Tűlevél
Óvakodj a görögöktől...

Az ember néha csak utólag tudja meg, hogy milyen szörnyű veszélyek leselkedtek országára és természetesen személyére is, ám hála a rátermett vezetőknek, sikerült megelőzni a katasztrófát.

Miről is van szó? Már megint Milorad Dodik, a Republika Srpska teljhatalmú vezetője volt a bajkeverő: állítólag arra készült, hogy bejelenti a szerb entitás kiválását Bosznia-Hercegovinából. Erre márciusban, a Krím félsziget Oroszország részéről történt annektálásakor került volna sor, ám Aleksandar Vučić közbelépett, és megakadályozta a dolgok ilyetén való alakulását. A titkos forgatókönyvről egy német kutató, Bodo Weber, a berlini Demokratizálódási Tanács munkatársa szerzett tudomást Nyugat-Balkánról szóló tanulmányának készítése közben, ám állítása szerint az ügy diplomáciai körökben is ismert.

A banjalukai kiskirályt Vlagyimir Putyin ukrajnai huszárvágása ihlette meg, vagyis az, hogy kihasználva az orosz ajkú krímieknek az elszakadásról tartott népszavazását, minden teketória nélkül bekebelezte az oroszok számára stratégiai fontosságú fekete tengeri félszigetet. Weber szerint Dodik Moszkva segítségére számított, amely nem annyira a boszniai pravoszláv testvérek iránti rokonszenvből, mint a geopolitikai egyensúly megváltóztatása céljából felkarolta volna a balkáni szecesszionistákat. Aleksandar Vučić azonban még idejében közbelépett, és lefújta a kockázatos manővert. Belgrád ugyanis, mint a daytoni békeszerződés aláírója, köteles tiszteletben tartani a szomszédos ország területi sérthetetlenségét, erről különben a szerb miniszterelnök a közelmúltban tett szarajevói látogatásán is biztosította vendéglátóit.

Ám a daytoni megállapodásnál is lényegesebb, hogy egy ilyen kalandor vállalkozásba óhatatlanul Szerbia is nyakig belekeveredett volna, és ennek beláthatatlan következményei lettek volna nem csak az uniós csatlakozás tekintetében. Az biztos, hogy füstbe ment volna a 2020-as csatlakozási terv, és vele együtt a kilábalás ebből a végeláthatatlan válságból.

Maga Dodik egyelőre cáfol, és azt állítja, hogy sohasem tárgyalt Vučićtyal ilyen kérdésekről, tehát nem is akadályozhatta meg szándékát. Ám felidézve ismétlődő fogadkozásait, hogy elszánt célja a függetlenség megszerzése és a Boszniától való elszakadás, mérget vehetünk rá, hogy tényleg ilyen terveket szövögetett. Mint ahogyan az sem kétséges, hogy szívügye a Nagy-Szerbia projektum, ami abból is látszik, hogy nemzeti hősökként magasztalja a háborús bűnös Radovan Karadžićot és Ratko Mladićot.

Hogy Vučić tényleg közbelépett, vagy csak arról a nyugati politikusok körében újabban elterjedt fámáról van szó, hogy a szerb miniszterelnök őszinte híve az európai felzárkózásnak és a nyugati civilizációs értékeknek (amiben a politikai múltját jobban ismerő hazaiak erősen kételkednek), nem tudhatjuk. A történet mindenesetre újabb pluszokat hozott számára a népszerűségi kimutatásokban nemcsak politikai ellenfeleivel, az ellenzéki vezetőkkel szemben, hanem „szellemi atyjával”, Tomislav Nikolićtyal szemben is.

És ebből adódtak az újabb félreértések. A Faktor plus közvélemény kutató ügynökség múlt héten közzétett felméréséből ugyanis kiderül, hogy tovább csökkent az államelnök iránti bizalom. Ha most lenne az elnökválasztás, Nikolić legfeljebb 27 százalékos támogatottságra számíthatna, ami sokkal-sokkal kevesebb, mint két évvel ezelőtt, amikor 49 százalékkal győzte le Boris Tadićot. A megkérdezettek 45 százaléka negatívan értékelte a mandátumának felénél tartó államfő tevékenységét, és csak 27 százalék szavazna rá ismét, míg Vučićra (ha ő lenne az ellenjelölt) 58 százalék. Amint várható is volt, az ankét eredménye azonnal kiverte a biztosítékot az elnöki hivatalban, és az elnök kedvenc tanácsosa, a hirtelenszőke Stanislava Pak sértődött hangvételű közleményben tiltakozott az állítólagos machináció miatt. A felmérést nem profi szinten végezték, állította, mert a negatív válaszokat összevonták, a pozitívokat pedig külön-külön tüntették fel. Az ügynökséggel szemben az elnöki tanácsos azt a következtetést vonta le az adatokból, hogy 46 százalék igenis elégedett Nikolić ténykedésével!

Akárhogy is magyarázzák az elnök bizonyítványát, az bizony csöppet sem fényes. A sorozatos elszólások, a durva bakik és gaffok megtették hatásukat. Utólag derült ki az is, hogy Nikolić annyira kedvezőtlen benyomást tett Josepf Biden amerikai alelnökre, akivel Ferenc pápa beiktatásán találkozott Rómában, hogy Washingtonban hallani sem akarnak az amerikai és a szerb elnök találkozásáról. Nikolić „lazára vette” a csevegést a szuperhatalom második emberével, és megszólta őket, amiért támogatják Pristinát. Válaszul Washington elutasította kérelmét, hogy találkozhasson Obamával.

A legfrissebb eset pedig a bunyevác kisdiákoknak szánt cirill betűs nyelvtankönyv, Nikolić személyes adománya, ami heves tiltakozást váltott ki Zágrábban, ahol ebben nyílt asszimilációs szándékot látnak. A belgrádi elnök hivatal viszont Nikolić jóindulatát bizonygatja és nem győz csodálkozni azon, hogy a horvátok ennyire félreértik ezt a baráti gesztust. Hiszen az elnök csupán segíteni akart a bunyevác kisiskolásokon, hogy már az első osztályban elsajátítsák a hivatalos állami írásmódot, míg a másodikban majd a szüleik által használt latin betűkkel ismerkednek.

A magyarázat azért, valljuk be, eléggé sántít, és nem nehéz felfedezni azt a bizonyos lólábat sem. Mert ha tényleg emberbaráti szándék vezérelte az elnököt, akkor miért csak a bunyevác diákokat ajándékozta meg, méghozzá cirill betűs tankönyvekkel? Miért nem küldött latin betűs tankönyveket a vajdasági horvátoknak vagy a mi magyar nebulóinknak?

Erre az ügyre is ráillik a régi latin szólás: Óvakodj a görögöktől, még ha ajándékot hoznak is!

J. Garai Béla

Az Ön hozzászólása

500 leütés maradt még
Eddigi hozzászólások

Nincs hozzászólás. Legyen az első!

A Tűlevél tizenhárom éve - illusztráció
2018. OKTÓBER 27.
[ 8:53 ]
Ariadné fonala - illusztráció
2018. SZEPTEMBER 30.
[ 18:41 ]
Ivica jóslata - illusztráció
2018. SZEPTEMBER 18.
[ 20:58 ]
A rovat frissítése szünetel - illusztráció
2018. JÚLIUS 23.
[ 19:18 ]
A jövő századi kutatók számára, akik jobb híján térségünk diplomáciai boszorkánykonyháinak titkaival bíbelődnek majd, valószínűleg felfoghatatlan talányt fog képezni, hogy miként kaphatott itt ekkora szerepet az egyház az aktuális politika formálásában, amikor az állam fennhangon szekularizmusával dicsekszik. Például...
2018. JÚLIUS 7.
[ 16:04 ]
Amíg valamilyen csoda folytán nem születik megállapodás Belgrád és Pristina között, addig arra vagyunk kárhoztatva, hogy a politikusok és a média szünet nélkül Koszovó témájával „bombázzanak” bennünket. Akár szívügyünk a déli tartomány, akár nem.Mai helyzetünkben elképzelni is nehéz azokat a jövendő...
2018. JÚNIUS 11.
[ 10:09 ]
Ki ne szeretne mostanában szerbiai állampolgár lenni? Hiszen csak úgy záporoznak a jólétünkre, sőt, az aranykor beköszöntére tett politikusi ígéretek! Nem illik hálátlannak lenni, de néha már úgy érzem, hogy a könyökömön jönnek ki az ígéreteikkel. A legfrissebb prófécia, amit a napokban hallottam magától az...
2018. JÚNIUS 4.
[ 9:20 ]
Beolvasás folyamatban