Tűlevél
A miniszterelnök esete Depardieu-vel

A Brüsszelből érkező nyílt vagy burkolt szemrehányások után végre akadt egy külföldi, aki megdicsérte Belgrád Ukrajnával kapcsolatos álláspontját! És közben nem orosz az illető, hanem francia, bár nemrég óta tiszteletbeli orosz állampolgár is: Gerard Depardieu. Színésznek kiváló, politikusnak..., maradjunk annyiban, hogy nem annyira. Obelix szerepében mindenesetre sokkal meggyőzőbb volt.

Hogyan is történt? A Putyin-imádó mozicsillag a múlt héten érkezett rövid udvariassági látogatásra Belgrádba, és rögtön meghódította az itteni vezetői elitet azzal a kijelentésével, hogy „büszke Szerbiára, amiért nem követi Európa példáját az Oroszország elleni szankciók bevezetésében”. Mintha annak a mantraként hangoztatott hivatalos belgrádi álláspontnak a verzióját hallottuk volna, hogy Szerbia az uniós csatlakozás híve, de nem vezet be büntetőintézkedéseket az Ukrajnát támadó Oroszország ellen. Nemcsak a vezetőket, hanem az ilyen dicséretekre szomjas közvéleményt is elbűvölte: látogatása a nap központi eseménye lett, háttérbe szorítva még a teniszkirály Đoković szerváit is az US openen.

„Szerbia kicsi, de nagy ország, legalább is a történelmét és kultúráját tekintve”, fejtette ki magvas gondolatait a buzgón jegyzetelő újságírók előtt, mintha Descartes távoli leszármazottja lenne. Majd szabadkozva hozzáfűzte, hogy őt, mint művészt és világpolgárt, elsősorban a kultúra érdekli, továbbá „a humánus emberek”. Abban nincs semmi ellentmondás, hogy a hivatalos fogadás után egyenesen a balkáni specialitásairól ismert Skadarlija felé vette az irányt, elvégre ott is megfordulnak humánus emberek, a nagy ínyenc hírében álló színész pedig önmagát cáfolta volna meg, ha nem kóstolja végig a menüt a csevapcsicsától a leskovaci mutykalicáig.

Azt se hagyjuk ki, hogy az ukrajnai válságról is volt véleménye: ott már Nagy Katalin cárnő óta feszültség uralkodik, világosított fel bennünket, történelmi jártasságát is megcsillantva, ám nem kell aggódni, mondta, mert Putyin megoldja a helyzetet. Ő erről szilárdan meg van győződve.

Nem lett volna ebben semmi különös, mármint Depardieu látogatásában, ez is éppen úgy lezajlott volna, mint más külföldi sztárok udvariassági vizitjei, ha nem maga a miniszterelnök adott volna neki nyomatékot azzal, hogy személyesen fogadja. Méghozzá a kamerák előtti baráti öleléssel, és azzal, hogy hosszan elbeszélget vele, majd közösen nyilatkoznak a sajtónak. Így az esemény már-már hivatalos jelleget kapott, mintha egy jeles külföldi államférfi tisztelt volna meg minket látogatásával, akinek szavára sokat adunk. Akik, mellesleg, mármint a jeles külföldi államférfiak, egyelőre messze ívben elkerülik az országot, és nem is zengedeznek ódákat vezetőiről.

Nem nehéz elképzelni, hogy a dolog egészen másként festett volna, ha vendégünk történetesen nem Putyin-rajongó, és nem magasztalja az egekbe vendéglátóit. Akkor aligha részesült volna olyan megtisztelő fogadtatásban, hogy a hatalom első embere öleli keblére és ajándékozza meg a szerb borászat kiváló termékeivel. És legfeljebb a bulvárlapok számoltak volna be itt-tartózkodásáról. És akkor valószínűleg azt is megírták volna róla, hogy nem valamiféle politikai meggondolásból, netán a nyugati demokráciából való kiábrándulás miatt, hanem a szigorú francia adótörvények miatt menekült Oroszországba, lévén hogy ott kevesebbet vonnak le milliós gázsijából. És miután a szerető házigazdák házat ajándékoztak neki, sőt kultuszminiszteri posztot ajánlottak fel az egyik régióban, nyomban felfedezte korunk nagy államférfiját Vlagyimir Putyin személyében.

Ám legyen boldog példaképével, ez már az ő és az oroszok dolga, minket kevéssé érint. Az azonban sokkal inkább, hogy a kormányfő parádézása az orosz agressziót igazolni próbáló mozisztárral korántsem aratott akkora sikert Brüsszelben, mint hazai patrióta körökben, erre mérget vehetünk. Inkább újabb packázás volt ez a leendő uniós partnerekkel, akik továbbra is értetlenül állnak a kétkulacsos belgrádi politika előtt. Egyrészt azt hangoztatják, hogy az EU-ban testet öltő európai család része kívánnak lenni, másrészt elzárkóznak minden Moszkva-ellenes akciótól, magyarán elutasítják a közös európai külpolitikát. Ivica Dačić külügyminiszter legutóbb úgy próbálta ezt az ellentmondást megmagyarázni, hogy a közös külpolitika csak az után lesz számukra kötelező, hogy megtörténik a csatlakozás. A csavaros eszű szoci politikus feltehetően úgy gondolja, hogy addigra majd csak megoldódik az ukrán válság, és a kutya se emlékszik a szerb vezetők makacskodására.

Mellesleg erre cáfolt rá Heinz Wilhelm belgrádi német nagykövet, aki éppen Depardieu itt-tartózkodása idején tartotta fontosnak eloszlatni azt a sokszor hangoztatott nézetet, hogy Szerbia semleges. „Ki mondja, hogy az önök országa semleges? Nem lehet semleges, hiszen az európai utat választotta és tárgyalásokat folytat az unióhoz való csatlakozásról”, világosította fel a német diplomata a vendéglátó ország polgárait a Kurir c. lapnak adott nyilatkozatában.

Hát ennyit a vélt vagy valós semlegességről.

Visszatérve Depardieu-höz: igazat kell adnunk azoknak a független belgrádi elemzőknek, akik szerint a látogatás egyenesen káros volt az európai felzárkózás szempontjából, és tanácsosabb lett volna, ha Vučić nem mutatkozik vele, hanem mondjuk, azzal menti ki magát, hogy éppen nem ér rá, mert vidéki nénikéjét kell meglátogatnia... Ám a kormányfő, úgy látszik, nem tudott ellenállni hiúságának, hogy egy világhírű filmszínésszel cseverésszen. Hadd lássák a hívei, hogy milyen elismert vezetőjük van. De ha már vállalta a vendéglátást, csak abban bízhat, hogy vendége eleget tesz annak a kérésének, hogy külföldi útjai során mondjon szépeket Szerbiáról. És ha mód van rá, készítsen filmet az országról, vagy legalább itt forgasson.

Ki tudja, még megérhetjük, hogy az Asterix és Obelix következő epizódja Sumadijában játszódik majd.

J. Garai Béla

Az Ön hozzászólása

1000 leütés maradt még
Eddigi hozzászólások

Nincs hozzászólás. Legyen az első!

A Tűlevél tizenhárom éve - illusztráció
2018. OKTÓBER 27.
[ 8:53 ]
Ariadné fonala - illusztráció
2018. SZEPTEMBER 30.
[ 18:41 ]
Ivica jóslata - illusztráció
2018. SZEPTEMBER 18.
[ 20:58 ]
A rovat frissítése szünetel - illusztráció
2018. JÚLIUS 23.
[ 19:18 ]
A jövő századi kutatók számára, akik jobb híján térségünk diplomáciai boszorkánykonyháinak titkaival bíbelődnek majd, valószínűleg felfoghatatlan talányt fog képezni, hogy miként kaphatott itt ekkora szerepet az egyház az aktuális politika formálásában, amikor az állam fennhangon szekularizmusával dicsekszik. Például...
2018. JÚLIUS 7.
[ 16:04 ]
Amíg valamilyen csoda folytán nem születik megállapodás Belgrád és Pristina között, addig arra vagyunk kárhoztatva, hogy a politikusok és a média szünet nélkül Koszovó témájával „bombázzanak” bennünket. Akár szívügyünk a déli tartomány, akár nem.Mai helyzetünkben elképzelni is nehéz azokat a jövendő...
2018. JÚNIUS 11.
[ 10:09 ]
Ki ne szeretne mostanában szerbiai állampolgár lenni? Hiszen csak úgy záporoznak a jólétünkre, sőt, az aranykor beköszöntére tett politikusi ígéretek! Nem illik hálátlannak lenni, de néha már úgy érzem, hogy a könyökömön jönnek ki az ígéreteikkel. A legfrissebb prófécia, amit a napokban hallottam magától az...
2018. JÚNIUS 4.
[ 9:20 ]
Beolvasás folyamatban