Tűlevél
Kokain és belpolitika

Miközben a szerbiai közvélemény ezekben a napokban azt találgatja, hogy kit ránt bele a sárba az ismert politikusok közül a múlt héten letartóztatott Darko Šarić, a választásokon vesztes pártok a kudarc okait mérlegelik.

A március 16-ai választás ugyanis nemcsak rendkívüli volt, hanem rendhagyó is a tekintetben, hogy a Szerb Haladó Párt (SNS) valóságos kiütéses győzelmet aratott, több patinás formáció pedig hosszú évek után a cenzus alá került. Egyes pártvezetők pályáját a rács mögé került kokainkirály vallomása törheti ketté, mások a rosszul sikerült választási kampány miatt búcsúzhatnak a politikai porondtól.

Az elsők között Mlađan Dinkić, az Egyesült Szerbiai Régiók (URS) vezetője, a rendszerváltás utáni minden kormányok kihagyhatatlan gazdasági reszortfelelőse vonta le a következtetést, és mondott le pártvezetői posztjáról, vállalva a felelősséget azért a tévés jóslatáért, hogy pártja mindenképpen bekerül a parlamentbe. Példáját a hétvégén Vojislav Koštunica, a Szerbiai Demokrata Párt (DSS) mindezidáig megfellebbezhetetlen vezére követte, aki azért kénytelen távozni, mert unió-, és Európa-ellenes politikája teljes csődöt szenvedett. Hasztalan hangoztatta, hogy Szerbiának semlegesnek kell maradnia, mert semmi haszna az uniós tagságból, a választók nem jutalmazták retorikáját. A pártszékházból való távozásáról készült képsorok, a keserű mosoly az arcán elárulta csalódottságát, amiért nemzete nem fogta fel intelmeit, nem rettent meg a fenyegető szolgasorstól, ami az unióban várna rá, hanem hagyta magát megtéveszteni a riválisok üres szólamaitól.

Bár Čedomir Jovanović, a Liberális Demokrata Párt (LDP) heves vérmérsékletű vezetője szintén nem kapott átmenő osztályzatot pártja számára, egyelőre dacol a körülményekkel, és kitart posztján. A liberálisok esete is azt bizonyítja, hogy a szerb szavazók mennyire vezérközpontúak, mennyire Aleksandar Vučić pillanatnyi személyes népszerűsége, és nem az uniós integrációt hirdető politikájuk juttatta abszolút győzelemhez a haladókat, hiszen Jovanovićtól aligha vitatható el európaisága, mégis alul maradt. A rossz nyelvek és a mindig a győztesek mellé felsorakozó bulvárlapok szerint Čedónak nemcsak a választási fiaskó okoz álmatlan éjszakákat, hanem az uzsorásoktól kapott milliós hitelek is, amit havi három százalékos kamattal vett fel abban a szilárd meggyőződésben, hogy mindenképpen bejut a nemzetgyűlésbe, és hozzájut a parlamenti pártoknak járó dotációhoz. Az állami emlőktől való eltiltás még azzal a következménnyel is járhat, hogy a leszakadt formációk meg is szűnhetnek, hiszen hol vannak manapság olyan lelkes pártfunkcik, akik fizetés nélkül hajlandók dolgozni és hirdetni a vezetőség örök igazságát?

A létbizonytalanság keseríti meg a Szerbiai Szocialista Párt (SPS) vezérkarának életét is ezekben a napokban. Hiába hozták eddigi formájukat és kerültek be a szkupstinába 45 mandátummal nyugdíjas párti szövetségesükkel együtt, másodikként a SNS mögött, jövőjük oly bizonytalan, mint az emírségek dollármilliói, amitől Szerbia felvirágzását reméljük. Ivica Dačić már vagy tucatszor mondta el a választások óta, hogy mi mindent köszönhetünk kormányának és a haladókkal való gyümölcsöző koalíciózásuknak, a győztes Vucic viszont mindeddig egy szóval sem említette, hogy újra a szocikkal kíván kormányozni. És itt jön a képbe ismét a kokainkirály: ha ugyanis bármi bizonyíték is felmerül SPS-es funkcik és a Šarić-klán együttműködésére vonatkozóan, akkor brüsszeli megállapodás ide, uniós csatlakozási dátum oda, Ivica is veheti a kalapját. Arra mérget vehetünk, hogy Aleksandar Vučić nem kockáztatja népszerűségét egy kétes múltú szoci politikussal való szövetkezéssel, amikor annyi a jelentkező a koalíciózásra, hogy Szávát lehetne velük rekeszteni. Vagy akár egyedül is kormányozhatnak. Egyes belgrádi elemzők elképzelhetőnek tartják, hogy a haladók a magyarokat, vagyis a VMSZ-t fogják partnernek választani, éppen csak hogy neve legyen a koalíciós gyereknek.

Dačićék ellen már korábban is felmerült, hogy néhány emberük kapcsolatban állt az egész országot behálózó Šarić-bandával, és információkkal látta el nyomozási ügyekben. Branko Lazarević például a belügyminiszter Dačić kabinetfőnöke volt azokban az években, amikor az óriási pénzeket forgató maffiózó sorra vásárolta a milliós ingatlanokat, a privatizált állami cégeket, és közben rendre kudarcba fulladtak az ellen kiadott elfogatási parancsok. Maga Dačić pedig találkozott Misa Radulovictyal, a dúsgazdag montenegrói származású üzletemberrel, akiről kiderült, hogy óceánjáróin úgy csempészték a Šarić által forgalmazott kokaint Latin-Amerikából Európába, hogy banánszállítmány közé rejtették. A szoci vezető állítólag nem tudott Radulović üzelmeiről, de attól a gyanútól nehezen szabadulhat, hogy valami köze volt a drogkereskedelemhez. Sokat elárul az a körülmény, hogy Šarić múlt heti letartóztatási akciójából kihagyták a szerb rendőrséget, az egészet a Vučić felügyelete alá tartozó biztonsági-tájékoztatási ügynökség, a BIA bonyolította le.

Olyan találgatások is olvashatók azonban, hogy a szocialistáknak maga Vlagyimir Putyin a védnöke, és Moszkva azt szeretné, ha a leendő szerb kormányban is szerepet kapnának. Gondoljunk csak arra, hogy az orosz kormány mennyire támogatta Slobodan Miloševićet, és menedéket nyújtott özvegyének, Mirjana Markovićnak is, dacolva a belgrádi kormány kiadatásai kérelmével. Kiszivárgó hírek szerint a múlt héten Vučić is Dačić bizalmas látogatást tett Putyinnál, és nyilván a kormányalakítás is szóba került. Moszkva állítólag jobban megbízik a szoci politikusban, mint Vučićban, akit túlságosan Brüsszel-pártinak tartanak. Az orosz vezető valószínűleg magyarázatot adott a belgrádi vezetőknek a Krím és Koszovó közti párhuzamról tett kijelentéséről is, ami elég sok kételyt keltett szerb vezetői körökben. Nem kis megdöbbenést keltett ugyanis az orosz elnöknek az a vélekedése, hogy az önrendelkezési jog a krimi oroszokat is megilleti, ha már a koszovói albánok ezen az alapon szakadtak el Szerbiától. Csak nem azt jelenti ez, hogy Putyin igazat ad a koszovói albánoknak? A külügyminiszter rémálmaiban már biztosan megjelent a közlemény, amelyben Moszkva elismeri a független Koszovó Köztársaságot...

Nem árt tehát az óvatosság a nagy testvérrel szemben. Ezért is az a nagy tapintat, amellyel a krimi konfliktust kezelik Belgrádban. Egyrészt nem szabad elítélni őket Krím annektálásáért, az orosz nemzet egyesítése címén, mert oda a barátság, másrészt Kijevnek is igazat kellene adni, mert elcsatolták tőlük tartományukat. Igen jellemző volt ilyen tekintetben a lemondásban levő Ivan Mrkić külügyminiszter minapi nyilatkozata: „az ukrán diplomácia képviselőivel folytatott megbeszéléseinkről a médiában megjelent találgatások kapcsán szeretném hangsúlyozni, hogy Szerbia álláspontja az ukrajnai eseményekről ismert és változatlan”. Csak éppen azt nem fejtette ki, hogy melyek ezek a változatlan álláspontok.

Ilyen esetekben mondták valamikor az öntudatos szövetkezeti tagok a tévékamera előtt, hogy „nagy dolog a kombájn”. A diplomáciai mellébeszélés is nagy dolog, kár, hogy Mrkić már nem sokáig gyakorolhatja: ahogy hírlik, nem kap helyet a következő kormányban.

J. Garai Béla

Az Ön hozzászólása

500 leütés maradt még
Eddigi hozzászólások

Nincs hozzászólás. Legyen az első!

A Tűlevél tizenhárom éve - illusztráció
2018. OKTÓBER 27.
[ 8:53 ]
Ariadné fonala - illusztráció
2018. SZEPTEMBER 30.
[ 18:41 ]
Ivica jóslata - illusztráció
2018. SZEPTEMBER 18.
[ 20:58 ]
A rovat frissítése szünetel - illusztráció
2018. JÚLIUS 23.
[ 19:18 ]
A jövő századi kutatók számára, akik jobb híján térségünk diplomáciai boszorkánykonyháinak titkaival bíbelődnek majd, valószínűleg felfoghatatlan talányt fog képezni, hogy miként kaphatott itt ekkora szerepet az egyház az aktuális politika formálásában, amikor az állam fennhangon szekularizmusával dicsekszik. Például...
2018. JÚLIUS 7.
[ 16:04 ]
Amíg valamilyen csoda folytán nem születik megállapodás Belgrád és Pristina között, addig arra vagyunk kárhoztatva, hogy a politikusok és a média szünet nélkül Koszovó témájával „bombázzanak” bennünket. Akár szívügyünk a déli tartomány, akár nem.Mai helyzetünkben elképzelni is nehéz azokat a jövendő...
2018. JÚNIUS 11.
[ 10:09 ]
Ki ne szeretne mostanában szerbiai állampolgár lenni? Hiszen csak úgy záporoznak a jólétünkre, sőt, az aranykor beköszöntére tett politikusi ígéretek! Nem illik hálátlannak lenni, de néha már úgy érzem, hogy a könyökömön jönnek ki az ígéreteikkel. A legfrissebb prófécia, amit a napokban hallottam magától az...
2018. JÚNIUS 4.
[ 9:20 ]
Beolvasás folyamatban