Tűlevél
Megszólaltak a nagyágyúk

Ha a jobb sorsra érdemes átlagpolgár eddig nem is igen zavartatta magát a választásokra készülő pártok harsogó propagandájától, most, a kampányfinisben változhat a helyzet. A pártvezetők ugyanis levetették a kesztyűt, előkerültek a legsúlyosabb érvek, megszólaltak a végső rohamra tartogatott nagyágyúk. Így például az elmúlt hétvégén arról értesültünk nem kis megdöbbenéssel, hogy az ukrán forgatókönyv veszélye leselkedik ránk, és ha vasárnap nem karikázunk kellő éberséggel a szavazófülkében, akkor bizony megnézhetjük magunkat!

A haladópárti Aleksandar Vučić figyelmeztetett erre egy tévéinterjúban a tőle megszokott drámai stílusban, nyomban fel is világosítva híveit, hogy honnan érkezhet a veszély: a tájkunok, vagyis az újgazdag mágnások és Dragan Đilas, az ellenzéki demokraták vezetője felöl. Ők azok, akik a boszniai vagy az ukrajnai szcenáriót kívánják életre kelteni ebben a különben békés, elégedett országban, ahol rajtuk kívül senkinek eszébe se jutna lázadozni. Ám a rá jellemző szerénységgel rögtön meg is nyugtatta a jónépet, hogy ő bizony nem fogja megengedni, hogy bárki is „dorongokkal, puskákkal vagy távcsöves fegyverekkel” próbáljon hatalomra jutni.

Mindaddig ügyes propagandafogásnak tartottam az ukrán forgatókönyv emlegetését, amíg el nem olvastam a kormányhoz közismerten közel álló belgrádi bulvárlap szenzációként tálalt jelentését arról, hogy Szerbiát államcsíny veszélye fenyegeti. Meg nem nevezett bizalmas forrásokra hivatkozva a lap azt állítja, hogy a tájkunok mellett bizonyos külföldi erők és hazai szélsőségesek tervezik a hatalomátvételt, mégpedig őszre, amikor általában a legnagyobb az elégedetlenség, és az egyébként közmondásosan rendkívül fegyelmezett polgároknak elfogy a pénze és a birkatürelme. A puccs előkészületeit állítólag a BIA, a Szerbiai Biztonsági-Tájékoztatási Ügynökség fedte fel, és azt is kifürkészte, hogy a szervezkedést a mágnások azért pénzelik, hogy ismét „térdre kényszerítsék Szerbiát”.

Nem tudom, hogy ehhez az ügyhöz köze van-e annak a csetnik csoportnak, amely a múlt héten bukkant fel a krimi Szevasztopolyban? És akik az orosz testvérek megsegítésére érkeztek a nyugtalan fekete tengeri félszigetre a baráti kozákok meghívására. Vagy éppenséggel a módszerek elsajátítása végett? A halálfejes zászlót lengető, marcona szakállas harcosok képe bejárta a világsajtót, nem a legjobb propagandát csinálva hazájuknak. Csak éppen a szerb kormány figyelmét kerülte el kiruccanásuk. Nyilván a BIA-nak sem volt még ideje foglalkozni velük, a kampányoló pártok pedig úgy hallgatnak a témáról, mint a jó hírnek örvendő család a tékozló fiáról. Még a radikálisok sem emlegetik őket, pedig még a választási szlogenjükben is az szerepel, hogy „Koszovó és Oroszország”.

A szocialisták vezetője, Ivica Dačić viszont Catherine Ashtont is bevonta kampányába, ravaszul nem zárkózva el az elől a feltevés elől, hogy az uniós főképviselő állítólag kitartóan szorgalmazza újabb kormányzati szerepvállalását. Ám azt minden szerénytelenség nélkül bevallotta, hogy sikerült őt „charme-jával” meghódítania, ezért viszonyult olyan korrektül a szerb álláspontokhoz a koszovói tárgyalásokon. A hódítás valószínűleg akkor történt, amikor a bárónő tavaly Belgrádban járt, és a nem hivatalos vacsorán Ivica mikrofont ragadott, és azt énekelte neki, hogy „Bocsáss meg, Chatrine…”. Dačić különben biztosra ígéri követőinek, hogy ismét a haladókkal alkotnak kormányt, és arról is meg van győződve, hogy nem fogják letartóztatni a Šarić-ügyben. Ami pedig az ellenzéki vetélytársakat illeti, a szoci politikus szerint még egy mágus sem tudna segíteni nekik.

Čeda Jovanović pedig előre feladta az ellenzékiséget: ismét azzal rukkolt ki, hogy liberális pártja többé nem akar ellenzék lenni, hanem segíteni akarja a hatalmat. Az odamondogatásáról ismert Čedo nyilván alaposan áttanulmányozta a közvélemény kutatási adatokat, amelyek szerint a SNS-t 44 százalék támogatja, az LDP-t pedig talán öt százalék sem, és alkalmazkodott a körülményekhez. Ezúttal egy szóval sem bírálja a haladókat, inkább korábbi szövetségeseit, a demokratákat és Boris Tadić új demokratáit. Fő vetélytársának azonban Ivica Dačićot tartja: ő szeretne a helyébe lépni koalíciós partnerként.

A legkeményebb hangnemet Saša Radulović volt gazdasági miniszter ütötte meg, aki nem átallotta volt jótevőjét, Vučićot kiáltani ki a reformok fő ellenségének. Az izgága természetű gazdasági szakember úgy látja, hogy Szerbiában a pártok egy parazita rendszert építettek ki, amely csírájában fojt el minden reformpróbálkozást, és ennek a rendszernek a csúcsán maga Aleksandar Vučić áll. Radulović tette nyilvánossá azt az adatot, hogy a haladók hatalomra kerülésük után a pártkáderek egész hadseregét, ötvenezer embert vettek alkalmazásba a közszférában, amely immár a fantasztikus nyolcszázezres létszámhoz közelít! A sebtében alakított és Elég volt! névre keresztelt pártjával azonban vajmi kevés kilátása van arra, hogy beleszóljon az ország irányításába, támogatottsága valahol az egy százalék körül mozog.

A hat vajdasági magyar párt közül kétségkívül csak a VMSZ-nek van reális esélye arra, hogy képviselőket juttasson a szerb parlamentbe. Már szót sem érdemel, hogy a pártvezetőknek most sem sikerült közös nevezőre jutniuk, és egységben fellépni, bár így nyilvánvalóan több mandátumra lenne kilátásuk, mint külön-külön. Merthogy az öt induló magyar formáció három szám alatt szerepel majd: a VMSZ egymagában, a Magyar Polgári Szövetség, a Magyar Egység Párt és a Jobbikkal kacérkodó Magyar Remény Mozgalom a nemzeti közösségek közös listáján a bosnyákokkal és a horvátokkal, a VMDK pedig Tadićék új demokratáival. Csak a Vajdasági Magyar Demokrata Párt nem vállalja a megmérettetést.

Vagyis ezúttal is a bőség zavarával kell megbirkóznunk a szavazófülkében. De nem baj, mi úgyis közismerten a pluralizmus hívei vagyunk, és inkább bogarászunk a listák között, amíg rá nem bukkanunk a kedvünkre valóra. És közben kellő éberséggel gondolunk az ukrán forgatókönyvre.

J. Garai Béla

Az Ön hozzászólása

1000 leütés maradt még
Eddigi hozzászólások

Nincs hozzászólás. Legyen az első!

A Tűlevél tizenhárom éve - illusztráció
2018. OKTÓBER 27.
[ 8:53 ]
Ariadné fonala - illusztráció
2018. SZEPTEMBER 30.
[ 18:41 ]
Ivica jóslata - illusztráció
2018. SZEPTEMBER 18.
[ 20:58 ]
A rovat frissítése szünetel - illusztráció
2018. JÚLIUS 23.
[ 19:18 ]
A jövő századi kutatók számára, akik jobb híján térségünk diplomáciai boszorkánykonyháinak titkaival bíbelődnek majd, valószínűleg felfoghatatlan talányt fog képezni, hogy miként kaphatott itt ekkora szerepet az egyház az aktuális politika formálásában, amikor az állam fennhangon szekularizmusával dicsekszik. Például...
2018. JÚLIUS 7.
[ 16:04 ]
Amíg valamilyen csoda folytán nem születik megállapodás Belgrád és Pristina között, addig arra vagyunk kárhoztatva, hogy a politikusok és a média szünet nélkül Koszovó témájával „bombázzanak” bennünket. Akár szívügyünk a déli tartomány, akár nem.Mai helyzetünkben elképzelni is nehéz azokat a jövendő...
2018. JÚNIUS 11.
[ 10:09 ]
Ki ne szeretne mostanában szerbiai állampolgár lenni? Hiszen csak úgy záporoznak a jólétünkre, sőt, az aranykor beköszöntére tett politikusi ígéretek! Nem illik hálátlannak lenni, de néha már úgy érzem, hogy a könyökömön jönnek ki az ígéreteikkel. A legfrissebb prófécia, amit a napokban hallottam magától az...
2018. JÚNIUS 4.
[ 9:20 ]
Beolvasás folyamatban