkánykonyháinak titkaival bíbelődnek majd, valószínűleg felfoghatatlan talányt fog képezni, hogy miként kaphatott itt ekkora szerepet az egyház az aktuális politika formálásában, amikor az állam fennhangon szekularizmusával dicsekszik. Például...
2018. JÚLIUS 7.
[ 16:04 ]
Amíg valamilyen csoda folytán nem születik megállapodás Belgrád és Pristina között, addig arra vagyunk kárhoztatva, hogy a politikusok és a média szünet nélkül Koszovó témájával „bombázzanak” bennünket. Akár szívügyünk a déli tartomány, akár nem.Mai helyzetünkben elképzelni is nehéz azokat a jövendő...
2018. JÚNIUS 11.
[ 10:09 ]
Ki ne szeretne mostanában szerbiai állampolgár lenni? Hiszen csak úgy záporoznak a jólétünkre, sőt, az aranykor beköszöntére tett politikusi ígéretek! Nem illik hálátlannak lenni, de néha már úgy érzem, hogy a könyökömön jönnek ki az ígéreteikkel. A legfrissebb prófécia, amit a napokban hallottam magától az...
2018. JÚNIUS 4.
[ 9:20 ]
Beolvasás folyamatban