A héten valószínűleg eldől a szerb kormány összetételével kapcsolatos dilemma, megtudjuk, hogy a választásokon elsöprő győzelmet arató haladók (SNS) kiket vesznek még be a csapatba - részben azért, hogy megosszák a felelősséget, részben azért, mert nincsenek szakértőik a nagy csinnadrattával bejelentett reformok megkezdéséhez. Egyelőre a VMSZ részvétele látszik bizonyosnak néhány államtitkári poszt erejéig, viszont nagy talány az Ivica Dačić vezette szocialisták (SPS) és a Boris Tadić nevével fémjelzett új demokraták (NDS) szerepvállalása. A két aspiráns között szinte már tragikomédiába illő hadakozás folyik a hatalmi pozícióért, miközben az útszéli pocskondiázástól és sértegetéstől sem riadnak vissza.

Boris Tadić szerint a szocialisták partnerségéből semmi haszna sem lenne az országnak, sőt csak fokoznák a kárt, amit eddig okoztak, hiszen pártjuknak nincs semmiféle ideológiája, és csak a hatalom érdekli őket. Magát Dačićot pedig egyenesen primitívizmussal vádolja. Ha beveszik őket a kormányba, akkor az új demokraták, akik ragaszkodnak elveikhez és az európai értékekhez, inkább ellenzékben maradnak.

A szoci politikus sem kíméli volt koalíciós partnerét, Boris Tadićot, aki szerinte politikai vakságban szenved és nincs tisztában helyzetével, hiszen kétszeres választási veresége után sem fogja fel, hogy már nem tényező a szerb politikában. Azokat leckézteti, akik háromszor annyi (SPS), vagy akik kilencszer több (SNS) szavazatot kaptak pártjánál. Nem mintha a szocik érvei meghatnák az embert, de kétségkívül van bennük igazság. Ki ad hitelt Boris Tadić szavainak, amikor elveket emleget, ha tudjuk, hogy a választások előtt faképnél hagyta pártját és új formációt alakított, csakhogy ő lehessen a vezér? És aki képes beajánlkozni legnagyobb politikai ellenfelei kormányába, kvázi, hogy elősegítse a reformok végrehajtását és a gyorsabb uniós felzárkózást.

Hogy az alvilág és a belgrádi politikai élet szereplői között milyen szoros kapcsolatok alakultak ki az elmúlt években, azt nemcsak a kokainkirályként emlegetett Darko Šarić letartóztatása, hanem a legújabb ügyészségi sztori, Slobodan Radulović őrizetbe vétele is bizonyítja. A C-market országos üzletlánc privatizációja során történt visszaélésekért elítélt egykori kormányalelnök, pártpolitikus és üzletember nyolc évi külföldi rejtőzködés után adta fel magát a szerb igazságszolgáltatásnak, és megérkezése nyomán rögtön olyan hírek keltek szárnyra, hogy vallomásával nemcsak az úgynevezett privatizációs maffiát leplezheti le, hanem megpecsételheti néhány politikus pályafutását is. Még letartóztatása előtt Spanyolországban kijelentette, hogy a politikusok segédlete nélkül Miroslav Mišković sohasem szerezhetett volna monopóliumot a szerb kereskedelemben, és ebben fontos szerepet vállalt kormányfőként Vojislav Koštunica, a szerb demokraták (DSS) vezetője. Állítólag az ő sugallatára játszották át az említett óriáscéget Miroslav Mišković és Milan Beko pénzmágnások kezére.

Aleksandar Vučić antikorrupciós kampányának, mint ismeretes, éppen Mišković volt az egyik első áldozata, a belgrádi különleges bíróság azonban a több hónapja tartó per során eddig nem igen boldogult a bizonyítási eljárásban. Radulović felbukkanásával talán fordulat következhet be. Ami pedig Koštunicát illeti, ő mindent tagad, a párt közleménye szerint a vádlottnak joga van arra, hogy hazugságokkal próbálja menteni magát. A közvélemény számára pedig csak a találgatás marad, hogy végül is ki lódít (nagyobbat) és ki mond igazat.

Nem tudni, hogy mivel próbálja majd menteni magát az a balszerencsés autószerelő, aki a múlt héten totálkárosra törte az államfő egymillió eurós szolgálati gépkocsiját. Arról a különleges Mercedes terepjáróról van szó, amelyet másik két azonos gyártmányú luxusjárművel együtt Abu Dhabi sejkje, Zajed el Nahan ajándékozott nem is Tomislav Nikolićnak, hanem Aleksandar Vučićnak meglehetősen különös barátságuk zálogaként. Örök rejtély marad ugyanis, hogy miféle baráti szálak kötik össze egy szerb nacionalista párt vezetőjét egy ultrakonzervatív iszlám politikussal, és ugyan mi húzódhat meg ekkora nagylelkűség mögött, hogy a sejk több millió euró értékben ajándékozzon luxus gépkocsikat Szerbiának? Mindegy, a lényeg az, hogy az autó abroncscsere miatt került a szervizbe, a mester pedig az elvégzett javítások után próbaútra, vagy inkább egy kis autókázásra indult vele, mintegy megjutalmazva magát a fáradságos munkáért, de néhány perc múlva belerohant egy buszba, és szétverte a sejk ajándékát. Az ügy nemcsak emiatt került a lapok címoldalára, hanem az elnök biztonságával kapcsolatos előírások megsértéséért is. Hogyan történhetett meg az, teszik fel a kérdést a biztonsági szakemberek, hogy egy szerelő szabadon furikázhat az elnök szolgálati kocsijával, mintha csak egy átlagpolgár járgányáról lenne szó?

Néhány hónappal ezelőtt Nikolić példátlan módon a nagy nyilvánosság előtt panaszkodott Ivica Dačić belügyminiszterre és a biztonsági szolgálatokra, hogy nem képesek új gumit beszerezni szolgálati kocsijára, nem kevesebbet állítva, mint hogy ezzel tudatosan kockáztatják biztonságát. Most kiderült, hogy nem annyira szándékosság, mint inkább balkáni hanyagság van az ügy hátterében.

J. Garai Béla