Tűlevél
Árvíz és az égiek

YVETT ELVONULT. Tíz nap után kisütött a nap, eloszlottak a sötét felhők, már el sem tudjuk hinni, hogy nem fog esni, annyira megviselt bennünket a májusi ítéletidő. A fél ország vízben áll, óriási pusztítások mindenfelé: az évszázad árvize váratlan és hatalmas feladat elé állítja a most alakuló kormányt. Ha van valami vigasztaló ebben a nagy bajban, akkor az az, hogy az illetékes hatóságok valóban igyekeznek mindent megtenni, a hadseregen és egyéb erőszervezeteken kívül rengeteg önkéntes vesz részt a mentésben, és külföldi segítők is bekapcsolódtak az akcióba.

Továbbá az ország első számú vezetője is helyén van, helytáll derekasan, mindenütt feltűnik, ahol csak szükség van rá: szakadó esőben a gátakon, bajba jutottak mentésénél, válságtörzs tanácskozásokon, sajtóértekezleten. És irányít, utasít, személyes példát mutat, elrendeli a vészhelyzettel visszaélő kereskedők megbüntetését, figyelmezteti a külföldet, hogy ne aprópénzt küldjön, „ötven-, százezer eurót”, hanem csónakokat, szivattyúkat. Nincs ezzel semmi baj, hadd intézkedjen, ha már ilyen nagyarányú győzelemre érdemesítették a szavazók. Csak a média túlbuzgósága kelt némi visszatetszést: nyomon követik mindenhová, beszámolnak minden lépéséről, fotózzák, mint egy hőst, címekben idézik szavait. „Mindent megtettünk, most már csak imádkozhatunk”, idézik a šabaci védőgátakon elhangzott magvas kijelentését. Azt is megtudhatjuk, hogy mit mondott az obrenovaci mentési akció során: „Aggódom ezrek életéért”.

Mint ahogy arról is értesülünk, hogy a veszélybe került obrenovaciak kilakoltatásakor saját kezűleg mentett ki több embert a sodró ár elöl, köztük egy csecsemőt. Az erről készült felvételeken jól látszik, hogy Aleksandar Vučić milyen féltő gonddal helyezi el a kisbabát a katonai csónakban. Sajnos, a hőstettről készült videofelvételt időközben letiltották a képmegosztóban, valószínűleg az illetékes sajtóhivatal intézkedett, nehogy felelőtlen egyének ezt is paródia tárgyává tegyék, mint azt az év eleji esetet, amikor politikusunk a februári hófuvásban szintén egy csöppséget mentett ki Bácsfeketehegynél, a véletlenül felbukkanó tévések kamerái előtt. A sors furcsa játéka folytán pont egy albán gyerkőcöt.

Dicséretes a kormányfő példamutatása, de talán mégis inkább a válságtörzs tanácskozásán lenne a helye, hadd mentse az embereket az, akinek ez a dolga és jobban is ért hozzá. Angela Merkelt sem láttuk gumicsizmában embereket menteni a németországi áradások idején, és attól még nagyon is helytállt. Különben óhatatlanul is felmerül a populizmus, az önreklámozás gyanúja, amihez szíves örömest nyújt segítséget a vezérmagasztaláshoz szokott média. A plebsz pedig önfeledten tapsol nekik, el van bűvölve az önfeláldozó vezetőtől, valósággal isteníti. Egyáltalán nem tűnik alaptalannak egyes rezsimkritikusok aggodalma, hogy Szerbia a parlamenti demokráciából szép lassan lépeget a kancellári modell felé, ahol egy ember dirigál, ő az irányadó és minden dolgok megmondhatója. Egy antidemokratikus hagyományokon nevelkedett társadalomnak ez még tetszik is: van kit magasztalni vagy pocskondiázni.

KONCHITA A VÉTKES. Ahogyan a bibliai özönvíz sem történt véletlenül, úgy a mostani árvízkatasztrófa sem az, vélekedik Amflilohije Radović metropolita: Isten így bünteti az embereket bűneik miatt. A politikai kirohanásairól és átkozódásairól elhíresült ortodox főpap szerint Európa azért bűnhődik, mert a transzvesztita Conchita Wurstot választotta az eurovíziós dalfesztivál győztesévé, és ezzel azt állították példaképpé a fiatalok elé, aki „az emberi természetet rombolja”. Szerbiát viszont szeretik az égiek, az árvíz csupán próba és intés számukra, hogy térjenek vissza a helyes útra. Akaratlanul is felvetődik bennünk: mi lett volna, ha nem szeretik?

Nem először fordul elő, hogy a pravoszláv egyház képviselői a melegeket teszik felelőssé a természeti katasztrófákért, Radović intelme a szerb kormányhoz intézett figyelmeztetésként is felfogható, hogy tiltsa be az idei melegfelvonulást. A SPC sajátos logikája azonban mintha nem győzné meg a közvéleményt, erről tanúskodnak az Amfilohije kijelentéséhez fűzött epés blogbejegyzések is. A hozzászólók emlékeztetnek egyes főpapok homoszexuális botrányaira, fényűző életmódjukra, mondván, az ilyenek ne prédikáljanak az erkölcsről. Különben is, írja az egyik blogíró, Isten meg se hallja Amfilohijét, mert imáját elnyomja százezer eurós BMW-jének zaja.

MONDD MEG, HOGY HÍVNAK. Hamarosan sok munkája lesz a szandzsáki anyakönyvi hivatalok tisztviselőinek, ha a szerbiai bosnyákok megfogadják Esad Džudžević tanácsát, hogy váljanak meg –ic, -vic végződésű vezetéknevüktől, és vegyék vissza régi nevüket. A Bosnyák Nemzeti Tanács elnöke az általa meghirdetett nemzeti program egyik legfontosabb pontjának tartja a hagyományokhoz való visszatérést ezen a téren is, vagyis a névváltoztatást. Ő maga jó példával jár elő, és kérelmezni fogja a szülei ősi vezetéknevéhez hozzáragasztott „ić” végződés eltörlését, tehát a jövőben a Džudžo vezetéknevet fogja használni. Elmondása szerint 1912-ben, amikor a balkáni háborúk után a vidék Szerbia és Montenegró fennhatósága alá került, az új hatóságok első dolga volt tűzbe vetni a régi anyakönyveket, az újakba pedig már ić-vić végződéssel írták be nevüket, eltüntetve a régi törökös családneveket. A módszer számunkra is ismerős. A program célja, hogy a legközelebbi, 2020-ban esedékes népszámlásig minél több család vegye vissza régi vezetéknevét, hogy valós adatok szülessenek a bosnyákok számáról.

A rivális szandzsáki politikusok elutasítják Džudžević, alias Džudžo javaslatát, szerintük túl nagy költség lenne a névváltoztatás a nagy szegénységben élő családok számára, ami még azzal a pluszköltséggel is járna, hogy valamennyi családtagjuknak új igazolványt, új útlevelet és más okmányt kellene kiváltaniuk. Közben azzal vádolják nemzeti tanácsuk elnökét, hogy ötlete csupán a választási kampányt szolgálja a közelgő nemzeti tanácsi választások előtt.

J. Garai Béla

Az Ön hozzászólása

500 leütés maradt még
Eddigi hozzászólások

Nincs hozzászólás. Legyen az első!

A Tűlevél tizenhárom éve - illusztráció
2018. OKTÓBER 27.
[ 8:53 ]
Ariadné fonala - illusztráció
2018. SZEPTEMBER 30.
[ 18:41 ]
Ivica jóslata - illusztráció
2018. SZEPTEMBER 18.
[ 20:58 ]
A rovat frissítése szünetel - illusztráció
2018. JÚLIUS 23.
[ 19:18 ]
A jövő századi kutatók számára, akik jobb híján térségünk diplomáciai boszorkánykonyháinak titkaival bíbelődnek majd, valószínűleg felfoghatatlan talányt fog képezni, hogy miként kaphatott itt ekkora szerepet az egyház az aktuális politika formálásában, amikor az állam fennhangon szekularizmusával dicsekszik. Például...
2018. JÚLIUS 7.
[ 16:04 ]
Amíg valamilyen csoda folytán nem születik megállapodás Belgrád és Pristina között, addig arra vagyunk kárhoztatva, hogy a politikusok és a média szünet nélkül Koszovó témájával „bombázzanak” bennünket. Akár szívügyünk a déli tartomány, akár nem.Mai helyzetünkben elképzelni is nehéz azokat a jövendő...
2018. JÚNIUS 11.
[ 10:09 ]
Ki ne szeretne mostanában szerbiai állampolgár lenni? Hiszen csak úgy záporoznak a jólétünkre, sőt, az aranykor beköszöntére tett politikusi ígéretek! Nem illik hálátlannak lenni, de néha már úgy érzem, hogy a könyökömön jönnek ki az ígéreteikkel. A legfrissebb prófécia, amit a napokban hallottam magától az...
2018. JÚNIUS 4.
[ 9:20 ]
Beolvasás folyamatban